home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Mivel nyugtatja magát?
RENCSÉNYI Elvira, TÓTH Tibor
2012.10.03.
LXVII. évf. 40. szám

A héten arra voltunk kíváncsiak, vajon kedves Olvasóink mivel nyugtatják magukat, amikor már úgy érzik, hogy szakad a cérna.

A pszichológiai és mentálhigiénés kutatások a 20. század első felében már meghaladták korukat, a 20-as, 30-as évek szakemberei rengeteg embert kigyógyítottak betegségéből. A II. világháború után ismét millióknak kellett a segítség, hogy feldolgozhassák szeretteik vagy akár mindenük elvesztését. Akik nem találtak támaszt a vallásban, azok a pszichológusokhoz és/vagy a pszichiáterekhez fordultak. Talán ez is hangsúlyozta annak szükségét, hogy kell egy olyan átfogó szövetség, amely támogatja a mentális problémákkal küzdőket, és felkarolja ügyüket a világ előtt. 1948-ban alakult meg a WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) keretében a Lelki Egészség Világszövetsége, melynek az a legfontosabb feladata, hogy segítsen a pszichés problémával küzdő embereken, valamint hogy felhívja a közvélemény figyelmét: ezek az emberek nem kirekesztést, hanem odaadást, törődést érdemelnek.
Az 1992-ben megszületett Lelki Egészség Világnapja mozgalom pedig a szervezet eredeti céljait szerette volna a nagyközönség elé tárni. Hiába a rengeteg kutatás, hiába a sok jó szándékú tudós, a mentális betegségekre joggal szokás azt mondani, hogy népbetegségek, melyekre egzakt gyógymód nem is létezik. Nos, így igaz, de ez nem jelenti azt, hogy ha valaki épp mélyponton van, akkor nincs a számára kiút. Az elmúlt húsz év, az ország szétesése, a háborúk, a rohamosan csökkenő életszínvonal, az eget verő árak alaposan próbára tették/teszik az emberek idegrendszerét, tűrőképességét. Korábban tájunkon ritkaságnak számított, ha valaki pszichológushoz fordult a problémáival, és még ma is nagyon sokan szégyellik kikérni a segítségét. Pedig a Nyugaton és főleg az Egyesült Államokban ez már természetes. Mai rohanó világunkban szerencsésnek érezheti magát az, akinek nincs szüksége semmilyen külső segítségre a mindennapok elviseléséhez. Van, aki gyógyszerrel, mások fokozottabb fizikai vagy szellemi tevékenységgel próbálnak megnyugodni. A héten arra voltunk kíváncsiak, vajon kedves Olvasóink mivel nyugtatják magukat, amikor már úgy érzik, hogy szakad a cérna.

SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
— Sosem voltam valami birkanyugalmú, de úgy érzem, hogy évről évre egyre csökken a tűrőképességem. Nem biztos, hogy az öregség jele ez, inkább a mindennapok készítenek ki egyre inkább. Mindig a jobbat várjuk, de egyre nehezebben élünk. Az idén a fagykár és a szárazság még inkább tetézte a problémáinkat. Nem termett barack, alma se nagyon, így fogalmam sincs, miből teremtjük be a tüzelőt a közelgő télre. Korábban optimista voltam, most viszont sehogy sem találok biztos kapaszkodót. Minden tél előtt volt bennem egy nagyfokú bizonytalanság, s most még erősebb bennem ez az érzés. Amikor túl ideges vagyok, beveszek egy-egy enyhébb nyugtatót. Ha az nem segít, akkor kimegyek a gyümölcsösbe, és belevetem magam a munkába. Ez egy kicsit megnyugtat, habár a mindennapok problémáit nem feledteti velem.

