Most meglakolsz!

Most meglakolsz!

A doktor magába roskadva, arcát a tenyerébe temetve szótlanul gubbasztott az asztalnál. Mellette egy üveg whisky meg egy pohár. Az asztali lámpa puha fényeket vetett a falra, az óra tompán ütötte el a tízet. A bejárati ajtó megcsikordult. Mint az árnyék, úgy osont be valaki a szobába — revolverrel a kezében.

— Charles Sheen — mondta rekedten.

A megszólított elképedve hirtelen megfordult.

A szeme tágra nyílt.

— Thomas Larkin — suttogta.

— Én vagyok. A doktor úr begyulladt, mi? Az ember, akire az egész város felnéz — berezelt! Ez az ember nagy bűnös. Gyávasága miatt tizenöt évig penészedtem a börtönben — ártatlanul! Charles Sheen, most meglakolsz mindenért!

Charles Sheen hallgatott. Gondolatai a múltat kutatták. Igen, igen. Mintegy húsz esztendővel ezelőtt, sikeres pályafutása legelején tiltott műtétet hajtott végre Laura Smith-szen, de végzetes hibát követett el, és a lány meghalt. Ekkor felkereste Ted Carter, Laura Smith rokona, aztán a markában tartotta.

Három évig kíméletlenül zsarolta, nem ismert kegyelmet. Ezután megtörtént az, amivel a doktor nem számolt. Carter egyre többet és többet követelt. Sheen elhatározta, hogy megpróbál egyszer nemet mondani neki, nem számolva az esetleges következményekkel. Megkérte Cartert, hogy hagyja abba ezt a piszkos játékot, és elégedjen meg egy nagyobb összeggel — mindörökre. Carter az arcába röhögött.

— Mit gondolsz, mi vagyok én? Palimadár?

— Nem kapott már eddig is elég pénzt?

— Életed végéig a sarkadban leszek, Charles Sheen.

A doktor ebben a pillanatban elvesztette a fejét, és lecsapott. Egyszer, kétszer, háromszor...

*

Már az első ütés halálos volt. Carter a lábánál lehelte ki lelkét. Sheen a félelemtől reszketve sokáig az erdőben bolyongott.

Larkin hangja térítette magához.

— Abban reménykedtél, dokikám, hogy a büdös életben nem fogunk találkozni, ugye? Vagy netán arra is gondoltál, hogy el fogom felejteni azt a tizenöt évet a börtönben? Tizenöt év a fagyos csöndben olyan bűntényért, amelyet nem én, hanem te követtél el, doktor Charles Sheen.

— Emlékszem mindenre, Larkin, de akkor még nem tudtam, hogy valakit le fognak csukni helyettem. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy...

— Miért nem szólaltál meg a tárgyaláson? A hallgatást választottad. Nem volt nekem egy cseppnyi esélyem sem, hogy bebizonyítsam az ártatlanságomat. Az az átkozott fenyegetőlevél, amelyet a gyilkosság előtt Carternek címeztem — engem terhelt. Írtam neki, mert valami piszkos üggyel a nővéremet zsarolta.

Larkin közelebb lépett az orvoshoz.

— Várj — mondta Sheen kétségbeesetten —, engedd meg, hogy megmagyarázzam...

— Megesküdtem, a börtönben — sziszegte Larkin —, hogy bosszút állok. Az életeddel fogsz fizetni azért, amit ellenem elkövettél.

— Várj... El akarok mondani neked valamit. Az asztal fiókjában találsz egy levelet, amelyben...

— Fogd be a szád, te gyáva féreg!

— Larkin, ne!...

— Hallgass el mindörökre, eleget beszéltél!

Larkin lőtt. A doktor lefordult a székről. Mintha még mondani akart volna valamit. Ujjaival a mellkasát nyomogatta, de nem sokáig. A tettes néhány pillanatig még ott ácsorgott az áldozata mellett. Aztán lassan magához tért. Visszadugta a revolvert a nadrágzsebbe, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Körülnézett a szobában — most először. A whiskypoharat azonnal megpillantotta.

— Nem ártana néhány csepp — mondta félhangosan.

A méregerős italtól megindult a vérkeringés az ereiben. Még egy pillantást vetett a doktorra. Miatta vesztette el hitét az emberekben, miatta telt meg gyűlölettel a lelke. Önteni akart magának még egy pohárkával. Miről is beszélt az orvos? Valami levélről. Nem volt nehéz megtalálnia. Sheen ügyvédjének címezték. A borítékban egy vékony papírlap. Larkin puszta kíváncsiságból el akarta olvasni, de az első sornál nem jutott tovább. Éles fájdalom nyilallt a tüdejébe, majd a gyomrába. Lángolt az egész teste.

Nem tudta elképzelni, mi történhetett vele. A doktor mellé zuhant. Engedelmesen megadta magát a halálnak. A levelet nem olvashatta végig. Pedig ha megteszi, mindketten életben maradhattak volna.

A levél tartalma:

Tisztelt ügyvéd úr,
utoljára fordulok önhöz levelemmel. Ma egy orvos barátom megerősítette legsötétebb gyanúmat. Beteg vagyok, mindössze néhány hetem van hátra. Nincs bátorságom szembenézni a szenvedéssel, amely vár rám. Ezért elhatároztam, hogy saját kezemmel vetek véget életemnek.
Van egy megbízatásom az ön számára, ügyvéd úr. Találja meg Thomas Larkint. Ráhagyom a vagyonomat, mindenemet. Ezzel a cselekedetemmel talán jóvátehetem a vétkemet. Thomas Larkin miattam szenvedett — tizenöt évig.
Az utolsó pohár whisky az üvegből gyors halált hoz nekem.
Good bye, ügyvéd úr!
Dr. Charles Sheen


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög
5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50.
Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?
54. Leonard Lasker: Az élet szép, ugye
55. William Webb: Vérbeli művész munkája
56. Malcolm Dobbs: Kényes holmi
57. William Webb: Egyedül és magatehetetlenül
58. Leonard Wood: Ma megteszi
59. Wesley Montana: A nyolcadik áldozat

 

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Most meglakolsz!
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Most meglakolsz!
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink