Mindenük a sport!

Mindenük a sport!

Május 6-a a magyar sport napja. Meséljen nekünk ennek alkalmából Börcsök Barbara, Dobó Ármin, Molnár Bertalan és Babcsányi Bence!

Barbi érkezett meg elsőnek. Vagány, nagy dumájú, minden mozdulatában azt várom, hogy fölpattan, valahonnan kerít egy focilabdát, és belerúg, majd annyit mond, ez jólesett, és visszaül beszélgetni. Aztán Ármin jött az anyukájával, minden szavában precíz, gondolatait úgy fejti ki, mint egy matekpélda levezetését. Nem is csoda, hiszen sorra nyeri a matematika-, fizika- és informatikaversenyeket — ám most nem erről, hanem a jégkorongról beszélgetünk. Végül Berti is megérkezik, édesanyjával és két öccsével. Nem a szavak kis embere, viszont nem is magányos farkas: az a típus, aki szereti az egyedüllétet. Amíg ő mesél, érezni a tó illatát, a szélben megfeszülő vitorlát, és szinte látni, ahogyan a fiú a természet erejével tökéletes összhangban megfeszít vagy megenged egy kötelet. Bence nem tudott eljönni, éppen edzése volt, őt később telefonon kérdezgettem — vele nem tudok elfogulatlan lenni, hiszen ötödik éve egy osztályba jár a kisfiammal, számtalanszor voltam szem- és fültanúja, ahogyan a kertünk végében végtelen lelkesedéssel, életre-halálra fociztak, és vízilabda-karrierje állomásait is többé-kevésbé ismerem.

Barbi tizennégy éves, nyolcadikba jár, két éve a Spartacus női csapatában focizik, előtte a fiúkkal edzett. Emellett a suliban kézilabdázik, kosárlabdázik, fut és röplabdázik. Nem is akárhogy: futásban eljutott az olimpiáig, kosarazásban pedig az országos megmérettetésre készülnek. Emellett esténként segédedzősködik a tornatanárok mellett a kicsik iskolai edzésein. A nagy szerelem azonban a foci, a kedvenc a Juventus, Portugália, Cristiano Ronaldo a példakép, a magyarok között Dzsudzsák Balázs, a magyar lányok közül pedig a Spartacusból a Fradiba igazolt Allegra Poljak.

— Mindig szerettem a fiúkkal focizni, aztán a testvéremmel elkezdtem edzésekre járni. Így kezdődött a foci, aztán meg jött a többi! A szünetben mindennap van edzésem, ha meg suli van, általában csak a csütörtök szabad. De igazából az sem, mert akkor meg az első teamnek van meccse, vagy vele edzünk, vagy a suliban van valamilyen sport. A hétvégén pedig vagy mérkőzés, vagy arra készülünk fel, vagy mindkettő. Hogy mikor volt legutóbb szabad hétvége? Amikor egy-két éves voltam! Alig vagyok otthon, sport van egész nap, mindennap! De még soha nem esett nehezemre. Csak az első három-négy hónap volt nehéz, amíg be nem illeszkedtem, és nem kerültem be az első felállásba — de hát nem is várhattam el, hogy mindjárt odatesznek. Ez a csapat nagyon összetartó, mindenki mindenkit motivál. Erős csapatunk van, megszoktuk, hogy nyerünk: teremfociban most lettünk elsők, kinti fociban elsők voltunk tavaly is, most is, egy meccset sem veszítettünk. Hivatásos focista szeretnék lenni, az az álmom, hogy egyszer a Juventusban játsszak!


Hemmertné Németh Annamária felvétele
 

Ármin tizenkét éves, hatodikos, nyolc éve jégkorongozik. Két évig Szabadkán edzett, azóta pedig Szegeden, a mostani Goodwill Pharma Szegedi Vízműben, itthon legjobb esetben ugyanis négy hónapig van jég, odaát pedig az év tíz hónapjában. Így minden délután oda-vissza megjárja a határt, hol anyuval, hol apuval vagy valamelyik hokistárs szüleivel (merthogy több gyerek ingázik), néha a torlódás miatt átsétál, odaát pedig egy szegedi csapattárs szülei várják.

