Szalai Attila karikatúrája

Május 5-én Európa napja lesz. A hivatalos politika szerint legkorábban 2012-ben csatlakozhatunk az Európai Unióhoz. A minap az Európai Unió külügyminiszterei Luxemburgban üdvözölték az Európai Bizottság kedvező értékelését, miszerint Szerbia és Montenegró felkészült arra, hogy megkezdje a tárgyalásokat az Európai Unióval a stabilizációs és a társulási megállapodás megkötéséről. Akkor most már minden a legnagyobb rendben van, vagy...? A héten arra voltunk kíváncsiak, hogy az olvasók hogyan vélekednek ebben a kérdésben.
Mikor lépünk be? - kérdeztük.
Egeresi Sándor, a tartományi parlament alelnöke:
- Az az érzésem, hogy még nagyon távol állunk a csatlakozástól. Elég borúlátó vagyok ebben a tekintetben, függetlenül attól, hogy most nagyon divatos erről beszélni. Mindenki erről fecseg, de csak nagyon kevesen tesznek valami érdemlegeset. Az egyik problémát abban látom, hogy nincs meg a nemzeti konszenzus e téren sem. Végre el kellene dönteni, hogy mit akar ez az ország. Az Európai Unió bizonyára nem a legideálisabb intézmény, számos hátulütője lehet, de még nem találtak ki jobbat, ezért nekünk is ebbe az irányba kellene haladnunk. Mivel a Vajdaság a határzónában helyezkedik el, a vajdasági magyarságnak fontos szerepek lehet az ország EU-hoz való közeledésében: egyfajta híd-szerepet kellene vállalnia, a geostratégiai pozíciónkat ki kellene használnunk.
György Katalin kelebiai munkanélküli:
- Véleményem szerint legalább tizenöt évre lenne szükség ahhoz, hogy ez az ország felkészült legyen a csatlakozáshoz. De ha jobban meggondolom, azt hiszem, túl keveset mondtam, hiszen mindinkább úgy érzem, még mindig hátrafelé haladunk és nem előre. Jómagam huszonöt év után lettem munkanélküli, a Zorkában és a Željeznièarban dolgoztam. Ha egyszer majd csatlakozunk, szerintem annyiban fordul jobbra a helyzetünk, hogy gyermekeinknek végre megadatik a lehetőség: ők is világot láthassanak, vagy legalább szabadon utazhassanak majd Magyarországra. Édesapám a második világháborúban magyar katonaként szolgált a honvédségben... Ha most látná ezt az ellentmondásos helyzetet - hogy csak vízummal mehetünk át Magyarországra -, bizonyára nagyon elkeseredne.
Csákány Ilona hajdújárási fodrász:
- Igen fogas kérdés. Mivel nem vagyok orákulum, sajnos, nem tudom megmondani. Ha viszont ezt a mostani helyzetet veszem alapul, akkor szerintem soha sem fogunk belépni. Nagyon sok a gond... Gazdaságilag is nagyon el vagyunk maradva más csatlakozni vágyó országokhoz viszonyítva. Problémásnak tartom, hogy ez az ország még mindig képtelen a minőségi termelésre. Úgy látom, egyelőre még a szándék sincs meg ahhoz, hogy legalább a feltételek megteremtésében előrelépjen ez az ország. Szakemberekből sincs elég az elmúlt háború, a kivándorlás miatt. Minden épeszű ember elhagyta Szerbiát, s itt nem feltétlenül a magyarokra gondolok. Ellenben sok a tudatlan, és a felelősségteljes posztokra sok esetben épp az ilyen tehetségtelen, buta emberek kerültek, akik képtelenek az érdemi cselekvésre.
