Milyen volt a budárok levese?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Milyen volt a budárok levese?

Ahol füst van, ott tűz is van - Barát István fotójaAz idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy egykoron, minden év augusztus 10-én, Lőrinc napján fogadta fel a város azokat a személyeket, akik a rájuk bízott szőlőskertekre, gyümölcsösökre felügyeltek. Ők voltak a csőszök, vagy ahogyan a vidé...

Ahol füst van, ott tűz is van - Barát István fotója

Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy egykoron, minden év augusztus 10-én, Lőrinc napján fogadta fel a város azokat a személyeket, akik a rájuk bízott szőlőskertekre, gyümölcsösökre felügyeltek. Ők voltak a csőszök, vagy ahogyan a vidékünkön hívták őket: a budárok. Mivel Vajdaság-szerte már vannak olyan rendezvények, amelyeken birkapaprikást, halászlét, marhapörköltet készítenek az érdeklődők, Maros Antal a zentai önkormányzat támogatásával valami újat talált ki, olyasmit, ami erre a tájra jellemző, a budárleves főzést.
Aki nem tudná, a budárlevest a földeken termő zöldségfélékből (burgonya, paprika, paradicsom stb.) állították ki, tettek bele egy kis szalonnát és kolbászt, valamint az elmaradhatatlan lebbencstészát. Ez volt a csősz napi meleg étele. Amikor megérkeztünk az első budárleves főző rendezvényre a zentai Mákosba, én is azt kérdeztem meg az étkek körül szorgoskodóktól, ismerték-e korábban is ezt az ételt, illetve honnan származik a recept? Balog Borbála bevallotta, hogy az Internetet hívta segítségül, majd próbaként otthon is elkészítette a levest, ami elnyerte a családja tetszését. Ő több, legalább nyolc zöldségfélét főzött bele, a lebbencstésztát pedig saját maga gyúrta. Mellette a Gazdakör csapata kavargatta a bográcsok tartalmát, Kőrösi Ilona pedig kíváncsiskodásomra a saját receptjét is elárulta. Tehát: a szalonnát kis kockákra vágjuk, kisütjük, a kapott zsiradékban megpirítjuk a szintén felkockázott zöldségféléket, felöntjük, fűszerezzük, majd jöhet a - lehetőleg jó száraz - kolbász, a szalonna és végül a lebbencstészta, amely még véletlenül sem a boltból származik. Ennek az a jellegzetessége, hogy a háziasszony kinyújtja, megszárítja, nagyobb darabokra tördeli és megpirítja.
A töltésoldalban érdekes kiállítást is láthattak az arra járók. A zentai Balog István - Talpi, ahogyan a legtöbben ismerik -, már harminc éve gyűjti a régiségeket. Elmondta, otthon már tele van a padlástér, nem szelektál, mindent elfogad, ami 40-50 évnél idősebb. Véleménye szerint ez a hobbi inkább utánajárást igényel, igaz, befektetésre nem is nagyon tud gondolni, mert már harmadik éve munkanélküli. Erre az alkalomra azokat a tárgyakat hozta el, amelyek a budár életéhez tartoztak: konyhai eszközöket, szerszámokat, de volt ott imakönyv és korabeli újság is. Mivel ez a munkája csak néhány hónapig tartott, a csősz mindössze a legszükségesebb holmikat vitte magával. Az volt a szokás, hogy a felesége hétvégenként látogatta meg, amikor tiszta ruhát hozott neki.
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Sípos Ilona konzulasszony a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusáról és Juhász Attila polgármester. A jó hangulatáról a csókai Bozóki-Hecskó Károly Nótakör tagjai gondoskodtak, az óbecsei amatőr festők pedig a vásznaikon, rajzaikon örökítették meg a történéseket.
- A budár őrző volt. Én is úgy érzem, hogy nekünk is őrködnünk kell itt, ahol vagyunk - hangsúlyozta Maros Antal szervező. - Őrizni kell a hagyományainkat, óvni a nemzettudatunkat, önmagunkat. Ha végignézek a Mákosban, azt látom, hogy a fiatalok elmentek, az öregek meghaltak, csak mi maradtunk. Amikor elterjesztettem, hogy budárleves főzést rendezek, az embereknek fogalmuk sem volt róla, mi az. Elég hozzá 30-40 év, hogy ezeket a dolgokat elfelejtsék. Úgy érzem, ez a nap a legkevésbé szól a levesről, inkább arról, hogy összejött 70-80 ember. Őszintén, egy kicsit többet vártam, de a kutyának is eldobják az első kölykét, ez is az első ilyen rendezvény. Jövőre bizonyára többen leszünk, és azt is remélem, hogy lassan hagyománnyá válik. Jól érezzük magunkat, annak ellenére, hogy az Öreg Isten néha közénk löttyintett a vödrével. Ez is azért van, hogy észhez térítsen minket: nem lehet mindig minden úgy, ahogyan az ember akarja. Az idén még csak szórakozunk, nem versengünk, de úgy tervezem, jövőre ugyanekkor, Lőrinc-nap táján, már majd összemérjük a tudásunkat.
Jelentem: a levesek igencsak ízletesre sikeredtek, evés előtt pedig ezekkel a szavakkal koccintottuk össze a jóféle kisüstivel telt poharainkat: Vigyázzunk egymásra, egészségünkre!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink