Így jött létre a Móra István Művelődési Egyesület szervezésében, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársainak a segítségével a Múlt-Kor Keviben elnevezésű rendezvény. Az eseményen a gyermekektől a nyugdíjasokig több korosztály képviseltette magát.

Amikor beléptünk az egyesület székházába, elsőként a bejárati ajtó melletti, régi szövőszék tűnt fel, majd a süteményekkel roskadásig megrakott asztal ragadta el a figyelmünket. A teremben Vázsonyi Csilla és Fehér Viktor, a VMMI munkatársai éppen csoportokba osztották a jelenlevőket, és kezdődött a játék. A feladatok rendkívül érdekesek voltak: régi használati eszközöket kellett felismerni, és mesélni róluk — valamennyi tárgy Györe Géza helyi lakos gyűjteményéből származott —, a kvízben pedig jeles napokkal és néphagyományokkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a résztvevők.

Munkában a csapatok 1.

— Olyan tárgyi emlékeket mutatunk be, amelyek szorosan kötődnek a falu életéhez. Ezek elsősorban a gyerekeknek érdekesek, de nem árt, ha az idősebbekben is tudatosul, hogy a lassan talán feledésbe merülő használati eszközök értéknek számítanak. Mivel a kevi — vagy kevijei, ahogyan a helybeliek mondják — asszonyok híresek a különleges és finom süteményeikről, és a farsangi hetekben járunk, úgy gondoltuk, első alkalommal az édes és sós kalácsokat, süteményeket tesszük közszemlére. Egyúttal mindenkitől elkértük a receptet is, mert szeretnénk összeállítani egy szerényebb szakácskönyvet. Természetesen az is nagyon fontos, hogy közösségben legyünk, fiatalok és idősek, gyermekek és szülők együtt töltsék el ezt a téli délelőttöt, amikor még a nem várt influenzaszünet is „beköszöntött” az óvodában és az iskolában — ismertette a program részleteit Perpauer Attila, a Móra István Művelődési Egyesület elnöke, majd arra is kitért, hogy a következő, hasonló jellegű rendezvényen a falu és a környék épített örökségét szeretnék bemutatni. — Az iskolánk épülete műemlék, vannak útszéli keresztjeink, emellett most folyik egy kutatás az úgynevezett katonai piramis ügyében, mely szintén a közelünkben található. Ez az építmény egy régi jeladó rendszer része volt, ritkaságszámba megy az egész Kárpát-medencében, mert nagyon kevés maradt meg belőle. Egy következő alkalommal pedig a szellemi értékeinket, például a kenyérszentelést, a karácsonyi ünnepkör történéseit, Móra István emlékezetét listázzuk majd.

Munkában a csapatok 2.

Perpauer Attila azt is elmondta, hogy az elmúlt időszakban megújult az egyesületük székháza, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával kicserélték a bejárati ajtót és a nyílászárókat, felújították a színpadot és a mosdókat, a legutóbb pedig a nagyterem oldalfala kapott az 1970-es években felrakott műanyag elemek helyett faborítást.

Drenkovics Izabella a süteménybemutató megszervezését vállalta:

— Falubeli vagyok, mindenkit ismerek, jó ötletnek találtam, hogy ezen a módon is összehozzuk az embereket. A legtöbbjüket személyesen szólítottam meg, és elmondhatom, szívesen vettek részt a megmozdulásban. Egy kicsit meg is beszéltük, ki mit süssön, hogy ne ismétlődjenek a finomságok. Az volt a kérésem, hogy egy süteményt vagy kalácsot hozzanak, de sokan kettőt-hármat is készítettek, így lett legalább negyvenféle édes és sós sütemény, torta, kalács, kifli, pogácsa. Főleg a hagyományos ízeket helyeztük előtérbe, de az sem gond, ha valaki újabb recept alapján dolgozott. Helyi különlegesség a jeges kifli vagy a paprikás kalács, melyet édesanyám készített egyszerű kelt tésztából pirospaprikás töltelékkel, a rácsos keksz, a rétes hájas tésztából, a hájas kifli, a darálós keksz.

Györe Géza a kiállított tárgyak egy részével
 

Györe Géza földműveléssel foglalkozik, szenvedélye a régi tárgyak gyűjtése.

— Tanyán születtem, Adahatáron jártam iskolába, gyerekkorom óta gyűjtöm a régiségeket. Megbecsülöm ezeket a tárgyakat, hiszen az őseimre emlékeztetnek. Amit most ide elhoztam, az csak egy töredéke a gyűjteményemnek. A használati eszközök mellett — mint amilyen például a csizma lehúzására használt fakutya, a famozsár, a fateknő, a rokka, a régi varrógép — régi pénzekből is van egy szép kollekcióm. A gyűjteményemet a padláson tartom, nagyon sok darabból áll, még nem készítettem írott lajstromot, de a fejemben megvan a leltár. Már több kiállításom is volt, főleg itt a Mórában, de ha szükséges, rendezvényekre is kölcsönadok bizonyos dolgokat. A most kiállított szövőszéket az apósom találta egy padláson, és mivel a zentai szövödében is dolgozott karbantartóként, sikerült megjavítania a szerkezetet, sőt, szőtt is vele. Szeretem, ha ismerem a tárgyak történetét, javítom, restaurálom is őket, de pénzt nem csinálok belőlük, vagyis egyet sem adok el — mesélte Györe Géza, aki készségesen el is magyarázta, hogy a kiállított tárgyak közül melyik mire való.

Munkában a csapatok 3.

Vázsonyi Csilla, a VMMI szakmunkatársa arról számolt be, hogy nemrégiben alakult meg a kevi értéktárbizottság, melyhez a Múlt-Kor programja kapcsolódott.

— Receptgyűjtéssel egybekötött süteménybemutatót, valamint Györe Géza helyi gyűjtő tárgyain alapuló játékos vetélkedőt szerveztünk. A gyerekek ismerkedtek a régi eszközökkel, az idősebbek pedig nosztalgiáztak. Vegyes korosztályú csapatokat állítottunk össze, ami jó megoldásnak bizonyult, hiszen a diákoknál elkelt a segítség. Szét kellett válogatniuk a tárgyakat aszerint, hogy milyen területen — állattartás, konyha, ruházkodás stb. — használták őket, és ami nagyon jó, hogy a helyi információk, tudnivalók is előkerültek. A kvíz kérdéseit a népszokásokból, jeles napokból állítottam össze, főleg olyanokból, amelyek nálunk is honosak.

A jó hangulatú délelőtt a sütemények kóstolgatásával — persze, csak miután mindegyiket gondosan lefényképezték — és a Juhász Zenekar fellépésével ért véget. Az esemény a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alap és Zenta Község Önkormányzata támogatásával valósult meg.

Ami szemnek s szájnak ingere (a szerző felvételei)