Prof. dr. Káich Katalin, a tanítóképző kar dékánja köszönti a vendégeket - Fotó: Szabó Attila

A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar november 25-én, Alexandrai Szent Katalin napján ünnepelte az intézmény napját és a jubileumot: 230 éves a tanítóképzés Szabadkán
Szerbia első állami alapítású magyar egyetemi karát, a tanítóképzőt 2006. október 16-án avatták Szabadkán. Az új intézmény otthonává lett egykori bankpalotában, a Sárgaházban prof. dr. Káich Katalin, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar kinevezett dékánja arról beszélt az ünnepségen, hogy ,,Szabadkán 135 évvel ezelőtt, 1871. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin napján kezdte meg munkáját a Magyar Állami Királyi Tanító-Képezde. A magyar tanítóképzés kezdeteit azonban jóval korábbra tehetjük'. A kar napja november 25-e lett, a magyar tanítóképzés kezdeteire pedig az idei ünnepen emlékeztek. Hiszen jubileumi év az idei: a szabadkai tanítóképzés 230 éves. Bács vármegye 1777. november 10-én hozta meg döntését arról, hogy Zomborban a görögkeletiek, Szabadkán pedig a katolikusok számára szervezik meg a tanítóképzést. Szabadkán 1778 novemberében indította útjára a tanítóképzést Hofbauer Jakab és Böck Ferenc. ,,A novemberben kétszázharminc évvel ezelőtt útjára indított első tanítóképző tanfolyam itt Szabadkán ritka, kivételes és távolba néző tekintet volt az akkori város életében, mely egy adott pillanatban Maria Theresiapolis közművelődésének folyamatában az elkövetkezőkben égő fáklyaként mutatta/mutatja az utat, hogy merre kell mennie mindazoknak az önzetlen közösségépítőknek, akikben a másokért, azaz a mindannyiunkért a valamit tenni akarás világító lámpása parázslik, akikben nem az élet helyett órák parancsszava diktálja az önmegvalósítás belső, lélektől lélekig terjedő kényszerét' -- mondta a jubileum alkalmából a tanítóképző napján múlt kedden megtartott rendezvényen a kar dékánja, dr. Káich Katalin, aki szerint múlt, jelen és jövő egyszerre lélegzik velünk létezésünk minden pillanatában.
Az idei karnapi rendezvényt, mely egyben diplomaosztó ünnepség is volt, megtisztelte jelenlétével Papp Sándor, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete, Nagy Ferenc, Magyarország szabadkai főkonzulátusának főkonzulja, Radmila Marković-Nedučin, az Újvidéki Egyetem rektora, dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkár, dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár, Pásztor István, a VMSZ elnöke, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Pásztor Bálint és Kovács Elvira köztársasági parlamenti képviselő, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Kasza József, a VMSZ tiszteletbeli elnöke és Szabadka egykori polgármestere, Kucsera Géza egykori polgármester, Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a testvérkarok -- a szegedi, a bajai, a győri, az eszéki tanítóképző fakultás -- képviselői, az újvidéki bölcsészkar és a szabadkai közgazdasági fakultás és az egyházak képviselői. Ünnepi köszöntőjében dr. Korhecz Tamás arról beszélt: gyakran olvasni olyan cikkeket, amelyek azt sugallják, hogy az érvényesüléshez és a sikerhez nem a diplomán és a tudáson keresztül vezet az út. Ezek a cikkek olyan csirkefogókkal, szilikonmellű dívákkal, félvilági alakokkal példálóznak, akiknek sikerük van. Mindez azonban hamis fény, tartalom nélküli csillogás. ,,Az egyetlen egyenes út a képzettségen, a tudáson, az oklevélen át vezet mind az egyén, mind a közösség életében. Szerbiában a Vajdaság annyira erős, amennyi versenyképes tudással rendelkező