– A Muzslyai Újság első száma 1997. december 25-én látott napvilágot, viszont a szerkesztőség november legelején alakult meg, a helyi közösség tanácsának kezdeményezésére. Akkor Hallai Zoltán volt a tanácselnök, Lévai Ferenc a marketingfelelős, és a szerkesztőséget erősítette még Palatinus Aranka, Gyúrity Erzsébet, Szabó Béla, Ispánovics István, Rácz János, János atya, azaz Janez Jelen szalézi szerzetes és jómagam mint főszerkesztő, valamint hamarosan csatlakozott Kónya-Kovács Otília, illetve a legfiatalabb tagunk, Borbély Tivadar is – kezdte az újság történetének ismertetését Kovács László egykori és jelenlegi főszerkesztő. – Annak idején annyival volt könnyebb, hogy létezett az ún. helyi járulék, és a Muzslyai Újság szinte havonta jelent meg. Ez mintegy tíz évig így működött, később megszűnt a helyi járulék, és kizárólag pályázatok útján sikerült fenntartani az újságot, de hála istennek, a mai napig megvan. Huszonegy évig voltam a Muzslyai Újság főszerkesztője, és egy kicsit belefáradtam. Most, hét év szünet után, úgy hozta a sors, hogy visszatértem, de remélem, idővel lesz majd valaki fiatalabb, akinek átadhatom a stafétát. Ami a jövőt illeti, sok mindent egyelőre nem tudnék mondani. Tervek persze vannak, de az elkövetkező hónapokban majd eldől, mennyire sikerül megvalósítani őket. A múlthoz visszatérve, nagyon sok szép emlékem kötődik a Muzslyai Újsághoz. Külön köszönet jár a helybeli nők klubjának, mert annak idején, amikor megjelent a lapunk egy-egy új száma, az asszonyok hajtogatták össze az újságot, és ezt nagy élvezettel tették, közben pedig társalogtak. Akkoriban 1500 példányszám is elkelt, de azóta nagyon sokan elköltöztek Muzslyáról, vagy elhaláloztak, így jelenleg mintegy 300 lap kel el.

A főszerkesztő kifejtette, hogy annak idején a gyerekek is be voltak kapcsolva az újság készítésébe, hiszen az ő írásaik, rajzaik is megjelentek. Ez most is így van, és abban reménykednek, hogy időközben találnak majd fiatal újságírókat, tudósítókat, akik belesegítenének a munkába.

– Ha címszavakban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy az összetartozás, a megmaradásunk és a hagyományok jegyében készül a Muzslyai Újság. Az egyház, az iskola, az óvoda, a fiatalság, a civil szervezetek életéből merítjük a témákat, így alakul ki a lap tartalma. Emellett természetesen a helybeli emberekkel is készítünk interjúkat, bemutatjuk őket, minden olyan témával foglalkozunk, amelyet érdekesnek találunk, és a muzslyai polgárok is szívesen olvassák.

Természetesen a műszaki kivitelezés is nagyon fontos, szinte a kezdetektől Deák Róbert az, aki munkájával nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy az újság megjelenhessen.

– Örülök, hogy Deák Róbert még mindig az újság műszaki szerkesztője. Nagyon profi munkát végez, érti a dolgát. Ő is a kezdetektől fogva szerkesztőségünk tagja. Egyébként mindig is nagyon jó kapcsolatunk volt a Tordai Újsággal, a Csernyei Újsággal, de az anyaországi Mindszenti Hírek szerkesztőségével is. Vannak további helyi újságok is, melyekkel ápoljuk a kapcsolatot, megosztjuk egymással a véleményeket, ötleteket, ezzel is támogatva a másikat.

