„Az elme hatalmas, de csak akkor tud a megfelelő ösvényen vezetni, ha először a szívünket tárjuk ki.”  (James R. Doty)

Az év utolsó napja hagyományosan a számvetés ideje. Ilyenkor újra végiggondoljuk, hogyan éltünk, milyen terheket cipeltünk, mennyit törődtünk magunkkal és azokkal, akik körülöttünk vannak. Ebben a csendes átmenetben különösen fontos meghallani annak a szervnek az üzenetét, amely egész évben fáradhatatlanul dolgozott értünk: a szívünket. 

A szívünknek szüksége van a törődésre és a szeretetre

Bár a szív világnapját minden évben szeptember 29-én tartják, annak üzenete jóval túlmutat egyetlen napon. A szív állapota nem szezonális kérdés, hanem életünk alapja, melyre az év minden napján figyelnünk kell — különösen most, amikor az új esztendő küszöbén állunk.

Aki elhanyagolja szívének és érrendszerének gondozását (pl. nem figyel oda életmódjára, vérnyomására, testsúlyára, cukorbetegségére, és dohányzik), annak szíve előbb „öregszik meg”, mint ahogy életkora indokolná. Erre figyelmeztet egy amerikai egészségügyi intézmény is: „Az amerikai férfiak mintegy felének legalább öt évvel idősebb a szíve, mint a valódi életkora. Ez az arány valamivel kedvezőbb a nőknél.” Bár a szív világnapja szeptemberben van, nem csak ekkor kell vele foglalkoznunk, hiszen a szívünk és vérereink egészsége nélkül mit sem ér az élet. A vizsgálatok és megfigyelések arra is rámutattak, hogy a szív jóval több, mint a vér továbbítására szolgáló eszköz — az érzelmek helye is, a szerelem és a szeretet szimbóluma. Titokzatos módon kapcsolatban áll az érzelmekkel, amit már elődeink is jól sejtettek: a szívünk össze tud törni, meg tud hasadni, a szívünkbe tud nyilallni a bánat, szíven találnak, ha nagy megrázkódtatás ér, a szívtelen ember érzelmekben szegény, másnak pedig helyén van a szíve. A nagyon erős érzelmek, megrázkódtatások következtében kialakuló ún. megtörtszív-szindróma képes még a szív formáját is megváltoztatni, ami súlyos kockázatot hordoz, szívinfarktusra hasonlító esemény. „Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad” — mondja Shakespeare. A szív formájának megváltozása elsősorban a nőket érinti, és a szív bal kamrájának meggyengülésével jár, ami jelentősen károsítja a szív pumpafunkcióját. Szerencsére ideiglenes betegség, nem okoz szívizomelhalást, reverzibilis állapot.

Mit tehetünk a szívünk egészsége érdekében? Mindenki tudja, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában a stressz károsító hatásának jelentős szerepe van. A megelőzés érdekében fontos még a kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, a dohányzás mellőzése, a túlzott alkoholfogyasztás kerülése. A stresszt a mindennapjainkból nem tudjuk teljes mértékben kiiktatni, igaz, ideig-óráig csökkenthető a mértéke, de elkerülhetetlenül végigkíséri életünket. Károsító hatását úgy tudjuk csökkenteni, meggátolni, hogy megtanulunk megfelelően alkalmazkodni hozzá. Miért veszélyes a stressz? Ha valódi vagy akár irreális veszélyt érzékelünk, a fenyegető helyzetből való menekülésre vagy annak leküzdésére a testünk úgy tud felkészülni, hogy nagy mennyiségű energiát mozgósít: emelkedik a pulzus és a vérnyomás, szaporább lesz a légzés, az izmok megfeszülnek. Ennek hatására fokozódik a szívizom oxigénigénye, és ha a szívet tápláló koszorús erekben már érszűkület alakult ki, ez csökkenti a szívizom oxigénellátottságát, ami akár a szívizom elhalásához is vezethet. Különösen az ún. A típusba tartozó személyek vannak kitéve ennek a kockázatnak, mert olyan magatartás-mintázatuk van, amelynek főbb jellemzői: versengő szemlélet, időzavar, türelmetlenség, hajszoltság, másokkal szembeni ellenségesség, fokozott vágy az elismerésre, az előre jutásra, a helyzet feletti kontroll megtartására. Az utóbbi időben merült fel, hogy további kardiovaszkuláris kockázatot hordoznak az ún. D típusba tartozó egyének is: ezek a személyek hajlamosak a negatív érzelmek fokozott átélésére és elnyomására, akik mindenben csak a negatívumot, a veszélyt képesek látni. Kerülik a társas kapcsolatokat, szoronganak, aggodalmaskodnak. Mindezek a jellemvonások a szívbetegeknél ötször nagyobb szívinfarktus utáni halálozást okozhatnak.

