Az előadás a Kék bagoly — Az indián spiritualitás és egy délvidéki lélek találkozása címet viselte. A horgosi származású, Kanadában élő művész az amerikai őslakosok világába kalauzolt bennünket, melynek elemei nagy hatással voltak művészetére is.

— A kék bagolyról mint olyanról: a kortárs indián zene ihlette, de a képi világa az indián szakralitáson alapszik, tehát szakrális tárgyainknak ábrázolása — avatott be bennünket a festő. — Számomra ez egy nagyon érdekes kérdés volt, hogy egyáltalán ehhez a témához hogyan lehet úgy nyúlni, hogy ne egy hollywoodi habosítás legyen. Sokáig gondolkoztam, hogy egyáltalán van-e jogom hozzányúlni ehhez, nem papírilag, hanem nekem belsőleg.

Ezt a jogot a délvidékiség adta meg, hiszen, ha nem is akkora mértékben, de tudjuk tapasztalni azt, hogy milyen idegenként létezni saját földünkön. Ez adott nekem egyfajta párhuzamot velük, s innentől már nem úgy néztem rájuk, és nem úgy kezeltem a témát, mivel az indiánok nem szeretik, amikor egy nem indián kezdi festeni a dolgokat, mert azt gondolják, hogy valaki megint a hátukon akar felkapaszkodni. Itt van is jó darabig egy ellentartás, de amikor szembesülnek azzal, hogy ez nem erről szól, akkor ez az ellenállás megszűnik. Amikor személyesen találkozik az ember indiánokkal, ugyanez a tapasztalás, roppant kedvesek, de egy bizonyos határig. Onnantól aztán van egy magas kerítés, és ha azt az ember átmászta, akkor valóban egy másfajta kedvességet tapasztal.

Az est során sorra vettünk néhány tárgyat, mely az indián kultúra spirituális tanításainak szerves része, például a pipa, pajzs, fejdísz vagy skalp. Az alkotó arról is mesélt, mely indián zenék és képek hatottak leginkább művészetére. Festményei különös érzékenységgel idézik meg az amerikai őslakosok hitvilágát, valamint a történelem ama sötét korszakát, amikor üldözték és hagyományaik feladására kényszerítették őket. Fujkin István alkotásain a tárgyak gyakran hangszerekké válnak, visszatérő motívumként megjelenő elem a misztikus, kék bagoly.

— Hangszert és zenét festenek, de a hangszerek ahogy alakulnak, ahogy beolvadnak a lénynek vagy a tárgynak a formájába, valójában egy metamorfózison mennek át. Ebben az esetben például egy madárnak megmarad az anatómiája olyannak, amilyen, és a hangszerelemek idomulnak hozzá. Első látásra nem is okvetlen tűnik fel, hogy hangszerekből épül fel, csak amikor jobban megnézzük. Ennek a folyamatáról az előadás alatt fogok majd beszélni, hogy ez hogyan jön létre, mert egyébként nem lenne érthető, hogy mindegyik szakrális tárgy, hogy úgy mondjam, át van hangszerelve a saját nyelvemre, de megőrzi a valódi formáját. Ezzel az áthangszereléssel valójában semmit sem veszít a saját régi és ősi jelentéséből — hangsúlyozta Fujkin István.

Az előadás végére, úgy érzem, minden résztvevő egyedülálló audiovizuális élménnyel gazdagodva távozhatott.