Megemlékezések, köszönetnyilvánítások is helyet kapnak a Muzslyai Újságban. Most, hogy évente 3-4 szám jelenik meg, főleg a megemlékezések kerülnek be a lapba…

– Húsz-huszonöt év alatt nagyot változott a világ. Ami a híreket illeti, nem tudjuk tartani a lépést, mert az elektronikus médiában szinte percenként olvashatók új információk, mi viszont nyomtatott újság vagyunk, mely évente csak néhány alkalommal jelenik meg. És egy helyi lap nemcsak hírekből áll, hanem megemlékezésekből, riportokból, interjúkból is. Nagyon sok megmozdulás, rendezvény, sportesemény van Muzslyán, mely megérdemli, hogy írjunk róla. Lehet, hogy egy kicsit késik a megjelenés, egyik-másik hír két-három hónapos, de olyan történelmi múlt áll e szervezetek mögött, hogy mindenképp szólnunk kell róluk.

Molnár Aranka nyugalmazott újságíró az elmúlt hét évben vezette a Muzslyai Újságot. 2019 második felében vállalta el a főszerkesztői teendőket, és abban az évben 3 számot készítettek el.

– A munkatársak mindig ugyanazok voltak, hiába próbálkoztunk többször is fiatalítással. Viszont a csapat jól összeszokott, ezért gyorsan összeállt egy-egy lapszám. Meg is említeném a munkatársakat: Kónya-Kovács Otília, Borbély Tivadar, Rice-Mayer Klementina, aki az iskolával kapcsolatos híreket, riportokat írta, Szalma Erika volt a lektorunk, Deák Róbert pedig a tördelő, valamint jómagam. 2020-ban 8 számot készítettünk, 2021-ben 5-öt, de akkor bevezettünk egy újdonságot: 2 oldalt a környező magyarlakta településeknek szenteltük, onnan tettünk közzé híreket, riportokat. Azt gondolom, ez jó döntés volt, mert sokszor a muzslyaiak is elmentek ezekbe a falvakba, vendégszerepeltek például Tordán vagy Titelen, Szentmihályon, és így arról is hírt adtunk, hogy mi minden történt ott. 2022-ben történt meg először, hogy kettős, novemberi-decemberi számot jelentettünk meg, majd 2022-ben és 2023-ban részt vettünk egy szórványújság elkészítésében, melyhez mi is hozzájárultunk cikkekkel, riportokkal, aztán 2024-ben 4 számot adtunk ki – mesélte Molnár Aranka. – Úgy vettem észre, hogy elegendő, ha negyedévente adunk ki egy számot, egy összefoglalót az elmúlt időszakról. Előtte mindig az volt a gond, hogy nem adtunk el elég újságot. Keveset nyomtattunk, de keveset is értékesítettünk, amiben nyilván szerepe volt annak, hogy már nagyon elterjedt az internet, mindenki a Facebookon nézegette a képeket. Valahogy mintha csak a fotók lettek volna fontosak az emberek számára, a hosszabb cikkeket már nemigen olvasták el. Az elmúlt időszakban már 250–300 Muzslyai Újságot nyomtattunk egy-egy számból, a novemberi-decemberi mindig elkelt, mert naptárt is tettünk bele a következő évre. De valamennyi újságot vissza is kaptunk, így aztán amikor jöttek vendégek Muzslyára, vagy valamilyen esemény volt, tudtunk ajándékozni is belőle. Azt hiszem, mindig is jó volt az együttműködésünk a nyomdával, pályáztunk, megkaptuk a pénzt, így jutott a nyomdára is, és a tiszteletdíjakra is. Amit elterveztünk, azt meg is tudtuk valósítani, mindig sikerült előteremteni rá az anyagiakat – idézte fel a főszerkesztősége hét évét Molnár Aranka.

Elmondása szerint a kistérségi médiumok képviselői számára szervezett összejövetelek mindig hasznosak voltak, mert lényegében mindenkinek ugyanaz a gondja: nincs elég olvasó, és néha pénz sem. Amiben viszont sosem volt hiány, azok az érdekes beszámolók, jó riportok, szép fényképek, hasznos információk.