A gyász mindenki életében jelen van. Három dolog biztos: megszülettünk, egyszer majd távozunk, és a köztes időben veszteségek érnek bennünket — mondta dr. Klinovszky Andrea sportpszichológiai szakpszichológus, haladó gyászfeldolgozásmódszer-specialista és -tréner.

— Megváltozott a világ, sok minden megváltozott, de van egy szokásrendszer a keresztény kultúránkból, amit kaptunk. Temetőlátogatás, templomba is sokan elmennek ilyenkor csendben imádkozni, hogy úgy emlékezzenek az emberek a szeretteikre. Ez nagyon sok embernél jelen van, de az, hogy miként éljük meg ezeket a napokat, az tőlünk is függ, mi az, amit ebben a periódusban tudunk adni egymásnak. Egyszerre nagyon közösségi és egyszerre nagyon személyes dolgok szintézise ez az időszak, amikor picit megállunk, lelassítunk, emlékezünk, beszélgetünk azokról a személyekről, akik nincsenek velünk. Az a legfontosabb, hogy ez önazonos legyen.

* Hogyan emlékezhetünk úgy, hogy a fájdalom helyett erőt merítünk a szeretteink emlékéből?

— A feldolgozás által, hogy a gyászomat fel tudom-e dolgozni, be tudom-e integrálni az élettörténetembe. Amikor gyászolunk, az olyan mély érzelmi folyamat, amit nem tudunk kikerülni. Ha sikerül egy belső képet kialakítani az elvesztett személyről, ami bennünk él, az erőt adhat a mindennapokban. Nagyon fontos a gyászfeldolgozás, mert ez egy idő után abból áll, hogy a szép emlékek teljes valójukban tudnak megjelenni, nem árnyékolja be őket lelkiismeret-furdalás, fájdalomérzés, hogy bár valamit megtettem volna, ezek lecsendesednek. Amikor feldolgozunk egy veszteséget, akkor megbocsátunk azoknak, akik esetleg a tudásuk hiányossága miatt bántóan szóltak hozzánk abban a nehéz időszakban. Azt is normálisnak tekintjük, hogy lehetnek olyan időszakok, amikor elszomorodunk, amikor bennünk is megjelenik a hiány, mert a feldolgozást sokszor összekötik azzal, amikor elfelejti az adott személyt az ember, de ez nem erről szól, hanem arról, hogy kezembe vettem az életemnek az irányítását, a velem történő dolgokat. Nem a körülmények irányítják a sorsomat, hanem én magam. Ami még nagyon fontos, a belső megbékélés azzal jár, hogy megérkezem a jelenbe. A gyászolók többsége nem a jelenben van.

* A gyászfeldolgozásnak több szakasza van. Bár minden ember más, mi tekinthető normálisnak, egészségesnek? Meddig tarthat egy gyászfeldolgozás, mikor beszélhetünk elakadásról?

— A gyász egy természetes és normális emberi reakció akkor, amikor számunkra fontos érzelmi veszteség ér minket. Fontos az is, gyakran merőben ellentmondó érzéseknek az ütközése. Nemcsak negatív érzések lehetnek jelen a gyászban, hanem vannak pozitív érzések is, akár a hála, a köszönet, a szép emlékek során feljövő érzelmek, megkönnyebbülés. Az érzéseink nagyon egyediek, pont azért, mert minden kapcsolatunk egyedi. Ha kategóriarendszerben gondolkodunk, akkor tévútra terelődünk. Engedjük meg magunknak azt, hogy ne csak elismerjük, hanem fogadjuk el, hogy minden gyászunk egyedi. Ha vannak közös vonások is egy veszteség kapcsán, nem tudhatom, hogy a másik mit él át. Ő sem tudja, hogy én pontosan min megyek keresztül. Nehéz azt mondani, hogy van egy normál gyászfolyamat. Arra is van útmutató, hogyan tudjuk felismerni, ha elakadtunk a gyászfolyamatban. Talán ez a lényeges, ezt felismerni. Az elakadás ott ismerhető fel, hogy valaki például nagyon sokat beszél arról a veszteségről, és nem tud egyről a kettőre jutni. Az is feldolgozatlanságra utal, ha valaki egyáltalán nem beszél róla. Az is elakadás, ha benne ragadunk a múltban. Az is elakadás a gyászfolyamatban, ha a gyásszal kapcsolatos érzéseinkről nem tudunk konkrétan beszélni. Az elakadásainkat érdemes számításba venni, mert ha sok feldolgozatlan, befejezetlen dolgunk van, akkor egy idő után jön egy olyan pillanat az ember életében, hogy összeomlik.

* Gyászfeldolgozó csoportokkal is szoktál dolgozni. Mit mutatnak a tapasztalatok, mennyire nyílnak meg könnyebben az emberek, ha olyanokkal vannak körülvéve, akik hasonló élethelyzetbe kerültek, mint ők?

— Az a tapasztalatom, hogy a csoportos formában történő gyászfeldolgozásnak nagyon sok pozitív hozadéka van. Ezt a gyászfeldolgozási módszert Magyarországon tanultam, mi nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy a gyászolók hiteles, helyes információk mentén tanulják meg a gyászfeldolgozást. A programnak van egy olyan hozadéka is, hogy eltünteti azt, hogy a gyászolók izolálódnak, beszűkülnek. A kapcsolódás nagyon sokat gyógyít. Ezekhez az emberekhez, akik a csoportjaimba jelentkeztek, mindig nagy tisztelettel vagyok. A mai világban ilyen nehéz témákkal kapcsolatban nagyon nagy bátorság is kell az emberekben, hogy ezekről a dolgokról beszéljenek. Sokszor kaptam visszajelzésként a csoport szintjén is, hogy mennyit tanultak egymástól, rájöttek arra, hogy nincsenek egyedül. Ez a csoportos gyászfeldolgozási módszer azért is biztonságos, mert megvannak a lépései, ez bizonyítékokon alapul. Ha megfelelő támogatásban részesülnek ezek a személyek, akkor vissza tudják nyerni a lehetőséget, hogy megérkezzenek ebbe a jelenbe. A gyászfeldolgozás arról is szól, hogy az életbe vezetjük vissza az embereket.

* Mit üzennél azoknak, akik most gyászolnak?

— Talán két nagyon fontos üzenetet emelnék ki. Az egyik az, hogy gondozzuk az életünk kertjét. Hogy ha szimbolikusan közelítem meg, akkor úgy kell elképzelni, hogy mindenki élete egy kert, amelyben a gyomok jelképezik a veszteséget. Járjuk körbe ezt a kertet néha, tisztítsuk meg a gyomoktól, hogy újra virágozzon, hogy újra vissza tudjunk találni a saját boldogságunkhoz. Ne forduljunk el a nehéz érzelmeinktől, hanem öleljük őket át, és dolgozzunk velük. Tiszteljük elsősorban azt, hogy min megyünk keresztül. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy jogom van gyászolni, nehéz érzéseket megélni. A másik üzenet pedig az, hogy legyünk tudatosabban jelen a mindennapjainkban, a jó dolgokat többet kommunikáljuk a szeretteink, a kollégáink, az ismerőseink felé. Mindig várjuk a megfelelő pillanatot, amikor lesz egy megfelelő helyzet, amikor elmondjuk a másiknak, hogy hálás vagyok érte, hogy köszönöm, hogy itt van. Nincs ilyen pillanat. Most van. Ezt gyakoroljuk. Szebb és jobb lenne a világ, ha így állnánk hozzá.