Az elmúlt szerdán, június 24-én este a kishegyesi községházán a mezőgazdasági termelők kérésére kerekasztal-beszélgetést szervezett Bácsi Gábor, a gazdasági és mezőgazdasági osztály vezetője, amelynek témája az aratás és a búza felvásárlási árának meghatározása volt. A beszélgetésen a helyb...
Az elmúlt szerdán, június 24-én este a kishegyesi községházán a mezőgazdasági termelők kérésére kerekasztal-beszélgetést szervezett Bácsi Gábor, a gazdasági és mezőgazdasági osztály vezetője, amelynek témája az aratás és a búza felvásárlási árának meghatározása volt. A beszélgetésen a helybeli mezőgazdasági termelőkön kívül részt vettek a szabadkai és a topolyai község földműves-egyesületeinek képviselői is. A meghívásnak eleget tett Fremond Árpád köztársasági parlamenti képviselő (a parlamenti mezőgazdasági bizottság tagja), Dobai János tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes, Ivan Vojnić Tunić, a szabadkai Körzeti Gazdasági Kamara képviselője, Miroslav Kiš, a Tartományi Földműves-egyesületek Szövetségének elnökségi tagja, Puha Gábor, az Észak-bácskai Földműves-egyesületek elnöke, Csorba Ottó, a topolyai községi önkormányzat mezőgazdasági osztályának vezetője, valamint Kis Árpád, a szabadkai községi földműves-egyesület elnöke.
A szerbiai Szövetkezeti Szövetség elnöknője, valamint a topolyai Žitko malomipari vállalat képviselője nem jelent meg az összejövetelen.
A beszélgetés hangulatát az első perctől kezdve az elkeseredettség és tanácstalanság uralta. ,,Nem most kellett volna összejönnünk és a búzaárról beszélgetnünk, hanem pár hónappal ezelőtt'... ,,Minek is minderről beszélni, hiszen ha maga a parlamenti mezőgazdasági bizottság nem képes összejönni már hónapok óta, s valami érdemlegeset javasolni és tenni az érdekünkben, akkor teljesen felesleges a szócséplés'... ,,Már kezdem azt kívánni, bárcsak esne még napokig, hetekig az eső, hadd rohadjon meg ott a földeken a búza, ha már úgysem ér semmit ennek az államnak'... ,,Határozzunk, lépjünk valamit? Akkor döntsük el, ne vessünk jövőre búzát! Ha Belgrádban éhezni kezdenek, majd csak felkapja a fejét a miniszter'...
A felszólalásokból egyértelműen kiviláglott: a termelők eddigi tapasztalataik alapján teljesen elvesztették a reményt, hogy bármi is jóra fordulhat az idei aratást illetően. Szerintük a búzaárat a kereskedelmi minisztérium, a malom- és feldolgozóipari kartellek, valamint a nagy latifundiumok gazdái döntik el. A 8-10 holdas parasztgazdák labdába sem rúghatnak, még akkor sem, ha ők vannak többségben, ha javarészt még mindig ők művelik meg földjeinket, s termelik meg a stratégiai fontosságú gabonát -- a búzát, amelyért az idén az illetékesek 9-10 dináros felvásárlási árat ajánlottak (az összejövetel napján már 13 dinárt is emlegettek némelyek), holott a termelők szerint ennek a duplája lenne az ésszerű az idei termelési költségek mellett. (A reális gazdasági ár viszont 19,70 és 25 dinár között mozog, mondták az érintettek.)
A megbeszélés részvevői egyetértettek abban, hogy elmúlt az útzárlatok ideje, békés, civilizált módon kell megoldást találni a felmerülő problémákra. Ezért az elhangzottak alapján egy záradék készült, s ezt határozat formájában eljuttatják a kormánynak és a mezőgazdasági minisztériumnak. A határozatba a következő javaslatok kerültek bele: a kormány vásároljon fel a gabonatermelőktől háromszázezer tonna búzát 17 dináros kilónkénti áron. Azoknak a magántermelőknek, akik megfelelő felvásárlási ár híján arra kényszerülnek, hogy búzájukat magtárakba szállítsák, az állam fedezze 6 hónapra a tárolási költségeket. A kormány mielőbb léptesse életbe a közraktárakról szóló törvényt, illetve vizsgálja felül az árutartalékokról (gabonakészletről) szóló határozatát. Hasson oda, hogy a mezőgazdasági minisztérium jogkörébe kerüljön vissza a gabonafelvásárlási ár meghatározása.