A sportbúvárkodás után jelentek meg a különféle mozgásformák a mélyben. Ha vízimádó vagy, egyre több lehetőséged van, hogy kiéld a rajongásod, hiszen a víz alatti sportokon kívül számtalan szárazföldi sportágat immár a vízben is lehet játszani.

A sportbúvárkodás az ’50-es évek elején lett népszerű Európában. A sportként űzött búvárkodásnak számos ága van: a sportbúvárkodás, mely leginkább nyílt vizekre, tengerekre jellemző, és az uszodában űzött uszonyos, illetve búvárúszás. Az utóbbinál a hagyományos úszóversenyhez hasonlóan rendeznek vetélkedőket, többféle versenyszámban és különböző távokon. Az uszonyos úszók légzőcsővel, a búvárúszók pedig kis méretű palackkal merülve versenyeznek. A tájékozódási búvárúszók palackkal merülve tájékozódási pontokat keresnek a víz alatt. A szabadtüdős búvárkodás célja pedig az egy légzésvisszatartáson alapuló rekordteljesítmény elérése.

A víz alatti rögbi egy viszonylag fiatal sportág, melyet a búvárok erőnléti edzésére fejlesztettek ki a ’60-as években Németországban. A játékban két csapat hat-hat játékosa küzd egymással a víz alatt azért, hogy az ellenfél kapujába juttassa a labdát. A szabályok szerint a mérkőzésre tizenöt játékos nevezhető be. Hat a vízben, hat a medenceparton foglal helyet, három pedig tartalék. A játékosoknak búvármaszkot, légzőcsövet (snorkelt), uszonyt, sapkát és azonos színű fürdődresszt kell viselniük. A mérkőzés időtartama 2 x 15 perc, 5 perces félidővel, amikor is a csapatok térfelet cserélnek. A mérkőzést három bíró felügyeli. Ketten a vízből, a főbíró pedig a partról irányítja a játékot. A bírók a víz alatt is hallható hangjelzéssel és látható kézjelekkel kommunikálnak. Világversenyeken van egy negyedik bíró is, a főbíró segédje.

A víz alatti hoki egy olyan csapatsport, amelyben két együttes hat–hat játékosa ütővel a kezében, a jégkoronghoz hasonlóan üldöz egy korongot. A szárazföldi változattól sokban különbözik, hiszen itt a játékosok uszonnyal a lábukon, szemüvegben, légzőcső segítségével lélegezve a víz alatt mérkőznek egymással. A sportolók búvárszemüveget, uszonyt és vízilabdasapkát viselnek, a légzéshez snorkelt használnak. A kezüket speciális szilikonborítású kesztyűvel védik a félrecsúszott ütésektől. A sportág nélkülözhetetlen felszerelései a korong, az ütő és a kapu. Mivel víz alatt játsszák, nélkülözhetetlen a nehéz, műanyag- vagy gumiborítású korong, melynek tömege 1,3 kg. Ez egy kicsit nagyobb, mint a jégkorongban használatos, 8 cm átmérőjű, 3 cm magas, és ólomból vagy hasonló anyagból készül, hogy elég nehéz legyen a víz alatt maradáshoz.

Az aquathlon egy olyan küzdősport, amelynek során a vízben és a víz alatt egy szalag megszerzéséért harcolnak a versenyzők. Elnevezése az aqua (víz) és az athlon (birkózás) szavak összetételéből származik. A sportág részvevői közül egyszerre ketten küzdenek egymással a vízben. A felek maszkot és uszonyt viselnek, bokájuk körül pedig egy bokagyűrűt és szalagot. 

A víz alatti sakk egy izraeli—amerikai férfi ötletének megvalósulása. A sakkpartikat medencében játsszák, és minden versenyzőnek akkor kell lépnie, amikor víz alá merül. Ebből adódóan csak annyi idő van dönteni és lépni, amennyit egy levegővétellel ki lehet bírni. Ehhez a sporthoz természetesen különleges sakktáblára van szükség, csak mágnesek és súlyok használatával lehet kivitelezni a játszmákat.

Az illusztráció forrása: www.pixabay.com