Mindennek van határa!

Mindennek van határa!

A jóból is megárt a sok, és a szervezetünk jelzi, ha túlságosan leterheltük akár alvással, evéssel vagy mozgással. Fontos ilyenkor belátónak lenni, és elfogadni, hogy igen, túltoltuk az edzést, és jobban kifárasztottuk az izomzatunkat a kelleténél.

Sokan ugyanis a mai napig azt hiszik, hogy a szervezet terhelhetősége szinte korlátlan, és minél többet edzünk, annál erősebbek, gyorsabbak és főként állóképesebbek leszünk. Ez azonban nem így van, a testünknek ugyanis a pihenésre, regenerálódásra is időt kell adnunk az intenzív edzések között, mi több, azok hatásának érvényre jutásához is idő kell. Vannak ugyanis olyan biológiai, biokémiai folyamatok, amelyek csak a terhelést követő órákban, esetleg napokban fejtik ki hatásukat. Ezt a folyamatot megzavarni, újabb intenzív terheléssel sújtani kontraproduktív, vagyis értelmetlen cselekedet.

Ha mindenhol fáj a testünk — a kezünk, a lábunk, a combunk és a vállunk —, ha állandóan sajognak az ízületeink, vagy annyira erős izomlázzal küzdünk, hogy még a székből is nehezünkre esik felállni, akkor adjunk magunknak egy kis pihenőt. Nem hiába érezzük az égő, feszülő, szúró érzést: így jelez a testünk, hogy elég volt a túlzott mozgásból, a megerőltető gyakorlatokból.

Árulkodó tünet lehet még, ha gyakrabban megfázunk, elkapnak bennünket a légúti megbetegedések, és úgy érezzük, hogy le van gyengülve az immunrendszerünk. A túledzettségnek pszichológiai tünetei is vannak, mint például az apátia, a depresszió, a csökkenő önbecsülés, valamint a stresszérzékenység. Gyakori hangulatingadozások lépnek fel, sokszor érezzük magunkat kedvtelennek és depresszívnek. A stressztűrő képességünk is a minimumra csökken, apróságokat túlreagálunk, és olyan dolgokon idegeskedünk, amelyeket mások nem is értenek, és őszintén megvizsgálva az ügyet még az is lehet, hogy utólag mi magunk is túlzónak tartjuk a kiborulásunkat.

Ha az utóbbi időben hamarabb kifáradunk, mint általában, akkor nagy valószínűséggel túl sok energiát fektettünk a fizikai aktivitásba. A szakértők szerint a fáradékonyság egyébként nem egyik napról a másikra, hanem hétről hétre alakul ki az emberben, ami teljes kimerültséghez, kiégéshez, dehidratáltsághoz, izomgyengeséghez vezethet, és további kellemetlenségekkel járhat együtt. Ezeket a jeleket mindenképp érdemes komolyan venni, mert izomhúzódás vagy szalagszakadás is lehet a vége a túlzott — és fájdalmas — edzéseknek. Ha az említett tünetek közül akár egyet is érzünk edzés közben, előtt vagy után, érdemes elgondolkodnunk az életstílusunkon, és változtatnunk a sportolási szokásainkon — ez nagyjából egy-két hét alatt megvalósítható, főleg, ha személyi edző által készített edzéstervet követünk. Az is fontos továbbá, hogy ne egyik pillanatról a másikra hagyjuk abba az edzést, inkább könnyítsünk rajta: kilométeres kocogások helyett inkább csak sétáljunk, egyórás kondizás helyett inkább csak fél órát nyújtsunk, bokszolás helyett pedig inkább válasszunk egy kevésbé megerőltető, átmozgató mozgásfajtát.

Nem véletlenül ajánlják a szakemberek, hogy egy edzésnap után tartsunk pihenőnapot. Az izmaink így regenerálódhatnak, vagyis heti három-négy alkalom bőven elég ahhoz, hogy fejlődni tudjunk.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Ép Testben rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mindennek van határa!
Ép Testben
Mindennek van határa!
Ép Testben
Facebook

Támogatóink