Az intézmény nem csupán szerteágazó tudást ad, de olyan útravalót is, amellyel számos intézményben és munkakörben kipróbálhatjuk magunkat. A csantavéri Fekecs Emese, a topolyai Túri Orsolya és a kupuszinai Antalovics Péter megosztotta velünk, hogy számukra miért volt vagy most miért fontos a Magyar Tanszék.

Fekecs Emese

* Miért iratkoztál a Magyar Tanszékre, mi vonzott a leginkább benne?

F. E.: — A pályaválasztásom nem indult egyszerűen. Sokáig tartott, mire rájöttem, mi az igazán nekem való szak. Egyetlen kapaszkodóm volt: tanár szeretnék lenni. Átadni a tudásom a fiatalabb generációknak. Éreztem, hogy könnyen szót értek az emberekkel, ezért úgy gondoltam, a tanítás lehet az, amivel hozzájárulhatok majd a társadalom fejlődéséhez. A kérdés „csak” az volt, milyen szakos tanár legyek. Tudtam, hogy a Magyar Tanszéken olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek: olvasás, szövegek mögé való betekintés, nyelvtan, történelem, pszichológia, tanítás, szereplés. Ezeket a dolgokat tartottam szem előtt, amikor egyetemet választottam. Ennek már öt éve, és tudom, hogy jól döntöttem.

T. O.: — Gyermekkorom óta szeretem az irodalmat. Az általános iskolában a Jó Pajtásban számtalan írásom megjelent, melyekért egy könyvet is kaptam. Ez a váratlan jutalom számomra egy megerősítés volt abban, hogy ilyen irányba gondolkodjak tovább. A középiskolás éveim alatt kezdtem bontogatni a szárnyam az újságírás terén, ezért a lehetőségért a mai napig hálás vagyok a Képes Ifjúság szerkesztőjének, belekóstolhattam a színjátszásba is, illetve igyekeztem minden színdarabot megtekinteni, melyet Topolyán játszottak. Értelemszerűen olyan tanszéken szerettem volna továbbtanulni, ahol a kultúra, a kreativitás és az irodalom is megtalálható — így esett a választásom az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékre.

A. P.: — Gyerekkorom óta sokat olvastam, a gimnázium alatt pedig magam is írni kezdtem. A gimnázium utolsó évében már nem volt kérdés, hogy a Magyar Tanszékre iratkozom, meg sem fordult a fejemben más lehetőség. Szerettem volna minél jobban megismerni a magyar nyelvet, illetve a magyar és a világirodalmat, valamint ezek közvetítésével a kultúrát. Ezáltal más fontos kérdésekről is elmélkedhetünk.

* Volt-e kedvenc tantárgyad, vagy gazdagodtál-e olyan ismeretanyaggal, amely meghatározó volt számodra?

Antalovics Péter

F. E.: — Sok kedvenc tantárgyam volt. Minden szemeszterben volt egy-két előadás, mellyel nem tudtam betelni. Csak néhány érdekesebbet említenék meg (nem fontossági sorrendben): komparatisztika és interdiszciplinaritás, gyakorlati retorika, fejlődéslélektan, magánélet Magyarországon a XVIII. és a XIX. században, Kosztolányi-stúdium, nyelvjárási szövegek, kommunikációelmélet stb. Minden tárgyban lehet találni valami érdekeset, valami újat, amit az ember soha nem szeretne elfelejteni. A legnagyobb hatással talán a komparatisztika és interdiszciplinaritás nevű kurzus volt rám, mely rávilágított arra, hogy a dolgok kapcsolatban állnak egymással, akár a zene az irodalommal vagy a képzőművészet a matematikával. Nyitottnak és kreatívnak kell lennünk ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket megtaláljuk.

T. O.: — Másodéves hallgatóként nehéz lenne kiemelnem bármelyik tantárgyat mint kedvencet. A legtöbbször örömmel ültem be az órákra, hiszen tudtam, hogy valami újat, érdekeset és fontosat fogok hallani. Minden tantárgy az össztudás egy-egy darabkája, ezért szívesen vetem bele magam az irodalom vagy a nyelvtan tanulmányozásába.

A. P.: — Sok tantárgyat kedveltem a nyelvészetiek és az irodalmiak közül egyaránt, talán nem is lehet ilyen konkrétan kiemelni egy-egy ismeretet. Időről időre tapasztalom, hogy a munkám során a saját írásaimban vagy akár a mindennapi életben hasznosítani tudok egy-egy tudásdarabkát abból, amit a tanszéken sajátítottam el.

* Mit kaptál a tanszéktől, amit jelenleg hasznosítani tudsz?

F. E.: — Az első, ami eszembe jut: a barátságok. Olyan kapcsolatokat sikerült kialakítanom, amelyek egy életre szólnak. A rokon lelkek egymásra találtak. Ha viszont arra gondolok, hogy mit tudok hasznosítani, akkor a helyesírás és az általános műveltség jut eszembe. Az egyik szemeszterben teljesen átrágtuk magunkat A magyar helyesírás szabályain, kerestük a kivételeket, a vajdasági példákat. Ez nagyon élvezetes és hasznos munka volt. Sok egyéb tantárgynak és a kötelező olvasmányoknak köszönhetően pedig behatóan megismerkedtünk a kultúránkkal, a történelmünkkel, a nyelvünkkel. Szerintem ezek fontos dolgok, ha tisztában szeretnénk lenni önmagunkkal.

T. O.: — Mindenekelőtt megtanultam kitartónak lenni. Megtanultam, hogyan kell tanulni, hiszen az egyetemen rengeteg információt és elsajátításra váró anyagot kapunk, így a tanulás folyamata merőben más, mint a középiskolában. Megtanultam az információrengetegből a lényeget megkeresni, s ez, úgy hiszem, a jövőben is nagy segítségemre lesz.

A. P.: — A tanszék az említett területeken magas szintű tudást és műveltséget ad, mely az egész életben elkíséri az embert.

Túri Orsolya

* Kiknek ajánlanád az intézményt?

F. E.: — Olyanoknak, akik szeretnék jobban megismerni a magyar kultúrát, irodalmat és nyelvet. Akik szeretnek olvasni, kedvelik a nyelvtant, akiket érdekel, mi volt az őseinkkel, honnan származunk. Azoknak érdemes ezt a szakot választaniuk, akik magyartanárok, újságírók, rádió- vagy tévébemondók, lektorok, szerkesztők vagy fordítók szeretnének lenni. Ha ezek közül valamelyikben magukra ismernek, akkor itt a helyük.

T. O.: — Mivel a tanszékünk egy kultúra- és emberközpontú intézmény, elsősorban olyan személyeknek ajánlanám, akik szívesen barangolnának a nyelvtan kényes útvesztőiben, akik bátran vetnék bele magukat a szövegek elemzésébe, akik a Kontaktzóna keretében örömmel találkoznának írókkal, valamint akik szívesen dolgoznának később emberekkel, hiszen nincs ember kultúra nélkül és nincs kultúra ember nélkül.

A. P.: — Mindenkinek, aki szeret olvasni, a magyar nyelvvel és általa a magyar, valamint a tágabb értelemben vett kultúrával, kultúrtörténettel foglalkozni, aki szereti az írott műveltség közvetítésével befogadni, megismerni és értelmezni a világot és saját környezetét, illetve aki szeret elmélyedni ezekben a kérdésekben.

* Hol tudtál elhelyezkedni az egyetem után?

F. E.: — Az egyetem utolsó évében a Forumban kezdtem el dolgozni mint lektor, de nem teljes állásban. A mesterképzést Pécsen töltöttem cserediákként, ott egy privát iskolába dolgozom be. Hamarosan a mesterképzésen is diplomázok, akkor szeretnék elhelyezkedni akár tanárként, akár lektorként, akár rádióban (is). Ez a jövő titka.

T. O.: — Újságíróként szeretnék elhelyezkedni, ebben a szakmában látom a legtöbb kihívást és kreativitást. Szívesen kipróbálnám magam a tanári hivatásban, de más, kultúrával kapcsolatos munkában is.

A. P.: — A Magyar Szó újságírójaként dolgozom.