Benák Róbert palicsi könyvelő:
- Véleményem szerint legalább még tíz évre lesz szüksége ennek az országnak, hogy bekerüljön az Európai Unióba. Nagyon sok változás kell még, gondolok itt a munkanélküliség megoldására, az emberi jogok tiszteletben tartására, a nemzetek közötti viszony rendezésére, az infláció három százalék alá szorítására, de a legégetőbb probléma, amit a kormánynak minél előbb meg kell oldania, a Hága által vádolt háborús bűnösök kiszolgáltatása. Optimizmusra adhat okot, hogy ez ügyben az utóbbi időben némi előrehaladás tapasztalható. Ha ezt a fontos feltételt nem teljesítjük, akkor nincs esélyünk arra, hogy belátható időn belül Európa részévé váljunk.
Tóth Károly hajdújárási gyümölcstermelő:
- Ha 2003 márciusában nem ölik meg a miniszterelnökünket, Zoran Ðinðiæet, már sokkal közelebb járnánk az Európai Unióhoz. Bíztam és még mindig bízom Boris Tadiæban, de úgy látszik, nem tőle függ, hogy mikor adjuk ki a hágai törvényszék által körözött ,,jómadarakat', elsősorban Ratko Mladiæot, akit minden bizonnyal még mindig a hatalom bújtat. Szeretném, ha ez a sokat szenvedett ország minél gyorsabban társulna az unióhoz - az utóbbi hetek történései azt mutatják, hogy Európa is hajlik ez irányba -, de addig még nagyon hosszú és rögös az út. Országunkban valamiféle előrehaladás tapasztalható e téren, ami némi optimizmusra adhat ugyan okot, azzal azonban mindenkinek tisztában kell lennie, hogy az unióhoz való csatlakozás nem megy egyik napról a másikra.
Csipak Károly királyhalmi biztosítási ügyintéző:
- Szerintem nagyon hosszú idő múlva lépünk be az Európai Unióba, elsősorban azért, mert nem ismerjük azt a fogalmat, hogy jog. Amíg az egész ország úgy működik, hogy minden törvényben megtaláljuk a kiskaput, sőt tudatosan keressük is azt, addig nem sok reményünk van az Európai Unióba való bejutásra. Egyes törvényeket még meg sem hoznak, de a kiskaput már megtalálják rajtuk... Az is lehet, hogy vannak olyan törvények, amelyeket már kiskapuval együtt hoznak meg. A mai Szerbiában a másik ember jogait nem igazán ismerik el. A mostani negyven-ötvenévesek ezen a hozzáálláson már biztosan nem tudnak változtatni, s borúlátásra ad okot az is, hogy a mai fiatalok nagy részébe belenevelték ezt a mentalitást. Generáció- és szemléletváltásnak kell történnie ahhoz, hogy felzárkózhassunk Európához. Külföldi nyomás hatására néha-néha kiadunk egy-egy háborús bűnöst, és akkor elégedetten verjük a mellünket, hogy eleget tettünk a hágai törvényszék követelésének. Ez mind kevés, s ez így nem mehet tovább. Hogy konkrétan mikor csatlakozunk? Dátumot nem tudok mondani, de még jó néhány évnek kell eltelnie addig, amíg elmondhatjuk, hogy mi is Európa jobbik feléhez tartozunk.
Ivica Crnjan szabadkai technikus:
- Politikusaink ígérete szerint 2012-ben csatlakozunk az Európai Unióhoz, de én nem hiszem, hogy így lesz. Megítélésem szerint valahol 2015 körül jön el az idő, amikor az unió részévé válunk. A hatalom megosztott, nincs egyetértés ebben a kérdésben sem, nem minden politikus tekinti szívügyének, hogy bekerüljünk az Európai Unióba. Hogy miért nem? Valószínűleg saját érdekeiket féltik mindannyian. Ha e kérdésben népszavazásra kerülne sor, akkor a lakosság nagy része rá szavazna. De a félelem is jelen van az emberek körében, hogy jobb lesz-e nekünk, ha bekerülünk az unióba. Véleményem szerint mindannyiunk javára válna, ha nem mostohagyerekként tekintenének ránk.