Október 15-ével megkezdődött a hivatalos fűtési szezon. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hűvösebb idő beköszönte miatt sokan nem várják meg a szezon kezdetét, esténként már felfűtik a lakásukat.
A háztartások ma sokféle tüzelési rendszert alkalmaznak, ami különböző tüzelőanyagok használatával jár. A tüzelőanyag-ellátottság kérdése Szerbiában — különösen Vajdaság területén — mind energetikai, mind szociális szempontból kiemelt jelentőséggel bír. A lakosság nagy része, különösen a falusi és a kisebb városi háztartásokban, még mindig elsősorban szilárd tüzelőanyaggal, fával és szénnel fűt. A gáz- és távfűtési rendszerek elterjedtsége korlátozott, így a tűzifa- és szénellátás nemcsak gazdasági, hanem biztonsági tényező is. A vajdasági, sík vidéki térség sajátos helyzetben van: erdős területeinek százalékaránya alacsony (8-9%), ezért az itt élők döntően más szerbiai régiókból, főként a közép- és nyugat-szerbiai hegyvidékekről származó tűzifát vásárolnak.
A tűzifa jelentősége és az ellátottság
A tűzifa a szerbiai háztartások mintegy 50–55%-ának elsődleges fűtőanyaga. Vajdaságban ez az arány különösen magas a kisebb településeken, ahol a háztartások nem csatlakoztak a gázhálózathoz. A tűzifa iránti kereslet az utóbbi években jelentősen nőtt, ami az árakat is megemelte: a 2024/2025-ös fűtési szezonban a bükk és a tölgy köbmétere igen sokba került, és nem is volt mindig kapható. A hiány oka részben az erdőirtások intenzitásának változása volt, részben pedig a hatósági korlátozások, melyek a túlzott fakitermelést próbálják visszafogni. Szerbia erdeiben számos lombos fafaj fordul elő, de energetikai szempontból néhány domináns fajta mégis kiemelkedik.
- Bükk (bukva) — Az egyik legelterjedtebb tűzifa, különösen a hegyvidéki területeken (Zlatibor, Tara, Kopaonik). Magas sűrűségű (kb. 720—750 kg/m³), kalóriaértéke 4,2—4,4 kWh/kg (kb. 15—16 MJ/kg). Tiszta égésű, kevés hamut hagy, és hosszú égési ideje miatt kedvelt kandallókban, cserépkályhákban.
- Tölgy (hrast, cer) — Szintén kiváló hőértékű (4,4—4,6 kWh/kg) keményfa, mely lassan ég, nagy parazsat hagy, így folyamatos, egyenletes hőt ad. A füstgázai magasabb hőmérsékletet érnek el, ezért vegyes tüzelésű kazánokban is jól használható.
- Akác (bagrem) — Nagy sűrűségű, kiváló hőértékű (14,9 MJ/kg). Ma már csak az úgynevezett sárga, homoki akác elérhető. Fekete akácból kevés van, leginkább a faépítmények nyersanyaga.
- Gyertyán (grab) — Különösen magas sűrűségű (780—820 kg/m³), hőértéke 4,5—4,8 kWh/kg. Nagyon nehéz, nehezen gyullad, viszont hosszan tartja a hőt. Főként ipari tüzelésre vagy nagy kazánokban ideális.
- Kőris (jasen) — Könnyebben kezelhető, jól hasad, közepesen kemény fa. Kalóriaértéke 4,1—4,3 kWh/kg. Kandallókban kedvelt, mert gyorsan begyullad, de viszonylag gyorsan el is ég.
- Nyár (topola) — Gyorsan növő, könnyű fa, alacsony hőértékkel (3,3—3,5 kWh/kg). Általában jobb minőségű fákkal keverve használják, vagy begyújtásra. Előnye az olcsóság és a könnyű feldolgozhatóság.
- Fűzfa (vrba) — Nedves környezetben nő, ezért gyakran magas nedvességtartalmú. Kalóriaértéke 3,2—3,4 kWh/kg, gyorsan elég, és sok hamut hagy, így csak más tüzelővel kombinálva javasolt.
A fa hőértéke jelentősen függ a nedvességtartalmától: a frissen vágott fa akár 50% vizet is tartalmazhat, ami a fűtőértékét 2—2,5 kWh/kg-ra csökkenti. A jól kiszárított, legalább egyéves fa viszont 4 kWh/kg feletti értéket is elérhet.
Tüzelési módok és technológiák
A szerbiai háztartásokban három fő tüzelési mód terjedt el.
1. Cserépkályhák és vaskályhák — ezek a hagyományos rendszerek jellemzően egy helyiség fűtésére valók.
2. Központi fűtés szilárd tüzeléssel — itt a kazán fát, szenet vagy brikettet éget, a hőt pedig vízkör vezeti a radiátorokba.
3. Vegyes tüzelésű kazánok — ezek modern eszközök, melyek fával, szénnel vagy pellet formájú biomasszával is képesek működni.
A szén szerepe és fajtái
A szén továbbra is fontos energiahordozó nálunk mind ipari, mind lakossági szinten. Az ország lignitkészletei jelentősek, különösen a Kolubara- és a Kostolac-medencékben.
A lakosság által használt szén fő típusai:
- Lignit — Alacsonyabb fűtőértékű (3,5—5,5 kWh/kg), viszont olcsó és könnyen hozzáférhető. Sok hamut és ként tartalmaz, ezért környezetvédelmi szempontból kevésbé megfelelő.
- Barnaszén — Fűtőértéke 5,5—7 kWh/kg, és tisztábban ég, mint a lignit. Egyre gyakrabban származik exportból (pl. Bosznia-Hercegovina).
- Feketeszén — Ritkábban elérhető, de magas fűtőértékű (7—8,5 kWh/kg). Jellemzően ipari és vegyes tüzelésű rendszerekben alkalmazzák, mivel égése hosszabb és stabilabb.
A szén nagy előnye a magas energiasűrűség, hátránya viszont a környezeti terhelés. A lakossági felhasználása ezért fokozatosan visszaszorul, főként a városi környezetben.
Elmondható, hogy a tűzifa és a szén használata egyaránt jelentős környezeti terheléssel jár. A füstgázok kén-dioxidot, szén-monoxidot és olyan részecskéket bocsátanak ki, amelyek a téli hónapokban jelentősen rontják a levegőminőséget, különösen az alföldi településeken, ahol gyakori a hőinverzió. A fa helyi, megújuló forrás, de csak akkor fenntartható, ha a kitermelés mértéke nem haladja meg az erdők regenerációs képességét. A gazdasági helyzet is meghatározó: a szerbiai háztartások energiaszegénységének aránya 15—20%, azaz sok család nem tudja megfelelően fűteni otthonát. A tűzifa és a szén árának növekedése közvetlenül befolyásolja az életminőséget.
Vajdaság és Szerbia tűzrevaló-ellátottsága összetett kérdés, mely egyszerre gazdasági, környezeti és szociális probléma. A jövő kihívása, hogy a tüzelőanyag-ellátás fenntartható, elérhető és környezetbarát maradjon, miközben biztonságosan kielégíti a vidéki lakosság energiaszükségleteit.
