,,Mi volt a kisebbség legnagyobb élménye az összeomlás óta? Az, hogy kis nemzet vagyunk. (...) Az iskolában, az öregektől, a magyar közéletben úgy tanultuk, hogy szemrebbenés nélkül leülhetünk az angol, a francia vagy a német mellé, és természetesnek vettük volna, ha a világ ugyanannyi tisztelettel vegyes félelemmel tekint ránk, mint a legnagyobbakra. (...) [Most] Nem hiszünk a magyar tengerben és a harmincmillió magyarban, a tömeg s a fiatal kisebbségi középosztály nem is tudja, hogy valaha szó volt róla. Nevetne, ha elmesélnék neki. Nem vágyálma az ilyesmi, inkább megelégszik három új magyar elemi iskolával. (...) Szeretné megüzenni érzéseit az anyanemzetnek is, ha tudná. Érthető beszéddel az ujjain megmutatni, hogy hány millióan vagyunk, megsúgni, hogy ne lásson duplán. (...)'' (Szvatkó Pál: Magyarok a határon túl. Szép Szó, 1937. június)
Ma körülbelül egymilliárd ember él a világon olyan helyzetben, hogy nem tartozik az ,,államalkotó'' néphez, hanem valamely nemzetiség tagja. A nemzeti kisebbségek egy adott társadalom azon tagjainak csoportja, akik nem a többségi nemzettel azonosulnak, hanem egy olyan másik nemzettel, amelynek van állama vagy ennek létrehozására törekszik.
A magyar kormány 1995-ben a kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítása és fenntartása érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának napját - december 18-át - a kisebbségek napjává nyilvánította. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében ez a nap a vajdasági magyarság egyik jeles napja.
Mit jelent kisebbségben élni? - kérdeztük a héten.
FENESI Mária, a pirosi Fehér Ferenc Művelődési Egyesület tagja, énekcsoport-vezető:
- A pirosi magyarok nem ,,keverednek'' a többi nemzettel. A Fehér Ferenc Művelődési Egyesületbe főleg magyarok járnak. A faluban különösebb gondunk nincs, sajnos, magyar nyelvű sajtótermékhez nem tudunk hozzájutni, nincs magyar újság, de mivel majdnem mindenkinek van parabola-antennája, így tudunk nézni magyar nyelvű adásokat. A pirosi magyarságnak körülbelül a fele vesz részt a művelődési életben. A baj az, hogy nagyon kevés a magyar gyerek a helyi általános iskolában, körülbelül 40-en lehetnek. A fiatalok a középiskolát másutt járják ki, Újvidéken, Topolyán, esetleg Szegeden, rájuk már nemigen számíthatunk. Elöregedik a nép, a művelődési egyesület tagsága is főleg idősebbekből ál. Például az énekcsoportban az átlagéletkor megközelíti a 60-at.
LAKATOS Márkó, az őrszállási Ady Endre Magyar Művelődési Egyesület elnöke:
- Körülbelül 300 magyar él Őrszálláson. A legnagyobb gondunk a fiatalokkal van, hiszen tömegesen hagyják el a falut, itt magyar nyelvű általános iskolás oktatás sincs, csupán fakultatív módon, heti egy alkalommal tanulják a nyelvet, és a hittanoktatás is magyarul folyik. A legnagyobb probléma az, hogy nincs munka. A fiatalok számára az egyetlen lehetőség - ha a faluban szeretnének a maradni - a mezőgazdaságban rejlik, ebből azonban, mint tudjuk, nagyon nehezen lehet megélni. Tehát vagy munkanélküli lesz az a fiatal, aki itt marad, vagy a földet műveli, harmadik lehetőség sajnos nincsen. Nem várhatjuk el a gyerekektől, hogy ilyen körülmények között itt maradjanak. Ezek olyan folyamatok, amelyek a legtöbb falura jellemzőek. Ezen változtatni nagyon nehezen lehet. Egyébként a más nemzetiségűekkel, a szerbekkel nagyon jó a kapcsolatunk, nincs semmiféle diszkrimináció. A magyar nyelvű sajtótermékekkel sincs különösebb gond, van magyar nyelvű televízió, rádió, újság, vagyis tudunk informálódni.
MEZEI Mária, a kucorai (Kucura) Aratás Művelődési Egyesület elnöke:
- A helyi művelődési egyesület keretében magyar csoport is működik, a fiatalok azonban nemigen vesznek részt a munkában. Egyébként Kucorán a kisebbségek tekintetében nincs semmiféle probléma, nincs negatív diszkrimináció, mindenki tiszteletben tartja a másikat, a másik vallását. A falu lakosságának többségét a ruszinok alkotják, ők vannak legtöbben, utána a szerbek következnek, és csaknem 350 magyar él a faluban. A helyi általános iskolába ruszinul és szerbül folyik a tanítás, magyarul csak fakultatív módon lehet tanulni. Újvidékről heti két alkalommal utazik le magyar tanárnő. Elég sok a vegyes házasság is, a ruszin magyar családokból van a legtöbb. Sajnos egyre gyakoribb az, hogy ezekben a családokban a gyerekek magyarul már nem beszélnek, hanem csak ruszinul vagy szerbül. Óvónő vagyok, és annak idején szerettük volna beindítani a magyar csoportot az óvodában, de annak ellenére, hogy gyerekből még lett is volna elég, a szülők nem akarták. A férjem félig magyar, félig ruszin, gyermekeink mind a három nyelvet beszélik. Szerintem az a tény, hogy több nyelven is meg tudnak szólalni, csak a javukat szolgálja.