A kézművestermékek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, terjedésükben a közösségi oldalaknak is nagy szerepük van. Rózsa Árpád zentai mogyorótermesztő is igénybe veszi az internet nyújtotta lehetőségeket, mi azonban már korábban, a tavalyi jubiláris XXX. Palicsi Szüreti Napokon találkoztunk, ahol engem is elvarázsolt az egyszerű és nagyszerű termékével, a mézes mogyorókrémével. Van, ami csak úgy elemi módon összeillik, akárcsak az amerikai filmekben a lekváros-mogyoróvajas szendvics.
— Dióhéjban talán annyi, hogy mogyorótermelő vagyok, valamint -feldolgozó, és egy termék készítője, a Nutlyé, mely a mézes mogyorókrémem — mondta Árpád bemutatkozásként.
Rózsa Árpád
* Hol helyezkedik el az ültetvénye?
— A nagyszüleim Tornyoson éltek egykor, így a faluban a hely már megvolt. Két parcellán termesztek, egy 4 és egy szűk 2 holdas területen.
* Milyen volt az idei termés a tavalyihoz viszonyítva?
— Szerencsére nem panaszkodhatok, a tavalyi hozamhoz képest ugyanis a duplája, sőt még egy kicsivel több is termett, így probléma nélkül előállíthatom a mogyorókrémet, illetve jut még a nyers, illetve a pirított formában történő értékesítésre is. A tavalyi év igazából nem volt a legjobb a termés szempontjából, de 2020 kárpótolt. Számbelileg úgy tippelem, hogy törés után, héj nélkül nagyjából 2-2,5 tonnám lesz.
* A betakarítást miképp oldja meg?
— Ezt a műveletet az idén már majdnem teljesen egyedül is el tudom végezni, mert sikerült beszereznem egy új mogyoróbetakarító gépet, mellyel nagyon hatékonyan, egészen rövid idő alatt egyetlen ember is össze tudja szedni a szemeket. Mindamellett ez egy traktorra kapcsolható gép, így a kezelésének a kitanulása sem tartott sokáig. Ez a mogyorókombájn egy 1,8 méter szélességű, vízszintes tengelyű gép, mely kis műanyag ujjacskákkal söpri fel a földről a lehullott gyümölcsöt. Valamint oldalt helyezkedik el rajta még egy forgó lapátka is, mely a bokrok alól söpri saját maga elé a mogyorót. A kombájn egy zsákba fújja bele levegő segítségével a termést, és elég hatékonyan meg is tisztítja a szennyeződésektől. Amikor a gyűjtő megtelik, egy egyszerű zsákcsere következik, így szedem össze a finom csonthéjast. Amikor hazahozom, akkor műanyag ládákba öntözgetem szét. Azért ilyenekbe, mert könnyedén egymásba illeszthetőek, akár a legók, és a garázsomban egészen a plafon magasságáig fel tudom őket rakni. Mivel az idén több terméssel számolhattam, ezért a mogyoróból krumpliszsákokba is kényszerültem rakni, melyeket felakasztgattam az erre kijelölt helyekre — ezt nem feltétlenül a szárítás, hanem a helyhiány miatt csináltam. Már kitapasztaltam, hogy ha ilyen módon tárolom a mogyorót, akkor szépen ki fog száradni, és nem penészedik be.
* A szárítás után a feldolgozás következik. Ha jól tudom, pirítja is a mogyorót.
— A sorrend a töréssel kezdődik. Ilyenkor ehhez a művelethez már elég száraz. Tudni kell, hogy mivel ezt teljesen egyedül végzem, ezért mindig csak akkora mennyiséget török meg, amennyire éppen szükségem van. A héjától való megfosztás után megpirítom a gyümölcsöt, így is áruba bocsátódik, illetve a mogyorókrémemhez még pépesítem is a mogyorót, valamint hozzáadom a recept igencsak fontos adalékát, a mézet.
* Honnan az ötlet a Nutlyhoz?