A másik fontos rizikótényező a szorongás, az egyik legelemibb emberi érzelem. Normális mértékben segíti az alkalmazkodást, fenntartja a figyelmet. Viszont a tartósan fennálló, nem kontrollálható, kórosnak mondható szorongás nagyon veszélyes.

A tartós vagy eltúlzott szorongás megterheli a szervezetet 

További kockázati tényezők: a depresszió, az öröm és a társas támogatás hiánya, az elszigetelődés, valamint a hátrányos gazdasági-társadalmi helyzet. Már az enyhe depresszió is jelentős rizikófaktor a szív- és érrendszeri kórképek tekintetében. Egy magyarországi vizsgálat szerint a férfiaknál nyolcszorosára, a nőknél pedig háromszorosára növeli a szívinfarktus esélyét.

A szív a szeretet és az érzelmek, az együttérzés jelképe, és ha egyensúlyzavar lép fel a belső, lelki szinten, az a fizikai testben képes betegséget okozni. A rideg, szeretet nélküli családban nem bízhatunk egymásban, nem élvezhetjük a felénk áradó, elfogadó szeretet védő, óvó erejét, miközben mindenki olyan mértékben érzi magát értékesnek, amennyi szeretet és figyelem irányul rá a külvilágból. Krónikusan szeretethiányos világ alakult ki körülöttünk, ahol a lélek kővé dermed, az egyén senkivel sem képes mélyen kapcsolódni, és alkalmatlanná válik a tiszta szeretetenergia befogadására. „A szeretet hiányában a lélek fázni kezd, a hideg rázza, s ha nem tudja elviselni: bele is pusztul” — figyelmeztet Müller Péter. Eluralkodik a magány, lassan elfelejtünk szeretni, szeretetet adni, és azt is, hogyan fogadjuk a szeretetet. Pedig tudni kellene, hogy a szeretethiány is stresszes állapot — talán nem meglepő, hogy napjainkban oly sokan panaszkodnak fejfájásra, légszomjra, félelemre, hátfájásra, merev izmokra, gyomorpanaszokra. 

A szeretet nem a fejben lakozik, hanem a szívben 

Az utóbbi évek széles körű nemzetközi kutatásai eredménye alapján derült fény arra, hogy a bélrendszer egyensúlyának felborulása (diszbiózis) gyulladást idéz elő, mely szív- és érrendszeri betegségeket okoz. Nem meglepő, hogy mostanában egyre nagyobb figyelem hárul a bélrendszerre, egyre többet hallani a bélflóra (mikrobiom) fontosságáról. A napjainkra jellemző egyoldalú táplálkozás a normál flórát alkotó baktériumok 90%-át is képes elpusztítani, ezzel állandó gyulladást előidézve, melyet még a probiotikumos készítmények sem képesek helyrehozni. A gyulladáskor keletkező anyagcseretermékek az érfal rétegeiben rakódnak le (az érfal hám- és kötőszöveti rétegei közé), így az érfal elveszíti rugalmasságát, ami magas vérnyomáshoz vezet. A merev érfal könnyen megreped, ez pedig a szív- és érrendszeri betegségek (pl. stroke) kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője. A belek állapotát tovább ronthatja a kialvatlanság és az alkoholfogyasztás (leoldja a bélfal védőrétegét).

Az egészséges életmódnak három nagyon fontos pillére van: a táplálkozás, a mozgás és az alvás. Az étrendről és a mozgásról sok szó esik, de az alvás minősége és mennyisége valószínűleg még ezeknél is fontosabb. Érdemes odafigyelni erre, hiszen a legfrissebb kutatások szerint az életmódunk 95%-ban határozza meg életünk minőségét és hosszát, míg az öröklött hajlam csak 5%-ban számít. Megszívlelendő Arisztotelész tanácsa: „Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.”

Az ünnepek elmúltával sokan megélik a magány hullámvölgyét — és ilyenkor különösen fontos megérteni, hogy a lélek terhei a szívre is hatnak. Ha csak egyetlen újévi fogadalmat teszünk, legyen az, hogy jobban odafigyelünk a szívünkre — az életünk központi motorjára és érzelmeink őrzőjére.