— Asztmatikus allergiám volt, emiatt ajánlotta az orvos a jégkorongot. Hetente négyszer van edzésem, szombatonként pedig mérkőzés. Amikor délelőttös vagyok az iskolában, ahogy hazaérek, tanulok, megírom a leckét, aztán a versenyekre készülök, majd 17 óra körül indulunk Szegedre. Este 9 körül ér véget az edzés, tusolás, és irány haza. 10-11 óra, mire ágyba kerülök, és másnap 6.25-kor kelek, mert suli. Balcsatárként kezdtem, ám az edző átrakott balhátvédnek, ezen a poszton jól érzem magam! A csapatom jelenleg a középmezőnyben van a B csoportban, tavaly első helyen végeztünk a C csoportban, tavalyelőtt a B-ben voltunk elsők, akkor egyszer sem kaptunk ki. Voltak kritikus időszakok, nagyon szétestünk, miután néhány mérkőzésen kikaptunk az erős csapatoktól. Meginogtunk, még az edzői biztatás sem segített, főleg rajtam nem, éppen akkor voltam behálózva matekversenyekkel, és nem tudtam mind a kettőre koncentrálni. Aztán leteltek a versenyek, és minden helyrejött. A kedvenc magyar sportolóm? Szuper Levente, a magyar válogatott volt kapusa, vele még találkoztam is! Meg Hosszú Katinka! Nemzetközi téren pedig Kane Patrick, a Chicago Blackhawks jobbszárnya.

Berti tízéves, harmadik osztályos, és három éve vitorlázik a Palics Vitorlás Klubban. Minden szavából érződik, hogy megtalálta a hozzá illő sportot. Példaképét nem a sportközvetítésekből, hanem a közös futamokról ismeri, ő Stefan Yuill többszörös szerbiai és Európa-bajnok, aki csak öt évvel idősebb nála. Berti azt is elmondja, hogy bár évente lehet hajót cserélni, ő nem élt ezzel a lehetőséggel, ugyanaz a vitorlás a társa a kezdetek óta.

— Szeretem a hajókat, és egyszer eldöntöttem, hogy el szeretnék menni vitorlázni, amikor pedig kipróbáltam, nagyon jó volt! (Ismerős ajánlotta -- magyarázza az anyuka, és hozzáteszi, ez nem tömeges sport, mint például a foci, nincsenek túl sokan a klubban.) Nyáron szinte hetente van versenyünk, a szünetben mindennap van edzésem, 3-4-5 óra, mindig vízen. Amikor megérkezem, kihúzom a hangárból a hajómat, leveszem róla a ponyvát, kihozom a vitorlámat, felteszem, és meghúzom a köteleket, ahogy kell, átöltözöm, és készen vagyok, hogy mehessek a vízre. Egy edzésen átmegyünk a tó egyik végéből a másikba, van, amikor startokat próbálunk. Oda kell figyelni a szélirányra, meg hogy merre kell menni, hogyan kell meghúzni a vitorlát. Edzés után is én gondoskodom a hajómról, kiveszem a vitorlámat, elteszem a helyére, a hajómat is összerakom, betolom a hangárba, utána átöltözöm, és indulhatok haza. Palicson lakunk, úgyhogy egyedül, biciklivel járok edzésekre. Jut időm játszásra, minden belefér. Jó eredményeket értem el, bár volt, hogy véletlenül utolsó lettem, de nem zavart, mert van még esély. Sportoló szeretnék lenni, ha felnövök!

Bence tizenegy éves, ötödikes. Az iskolában jártak a vízilabdások bemutatni a sportot, ott tetszett meg neki. A szabadkai lakótelepi uszodáról váltott a kiserdeire, ott vízilabdázik három éve a Spartacus színeiben, hátvédként vagy támadóként. A kedvenc Bátori Bence világbajnok magyar válogatott vízilabdázó, a szerbek közül Filip Filipović olimpiai bajnok, világbajnok és hatszoros Európa-bajnok. Bence is profi sportolónak készül, vízilabdázó leszek, amíg bírok.

— Mindennap van edzés, kivéve szombat és vasárnap, szünetekben reggel és este is, de akkor a két edzés között jut időm pihenni. Amikor délutános vagyok a suliban, rengetegszer rögtön suli után megyek edzésre, 19.30-kor kezdődik és este fél 10-ig tart. Néha a tanításról is el kell kéredzkednem. Eléggé fáradt szoktam lenni utána, sokat úszunk, gyakoroljuk a technikát, az új taktikát, szabályokat. Versenyekre is járunk, most első helyezettek vagyunk a csapatommal, és remélem, ezt tartani is fogjuk! A vízilabdának köszönhetően sokfelé eljutunk, versenyeztünk már Újvidéken, Šabacon, Kecskeméten, Szentesen, Békéscsabán, Szegeden, Romániában is. Általában hétvégén, így akkor egy szabad napom sincs a héten. Már megszoktam. Nehéz volt kiharcolni a helyemet, mert eléggé szigorúak az elvárások, de most már az első felállásban vagyok, egy év után sikerült ezt elérnem. Jó a hangulat, szinte az összes barátomat itt szereztem. A vízilabda megtanított arra, hogy nem szabad feladni a dolgokat, és egy nagyon kicsit arra is, hogy néha meg kell tanulni veszíteni. Sport nélkül már nem nagyon tudom elképzelni az életem!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Jó Pajtás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mindenük a sport!
Jó Pajtás
Facebook

Támogatóink