— Felmerült bennem a kérdés, hogy miképp lehetne valami finomat és egészségeset előállítani. Illetve szerettem volna valamilyen módon értékesebbé tenni a termésemet, a méz és a mogyoró pedig adta magát. De hogy miért éppen a méz? Egyszer csak kipattant a fejemből, hogy ezt is ki kellene próbálni, és lám, bevált! Lassan három éve készül a házamban a mogyorókrém, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Büszkeséggel tölt el, hogy a vásárokon és a piacokon is egyre többen felismerik.
* Ha nem tévedek, egy helyi méhész termékét használja fel az édességhez.
— Igen, így van. Egy barátom a többi közt méhészettel is foglalkozik, ezért tőle vásárolom fel a szükséges mennyiségű mézet. Fontosnak tartom, hogy ismerjem a termelőt, illetve a termékét, a barátom mézében pedig teljesen megbízom. Azt még elmondhatom, jelen pillanatban azon munkálkodom, hogy boltokban is sikerüljön árusítanom a mogyorókrémet, mivel márciustól hatályba lépett egy törvény, mely szerint Szerbiában a gyümölcstermesztő is feldolgozhatja a saját terményét, és hivatalosan árusíthatja is. Elhatároztam, hogy ezt megvalósítom, igaz, egy igencsak komplikált folyamatról beszélünk, de továbbra is bizakodó maradok.
* Az árral mi a helyzet?
— A mogyoró igencsak olcsó a dióval szemben. Most hozzávetőlegesen egy árban vannak, ezért csak javasolni tudom, hogy ha az emberek tehetik, inkább mogyorót vegyenek, mivel azzal is mindent ugyanúgy el lehet készíteni, és szerintem még finomabb is. Én a nyers mogyorót a zentai piacon 1000 dinárért, a pirítottat 1300-ért árulom, valamint a 200 grammos Nutly mogyorókrémet 270, a 350 grammosat pedig 500 dinárért.
Az elkövetkezőkben leírjuk, milyen környezeti igényei vannak ennek az igencsak finom, véleményem szerint leginkább a tejcsokoládéba illő gyümölcs cserjéjének.
Talajigénye: A mogyorónak leginkább a jó vízgazdálkodású és tápanyagokban gazdag föld felel meg, de egy átlagos kertben is jól érzi magát. A kötött és túl száraz talajt nem viseli túl jól.
Vízigénye: Ez a cserje a vízigényesebb fajok közé tartozik, mivel a gyökerei nem hatolnak túl mélyre, így a vizet csak egy meghatározott területről képes felvenni. A túlságosan laza szerkezetű termőtalajban az esővíz, illetve a locsolás útján a növényhez juttatott nedvesség túlságosan hamar elszivárog a gyökérzeten túlra, így a növény egyszerűen nem jut elég vízhez. Ezt az öntözésnél fontos észben tartani.
Tápanyagigénye: A mogyorócserje a közepesen magas tápanyagigényű gyümölcstermők közé sorolható, ezért már az ültetéskor nem árt tápanyagban gazdag közegről gondoskodni számára. Az ásványi anyagok folyamatos pótlása érdekében jó, ha évente legalább egyszer a tövek köré érett komposztot vagy istállótrágyát helyezünk. Ezt óvatosan bele kell dolgozni a földbe.
Fényigénye: Már az ültetésekor fontos a fényre ügyelni, hiszen a cserje igencsak igényes ebből a szempontból. Arra is gondolni kell, hogy a sekély gyökeredzése miatt a déli lejtőkre nem ajánlatos kihelyezni, mivel a nap ilyenkor könnyedén kiszáríthatja a talajt. A legkiválóbb terület az, amelyik napos, de nem túl meleg fekvésű, illetve félárnyékos.
Fagytűrése: A különböző fajok fagytoleranciája eltérő, a déli változatok kevésbé hidegtűrőek, míg a többiek akár a -25 fokos fagyot is gond nélkül átvészelik.
