Olajos Laura

Mesék és kutatás
Móra Ferenc és Csóka - a hajdani Torontál vármegyei, ma vajdasági, bánsági falu - neve, valamint a Kremenyák-dombi ásatások a köztudatban egybeforrt. A jeles író csókai élményeiből sok tudósítás, vers, elbeszélés született, de egy részük alig hozzáférhető, hiszen a régi újságok hasábjain porosodnak. Ezen próbált változtatni a csókai születésű, de már tizennégy éve Szegeden élő magyar-német szakos tanár, Olajos Laura, aki kötetbe gyűjtötte Móra Ferenc Csókáról szóló írásait, cikkeit, feljegyzéseit, leveleit és dokumentumait. A könyv a szegedi Bába Kiadó gondozásában jelent meg Móra Ferenc Írások Csókáról címmel. A szerző a munka megszületéséről a következőket nyilatkozta:
- Érdekel Csóka történelme, főleg a XX. század eleje. Szívesen hallgattam az idős emberek meséit, és miután eljutottam Móráig, keresgélni kezdtem. Meglepődtem, milyen sok, a szülőhelyemmel kapcsolatos írására bukkantam. Először csak könyvekben kutattam, majd a régi újságokat is sorra vettem. Itt találtam meg azokat a verseket, leveleket, amelyek még nem jelentek meg kötetben. Az ötlet véletlenszerűen jött, hogy készülhetne belőle egy összeállítás. Most éppen kettős Móra-évfordulót ünnepelünk, 125 évvel ezelőtt született és 70 éve halt meg, de a megjelentetés időpontja nem szándékos. Így sikerült, és a kiadását mindenképpen segítette. Ötszáz példányban jelent meg a kilencven oldalas könyvecske, amely a kiadó saját vállalkozása, de olyan neves Móra-kutatók is javasolták, hogy kerüljön az olvasók elé, mint dr. Péter László irodalomtörténész, Lengyel András professzor, dr. Kürti Béla régész.
Vannak további terveim is Csókával kapcsolatban, érdekel Kálmány Lajos néprajzkutató élete, a Léderer család története, és elkezdtem gyűjteni a népi mondókákat és játékokat is.
Póka-Csóka
A történet 1907 őszén kezdődik, amikor a szegedi múzeumba levél érkezik Csókáról, Farkas Szilárd plébánostól, hogy a falu határában elterülő halom tetején sok a cifra cserép. Tömörkény István, a múzeum igazgatója a könyvtárosként dolgozó Móra Ferencet küldi ki a terepre. A csókai ásatásokat még abban az évben, októberben megkezdik a Kremenyák nevű dombon. Ez volt Móra első jelentősebb régészeti vállalkozása, hétezer négyzetméternyi területet tárt fel. 1914-ig járt Csókára, alkalmanként hetekig ott lakott és dolgozott a parókián. Összebarátkozott Farkas Szilárd plébánossal, aki papi teendőit becsülettel ellátta, pártfogolta a fiatalokat, de nem vetette meg a kártyát és a jó bort sem. A hívők körében népszerű volt, szerették, tisztelték. Móra több írásban is megörökítette az alakját: A csókai pap, Kisforró Zsuzsanna, A festő halála (későbbi kiadásokban: Négy apának egy leánya), Falusi templomban címűkben, de szinte nincs is olyan Csókáról szóló műve, amelyben ne említené.
A Kremenyák leletekben gazdag kőkorszakbeli őstelepnek bizonyult, amely valaha a Tisza árteréből kiemelkedő sziget lehetett. Századokon át nemzedékek egész sorának volt a lakhelye, ami a nagy hagyatékuk bizonyítéka: csaknem tízezer tárgyat szedegetett ki Móra a halomból. A kremenyáki ősember életéről - aki körülbelül ötezer évvel ezelőtt, a csiszolt kőkorszak végén, a rézkor hajnalán élhetett - ifjúsági regényt akart írni. A zentai Pálma című ifjúsági lapnak küldött leveléből tudjuk, hogy készült erre. 1937. március 31-én a Magyar Hírlapban megjelent egy hír, amely szerint Csókán megtalálták a szóban forgó regénytöredéket, de nyilvánosság elé nem került, és a további sorsa ismeretlen. Van azonban egy Csókai kőemberek című írása, amely mintha egy hosszabb lélegzetű szöveg része lenne. Szeretett játszani a szavakkal, Csóka helyett gyakran használja a Póka kifejezést.
A kíváncsiak minderről bővebben tájékozódhatnak a kötetet lapozgatva. Akit érdekelnek Móra Ferenc csokorba foglalt, Csókához kötődő írásai, az olcsón megvásárolhatja a helybeli Művelődési Központban. Fedőlapján Móra Ferenc kevésbé ismert, fiatalkori fényképe látható. Képek is vannak a kiadványban a leletekről, az ásatásokról. Az egyiken Móra és Farkas Szilárd, valamint a kubikosok láthatók Csóka alatt, a Kremenyákon.
,,Áldd meg Uram, áldd meg őt
Érdeme szerint, -
Azaz hogy ne oly nagyon,
Csak úgy képesint.
A hogy tőled telhetik,
Szeretgetheted,
Hanem azért valahogy
Püspökké ne tedd!

Mert a csókai papot
A hogy ismerem,
Ott lóg majd az infula
Egy aranyszegen
S ha vendégnek meg talál
Egyszer tetszeni:
Debizisten szegestől
Odaadja neki!

(Móra Ferenc: A csókai pap - Szegedi Napló, 1911.)
A szerző fotója