Megkockáztatom, Vajdaságban most többre értékelik a néptáncot, mint eddig bármikor.

„Húzd rá!” — hangzik a táncolni kívánó legények felszólítása. A magyar muzsikára rögvest dobbantani kezdenek a csizmák, illetve pördülni a népviseletes szoknyák. A színpadon vidám hangulat kerekedik, a nézőtéren dúdoló asszonyok, lábukat ritmusra rázó férfiak — ha voltunk már részesei az ilyenkor elvarázsolódó közönségnek, bizonyosan átéltük ezt a hangulatot.

Horvát Evelint, a néptánc művelőjét és oktatóját kértem fel, hogy történetével, valamint tizenhét éves tapasztalatával segítse az efféle mozgás népszerűsítését.

— A néptánc mint mozgásforma igényli a jó kondíciót, eközben pedig segíti a fizikai erőnlét és az állóképesség növelését. Nem sorolják a sportok közé, hiszen művészet, pedig nagyon is szükséges hozzá a kitartás — akárcsak a sporthoz. Van, amikor 30-45 perces előadással kell színpadra lépnünk, és ehhez jó erőnlét kell.

Mivel egy játékos, szórakoztató aktivitásról van szó, melyet csoportosan élünk meg, közösségépítő szerepe rendkívül erős. Erre Evelin is kitért, aki ma már el sem tudja képzelni az életét a tánc által szerzett barátok nélkül.

— El lehet mondani, hogy az ember bárhol is találkozik néptáncosokkal, egy összetartó csapatba kerül. A több éve együtt dolgozó táncosok erős közösséget alkotnak, és jó érzés tartozni valahová.

Sajnálattal tette hozzá: a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ felnőtt-tánccsoportja egy ideje nem bővül. Ez minden bizonnyal a hétköznapi rohanásnak tudható be. A gyerekek körében ellenben nagy az érdeklődés. Őket a szüleik íratják be, elsősorban azzal a céllal, hogy a kicsik megismerkedjenek a magyar kultúrával, illetve tovább éltessék. Ezt a nemzedéket azonban nem olyan könnyű megtartani — jegyezte meg beszélgetőtársam.

— Öt éve foglalkozom gyerekekkel. Szeretek velük dolgozni, de ezt a munkát egyúttal nehéznek is tartom, a sikerhez ugyanis nem elég bemenni a táncórára, és megtanítani a lépéseket. Egy tánctanárnak számos tényezőre kell odafigyelnie. A gyerekeket sok inger éri, ráadásul az iskolában is nagy elvárásoknak kell megfelelniük. Ennek tudatában igyekezni kell szinte minden próbán sikerélményt nyújtani számukra, különben könnyen feladhatják. Attól a perctől kezdve, hogy a gyerekek megérzik a néptánc ízét, illetve örömüket lelik benne, az oktató eredményesnek érezheti magát.

A tánctanár arról is beszélt, hogy miként nyíltak meg előtte a határok, amióta része a tánccsoportnak.

— Sokfelé eljutottunk már. Főleg hazai és magyarországi fellépéseink vannak, viszont jártunk már Romániában, Ausztriában, sőt Törökországban is. Minden színpadi bemutatkozás élmény, függetlenül attól, hogy melyik országban kerül rá sor. Ilyenkor megmutathatjuk az embereknek a magyar néptánc sokszínűségét és szépségét. Ez csodálatos érzés.

Evelin megragadta a lehetőséget, és azt is elmondta, ha valaki mozogni szeretne, tegye azt magyarságát megtartva, akár a szabadkai népkörösökhöz csatlakozva. Arra is emlékeztetett, hogy a néptáncosok amellett, hogy megőrzik kultúránkat, kicsiny közösségünket is a magasba emelik. Erre pedig a Délvidéken most nagyobb szükség van, mint valaha.