TÓTH András palicsi gazdálkodó:
— Egy jó pohár hideg sör vagy egy kupica pálinka bizony megnyugtat. Több pohárral már kellemetlenségeket okozhat, de egy pohárral megengedek magamnak, amikor ideges vagyok. Az utóbbi időben persze egyre többször nyúlok utána. Mert a gondok, problémák egyre csak szaporodnak, megoldás pedig nemigen van. Fiatalabb koromban elmentem sportolni: vagy focizni, vagy kosárlabdázni, és a sportpályán adtam ki magamból a felesleges gőzt. Néhány éve felhagytam a rendszeres sportolással. Néha azért összejövünk a barátokkal egy jó kis meccs lejátszására, de az egészségi állapotom egyre ritkábban engedi meg, hogy hódoljak egykori szenvedélyemnek. Kártyázni is szoktunk, de csak akkor nyugtat meg a játék, ha nyerek, ellenkező esetben még inkább felidegesítem magam. Korábban a televíziózás is megnyugtatott, de most már valahogy nem tud lekötni. Lehet, hogy én változtam meg, én lettem nyugtalanabb az idők folyamán, vagy esetleg a műsorok minősége esett annyira vissza, hogy már nem tudok huzamosabb ideig figyelni rájuk.

HEVESI Margit nagybecskereki háziasszony:
— Egy-egy jó könyv mindig segít. Akármilyen nyugtalan vagyok is, lenyugszom, amikor kezembe veszem, kinyitom, s elkezdem olvasni. Sajnos, a mai életkörülmények között sosem lehetünk teljesen nyugodtak. Irigylem a dédszülőket, nagyszülőket, akik talán szegényebben éltek nálunk (mi is jó úton haladunk a teljes szegénység felé), de nyugodtabban teltek a napjaik. Manapság ezeregy olyan dolog történik, amin idegeskedni lehet. Aki dolgozik, azért nyugtalan, mert nem kap fizetést, a munkanélküli azért, mert nincs munkahelye, a diák azért, mert nem tudja, hol tanuljon tovább, s hogy a családja képes-e egyáltalán fizetni a továbbtanulással járó költségeket, a tanár azért, mert a diákok tiszteletlenek és sorolhatnám még tovább. Szóval mindenki nyugtalan, mindenki rohan, az utcán alig látunk mosolygós embereket, legtöbbjük szorong, fél valamitől. Egyre növekszik a depressziósok száma is, ami a tél folyamán még nagyobb méreteket is ölthet majd.

SORS Anna szabadkai nyugdíjas:
— Engem sajnos már csak a gyógyszerek nyugtatnak meg. Amióta átestem egy szívműtéten, nélkülözhetetlenek az életemben a nyugtatók. Három fajtát kell szednem mindennap, mert a szívverésem néha felgyorsul és a vérnyomásom is felszökik. Fiatalabb koromban nem volt semmi bajom, sokat dolgoztam, neveltem a gyerekemet, elláttam a házi munkát. Öreg koromra azonban rám tört a betegség. Soha nem volt bajom a szívemmel, de egy alkalommal, amikor éppen a kórházban várakoztam egy rutinellenőrzésre, elveszítettem az eszméletemet. Kiderült, hogy leállt a szívem. Teljes szívblokk állt be, aminek következtében az agyam vérellátása is megszűnt egy kis időre. A kórházi ágyon, a műtét után elhatároztam: megváltoztatom az életmódomat. Ötven évig dohányoztam, de akkor lemondtam róla, és azóta sem gyújtottam rá. Ehelyett most kilenc fajta gyógyszert kell szednem, közöttük nyugtatókat is. Valamikor varrtam, hímeztem, ez volt az, ami igazán meg tudott nyugtatni. Most, túl a nyolcvanon már nem látok jól, így varrni sem tudok, hát maradnak nekem a gyógyszerek. Nélkülük sajnos már aludni sem tudok, gyakran rám tör az idegesség, kiváltképpen azóta, hogy megözvegyültem. Nyugtatók nélkül sajnos már el sem tudom képzelni az életemet.



 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..