Bemutatkozik a Rügyező hagyaték csapata

„Az ember kérdezze meg magát, mire a legalkalmasabb? S aztán ezt a valamit alakítsa magában s magán a legbuzgóbban, tekintse magát inasnak, segédnek, később is csak nagyon csínján mesternek. Ha azután így képes lesz, belátó szerénységgel, a külvilág követelményeit csak képességei növelésével fokozni, hogy ekképp használva a világ számára kedvessé váljon, akkor elérheti fokról fokra céljait, és ha e legmagasabb feladatot megoldotta, a maga tetszésére munkálhat tovább” (Johann Wolfgang von Goethe).

Az élet összjátékában mire vagyok a legalkalmasabb, miben tudok a legjobban kiteljesedni, és gazdagítani az emberiség Életfáját? — tették fel a szabadkai Óvó- és Edzőképző Főiskola hallgatói a kérdést, a Politechnikai Iskola táj- és műépítész technikusával, valamint a Lazar Nešić Vegyészeti-Technológiai Középiskola környezetvédőjével karöltve.

Brindza Ivett (Topolya) és Úri Szűcs Réka (Szabadka) gyakorlott cserkészvezető. Ivett mezőgazdászként az önfenntartó szerves kultúra ajándékaiból merít. Jelmondata: Legyünk következetesek abban, amit elkezdünk, és azt vezessük végig! Réka dalolva született. Képzett zenei műveltsége révén énekei, gyarapodó szívből-lélekből jövő gyermekdalai megszólítják a hallgatókat. A gyerekeknek már fiatal korukban szeretné átadni a természet szeretetét. Ez igen fontos feladata a pedagógusoknak. Földanyánk meghálálja és viszonozza szeretetünket. „A legalkalmasabb időpont egy fa elültetésére húsz évvel ezelőtt volt. A második legalkalmasabb időpont most van” — vallja Réka. Ábrahám Anasztázia (Szabadka) élelmiszeripari technikusként az ételek fogyasztási sorrendjéről, vitamintartalmáról szól saját laboratóriumi kísérletei alapján. A kertünkben termett gyümölcsöknek nagyobb a vitamintartalma, mint a narancsnak! Csévári Emese (Szilágyi) — akár egy igazi népmesehős — a szülőfaluját hazájának nevezi, ahol a hős egy egész életre elegendő energiával feltöltekezik, és minden útjába gördülő akadályt könnyen leküzd, hogy végcélként felérhessen saját Életfája csúcsára: „Szilágyi egy nagyon kedves kis falu, ott nőttem fel. Ott kacagtam a legtöbbet. Minden virágát, illatát ismerem. Ez a kis falu az én hazám.” Végzett nővérként az egészségápolással összhangban a természetet is ápolja. Gyermekszeretete határtalan. Zélity Emese (Tornyos) kedveli a néptáncot és a sportot. „Már több természetvédelmi akcióban is részt vettem. Mi a természet részei vagyunk, ha baj van vele, az nekünk sem jó. Ha vigyázunk rá, a mi napjaink lesznek szebbek.” Ceitler Mercédesz (Szabadka) a rajzot választotta önkifejezési formaként. A gyermekrajzok színeinek erkölcsi és érzéki színhatásával gazdagítja az Életfát különféle rajzfoglalkozások keretében. Középfokú végzettségű grafikusként jól érti a formák és a színek játékát.

A másodéves óvóhallgatók szemléletmódjának közös gyökere a Politechnikai Iskolából ered: Bózsits Tímea (Szabadka) tájépítő technikus, Fehér Ildikó (Kispiac) grafikus technikus, Rajcsity Ivana (Szabadka) magasépítő technikus. Ildikó a múlt évi tapasztalatok alapján határozottan és céltudatosan vezeti a csapatmunkát. Egész életében a gyermekek közé kívánkozott, és jól ért a nyelvükön, a szeretetet nyelvezetével él ugyanis. Különleges törődésével, felelősségtudatával elvarázsolja őket foglalkozásai során. Szabad idejét is az óvodában tölti a gyermekekkel önkéntesként. Megelőlegezhetjük számára az óvónői diplomát. Ivana a csapat fényképésze: „Azért szeretem a fákat, mert sok erdei állatnak adnak lakhelyet.’’ Ő a szociális ügyosztállyal együtt gyakorolja már az ifjúságnevelő csapatszellemiséget. Rajz- és zenetudását kívánja fejleszteni. Tímea diplomás tájépítészként a csapat szakmai vezetője: „Megismerhettem a különféle növényeket, a szakmai gyakorlat által pedig tapasztalatot is szereztem. A négy év folyamán megerősödött bennem a növények iránti szeretet és az oltalom vágya.”A rajzművészet terén folyamatosan képzi magát már több mint egy évtizede. Több hazai és nemzetközi rajzpályázat díjazottja.

A középiskolás korosztályt hárman képviselik. Pásztor Anasztázia (Szabadka) környezetvédőként a Lazar Nešić Vegyészeti-Technológiai Középiskolából, aki a Csáth Géza Művészetbaráti Kör többszörösen díjazott szavalója is. Jenei Enikő (Szabadka) érettségi előtt álló tájépítész. Ifjúsági csoportvezetőként az iskola keretein kívül is ápolni kívánja az ember és a táj összesimulását. Kocsis Szignetta (Bezdán) életedzetten biztat mindenkit önMAGa Életfája nevelésére: „Ha akadályba ütközünk egy feladat, álom vagy cél megvalósításakor, sosem szabad feladnunk! Mindig tovább kell harcolnunk azért, amit kitűztünk magunk elé. Mi erősebbek vagyunk! A Duna partján lévő fák hatalmasak és elragadóak. Olykor csak kikerékpározom a folyóhoz, hogy csodáljam őket.”

Az érdeklődők jelentkezését a turulemese12@gmail.com címen várjuk.

A sorozatot Sterbik Dávid okleveles fényképész Bennem növekvő Életfa című művészi fényképgalériája kíséri.

„Az önmagam által kialakított stílusomat főként annak a közegnek köszönhetem, amelyben élek. Vizuális szempontból egysíkúnak vagy akár hétköznapinak is nevezhető. A nem mindennapi dolgok mind körülöttünk vannak, csupán a saját korlátjaink akadályoznak meg ennek megismerésében. Éppen ez az egyszerűség az, ami arra ösztönözhet, hogy a megszokott teret másként fogjuk fel, és más szemszögből ismerjük meg.

Kialakíthatunk egy új, sajátos realitást, gondolatainkra és érzelmeinkre alapozva. Ennek értelmében fontosnak tartom, hogy a képek ne csupán egyszerű vizuális élményt nyújtsanak, hanem ragadják magukkal a szemlélőt, és azt is, hogy az alkotó belső, tudatalatti gondolatvilágát és érzelmeit táplálhassa műveibe, mivel csakis így adhat értelmet és értéket tevékenységének’’ (Sterbik David).