polgára van, és a vajdasági magyar közösség annyira erős, amennyire képzettek a közösséget alkotó emberek.' Gratulált a diplomájuk átvételére váró fiataloknak, s tarsolyukba (hamuban sült pogácsa helyett) útravalóul jókívánságokat tett: legyenek büszkék arra, hogy egy nem akármilyen intézményben szereztek egyetemi oklevelet; sok siker kísérje őket az érvényesülésben; legyen ihletük a folyamatos tudásszerzéshez. Dr. Jeges Zoltán szerint a tanítók ma is a nemzet napszámosai, hiszen társadalmi elismertségük még mindig nem arányos a közösséget szolgáló küldetésekkel. Ugyanakkor a magyar tanítókra új kihívások várnak, hiszen sorjáznak a kérdések: hogyan megszervezni az oktatást ott, ahol a magyarság már szórványban van; hogyan ott, ahol 7-8 gyerek van egy osztályban; hogyan megtalálni az egyensúlyt a hagyományos és a korszerű oktatási módszerek között. Dr. Radmila Marković-Nedučin kezdettől fogva részese volt annak a folyamatnak, amelynek végén egy új egyetemi kar született Szabadkán, s mely fennállásának mindössze két és fél éve alatt olyan intézménnyé nőtte ki magát, ahol magas színvonalú az oktatás, az MTTK-n szerzett diplomákat pedig egész Európában elismerik. Józsa László, virtuális hamuban sült pogácsa gyanánt, egy köztiszteletben álló tanító történetét adta át. Egy nagypapáét, aki elmesélte unokájának, mit tanult annak idején Baján a tanítóképzőben: az írás és számolás tanítása mellett kézműves-foglalkozásokat is. Száz évvel ezelőtt ott megtanították bútort készíteni, de hangszereket is -- hegedűt, nagybőgőt, brácsát --, s ennek a tudományának köszönhette az I. világháborús hadifogságból való szabadulását. S megtanította őt a képző arra, hogyan legyen a maga kisközösségének tekintélyes embere: évtizedekig volt olyan tanító, akire még ma is szívesen emlékeznek. A frissdiplomásoknak ezzel azt kívánta: ők is váljanak ilyen emberekké a maguk kisközösségében. Pásztor Bálint szerint a magyar tanítóképző kar megalakulása a vajdasági magyar politikum egyik legnagyobb eredménye. Nem öncélú volt az intézmény létrehozása, hanem az a szándék hívta életre, hogy magyar nyelvű és magyar szellemiségű oktatást és nevelést biztosítson tanítóink számára, és ,,nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennek a folyamatnak a részesei voltunk'. Ám nemcsak tanítók kellenek, hanem kétszakos tanárok is, és ,,reményeink szerint nem túl sok év elmúltával a kétszakos tanárképzés bevezetését is sikerül elérnünk'.
Személyesen köszöntötte az ünneplőket Varga Józsefné, a győri Apáczai Csere János Főiskolai Kar dékánhelyettese, dr. Božidar Leković, a szabadkai Közgazdasági Kar dékánja és dr. Petković Györgyi prodékán, valamint dr. Damir Matanović, az eszéki Tanítóképző Kar prodékánja. Szabadka polgármestere, Saša Vučinić levélben tolmácsolta jókívánságait. A Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója, Németh Ferenc is levélben gratulált. Ezt követően átvehették jutalmukat az évfolyamok legjobb hallgatói és azok a fiatalok, akik a különböző versenyeken eredményesen képviselték a szabadkai tanítóképzőt. A kar napján az intézmény emlékéremmel köszönte meg dr. Pintér János egyetemi tanár munkáját, s emléklapot vehettek át azok a személyek, akik 2008-ban segítették a tanítóképző munkáját. A virágcsokrokkal várakozó szülők, testvérek számára a legszebb pillanat az ünnepélyes oklevélátadás volt, melynek során 46 fiatal vette át a háromnyelvű egyetemi diplomáját. Az ünnepi műsorban (szavalatok, zongorajáték, kórusének) felléptek a kar hallgatói, majd a Pro Musica kamarakórus adott koncertet.