Mesterhorgász — horgászmester (1.)

Mesterhorgász — horgászmester (1.)

Valaha Magyarországon létezett a horgászmester cím. Ennek a titulusnak a megszerzése kemény munkát igényelt. Egyértelműen bizonyítani kellett a halfogási készséget, a természetismeretet, társadalmi munkát is illett végezni, és nem utolsósorban ismerni kellett a horgászattal kapcsolatos összes írott és íratlan szabályt. A vízpartokat járva bizony nálunk is sok olyan kiváló pecással találkoztam, aki megérdemelné a mesterhorgász elnevezést.

Az ember születésének helye nagymértékben meghatározza a további életét, így a halfogást magas fokon űzők nagy többsége is vízparti településen nőtt fel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a járással egyidejűleg mindenki elsajátította a horgászat tudományát is, de a vizek közelsége és szeretete mindenképpen növeli annak esélyét, hogy egy napon jó pecás váljon belőlük.

Kanyó János versenyhorgász is a Tisza-parti Adorjánon született, édesapja jó halfogó hírében állt, de ő maga sokkal később kezdett ezzel a sportággal foglalkozni. János a villanyszerelő szakma elsajátítása után a magyarkanizsai Potisje cserépgyárban kezdett dolgozni. Az akkori jó szokások közé tartozott, hogy minden valamirevaló cégnek volt horgászcsapata, és évente legalább egyszer egyesületi versenyt is szerveztek számukra. Ennek célja a barátkozáson kívül a gyári csapat kiválasztása volt. Mi sem volt természetesebb, mint hogy fiatal barátunk is benevezett, de mint elmesélte, ennek a megmérettetésnek nagy lebőgés lett a vége. Azon a versenyen látta meg, hogy mivel és főleg hogyan fognak a társai több halat. Az első sikertelenség nem szegte kedvét, hanem a tapasztalatokat felhasználva ismét részt vett a következő céges megmérettetésen, melyet a többiek nagy meglepetésére meg is nyert. A következő évben ismét ő volt a legjobb a vállalatában, ami már felkeltette a városi, meglehetősen jó hírű Bratstvo sporthorgász-egyesület vezetőinek érdeklődését. János a legendás Mészáros Antal által vezetett csapatban időnként helyet kapott, amit jó eredménnyel hálált meg. Az akkor még fiatal Kanyót a tanulási vágy, az önfejlesztés jellemezte. Persze volt kitől tanulnia, hiszen a magyarkanizsai csapatban Anti bácsi mellett versenyzett még Oláh Tibor és a horgosi Danyi Károly is. Mostanra az alapcsapatból sajnos már csak Oláh maradt, a többiek már az égi vizeken pecáznak.

A horgászsport népszerűségének növekedésével egyre nőtt az egyesületi versenyzők száma, de a kiváló eredményeinek köszönhetően János oszlopos tagja lett a Bratstvo csapatának. Egészen 2004-ig járta a különböző hazai és magyarországi vizeket az egyesületével. Számos alkalommal találkoztam vele, mint megsüvegelendő ellenféllel. Érdekességként egy kaposvári versenyt említenék, melyet nagyon különbözően éltünk meg. Akkoriban kezdett az úszós versenysport kasztokra bontódni. A rendszer legalján a többek által is lenézett küszözés állt, majd a hosszú spiccbotosok következtek, és legfelül (legalábbis akkor úgy gondoltuk) a legújabb és a legsikeresebb módszer, a rakós botozás foglalta el a méltó helyét. Azon a kaposvári tavon több ismert magyarországi élversenyző is szerepelt, és megtiszteltetés volt számunkra, hogy két vajdasági csapatot is meghívtak. Persze az én csapatom rakós bottal készült, mivel a szervező információja (mint később kiderült, inkább „dezinformációja”) szerint szép keszegeket meg pontyokat is lehetett fogni. Éppen mellettem horgászott a verseny fővédnöke, Fülöp József, aki a rakós botjára még a szerelékrögzítő kapcsot sem tudta felkötni, én segítettem neki. Aztán amikor megszólalt a verseny kezdetét jelző sípszó, minden hazai részvevő hátratolta a rakósát, majd elővette a másfél méteres snecis botját, és elkezdte „aprítani” a küszöket. Az egyik híres, ottani válogatott versenyzőnek két segítője is volt, aki a vetélytársnak tartott horgászok mögött számolta a halakat. A mérlegelésnél a magyar nagymenő 9 kiló körüli küszt tett a mérlegre, ami a módszert tekintve kiváló eredmény volt. Már ünnepelni kezdték a győzelmet, amikor Jánosnál a mérleg 9,5 kilónál állt meg. A válogatott szaki kérdően nézett a szekundánsaira, akik magyarázkodni kezdtek, hogy a „jugó” fiúval nem számoltak, mivel nem tartották esélyesnek. Persze mi nagyon rosszul szerepeltünk, mert sem felszerelésünk, sem etetőanyagunk nem volt a küszözéshez, meg hát nem is nagyon kívántuk a szerintünk megalázó és főleg nagy fizikai munkát igénylő módszert. De azért szívből örültünk a vajdasági győzelemnek.

Közben a horgászsport egyre költségesebb lett, a vállalatok, gyárak kihátráltak a pénzelésből, az egyesületek pedig egyedül nem tudtak megbirkózni a nehézségekkel. A versenyzőknek saját maguknak kellett fedezniük a költségeket. János ebben az időben kezdett neki a kanizsai háza építésének, és úgy mérte fel a helyzetet, hogy a fészekkészítés a legfontosabb, ezért 2004-ben abbahagyta a versenyzést.

De persze nem fordított teljesen hátat a horgászatnak, hiszen ha a kevés ideje megengedte, akkor járta a környék vizeit, főleg konyhai megfontolásból, mivel a család szereti a halételeket. A ház időközben elkészült, de barátunk nem sietett a visszatéréssel. Valóban nem könnyű az újrakezdés, sokaknak nem is sikerült, de János nem közéjük tartozik. Kezdetben az egyik ismerőse gyerekét tanította, kísérte segítőként a versenyekre, majd 2012-ben, amikor elérkezettnek érezte az időt, visszatért az aktív sportolók közé. Ekkorra már a lánya és a fia is befejezte a tanulmányait (igaz, a fiú még megtoldotta egy szegedi mesterképzéssel).

Az eredmények pedig igazolták, hogy a hosszú, többéves kihagyásnak nem volt semmilyen negatív következménye. Közben élete újabb válaszúthoz érkezett, a gyár átszervezésekor ugyanis munkaerő-feleslegnek bizonyult. Vállalta a csökkentett havi járandóságot és végkielégítést. A további terveiben a külföldi munka helyett egy horgászathoz kötődő ötlet kezd kibontakozni. Szeretne pecatúrák szervezésével foglalkozni, most éppen a lehetőségek feltérképezésénél tart. Ha a próbaidő biztató eredménnyel zárul, intézményesíteni fogja a vállalkozását. Ehhez kapcsolódóan megfelelő csónakot is vásárolt profi motorral, hogy kielégítse a mostani és majdani vendégek minden igényét. Mivel a felszerelés, a tapasztalat és a lehetőségek megvannak, a nagy halak nyomába eredt, de ez már egy másik történet. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Mesterhorgász — horgászmester (1.)
Villantó
  • Huzsvár József
  • 2016.08.28.
  • LXXI. évfolyam 34. szám
Facebook

Támogatóink