Pár héttel ezelőtt nem győztem kapkodni a fejemet a tévé nézése közben, amikor a Delta Holding alapításának 20. évfordulója alkalmából rendezett pazar ünnepségről számoltak be. Az még hagyján, hogy Miroslav Mišković, az óriáscég teljes és többségi tulajdonosa, igazgatója az elért hatalmas sikerekről szólt, mert azok előtt, ha az igazgatót mentesíteni lehetne minden gyanútól, kalapot kellene emelni. 2009-ben 2,5, 1910-ben pedig 3 milliárd eurós jövedelemre tettek szert, 24 000 embert foglalkoztattak, ebből csak a Maxi üzletlánc 9800-at Szerbiában és 3600-at külföldön, létesítményeik száma 343 Szerbiában; Bulgáriában, Albániában, Boszniában és Montenegróban pedig 88 és hosszú lista lenne, ha felsorolnám minden jelentősebb vállalkozásukat. Nos, a csodálkozásomat és fejcsóválásomat az váltotta ki, hogy az ünnepségen megjelent, és minden bizonnyal gratulált is a híres tájkunnak Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság miniszterelnöke, Belgrád, Podgorica és Ljubljana polgármestere, meg néhány olyan jelesnek számító gazdasági ember, akinek immár nincs valamilyen hatalmi tisztsége.
Mi lepett meg? Nos az, hogy pár hónappal ezelőtt köztársasági elnökünk, Boris Tadić arra szólította fel tájkunjainkat, hogy helyezzék át vállalatuk központját Szerbiába, itthon fizessenek adót, pénzüket ,,hazájuk' területén fektessék be munkahelyeket teremtő vállalkozásokba, mindenekelőtt termelő vállalatokba. Mert régóta közismert tény, hogy jövedelmet csak a termelés teremthet, erre pedig az országnak igen nagy szüksége van. Nábobjaink a felszólításra furcsán reagáltak, és pont Mišković állt ellen a legharciasabban, mondván, hogy nem érti, mit akar az elnök. Mert ha ő most elkezdene jótékonykodni, tudományba, iskolákba, kutatásokba fektetni a pénzét, s csak azért költeni a termelésre, hogy ott legyenek új munkahelyek, akkor ő szétszórná a vagyonát, tőkéjét. Hiszen, mint mondta, az ő sikerének pont az a titka, hogy nem kísérletezett ilyesmivel, hanem okosan használta fel azt a tudást, szakértelmet és műszaki lehetőséget, amit a világ eddig megteremtett, felhalmozott. Meglepetésemnek van egy egészen konkrét oka: Delta-főnökünk évek óta hadakozik Belgrád vezetőségével az egykori kikötő tulajdonjogával kapcsolatban, a kikötő nagyobb része ugyanis a város legdrágább telke, ahol a főváros fejlesztési terve szerint a legpazarabb és legdrágább kerületnek kellene kiépülnie. Emiatt ugyanis egy időben a legvadabb harci kiáltások és fenyegetések hangzottak el mindkét részről.
Mondhatnám: mindez a nagyok dolga, olyan régiók része, ahová sohasem érhetek fel, tehát igazán hozzászólni se tudok. Mivel azonban a magánosítás nálunk, főként Vajdaságban, s pláne Szabadkán, olyan rettentően balul sikerült, hogy belepusztult gazdaságunk nagy része, és akkorára nőtt a munkanélküliség, mint soha eddig a történelem folyamán, újra és már ki tudja, hányadszor, azokhoz tartozom, akik azt kérdezik, hogyan keletkeztek a nagy vagyonok, és honnan bújtak elő a milliomosok a múlt század utolsó évtizedében, amikor tudvalevő, hogy a szocializmus nem termelt ki magából tőkéseket. S akkor magától adódik a kérdés, hogy az önmagát ünneplő Mišković honnan, miből, kit szolgálva, milyen hátszéllel alapította meg 1991-ben Delta cégét, mint amilyen a Delta Bank, a Delta Biztosító, a Delta Sport, a Delta M és a Delta MC (sohasem sikerült megtudnom, mit takar az ''M”, meg az ''MC”) központját. Csak arra igyekszem felhívni olvasóim figyelmét, hogy sem az induláskor, sem a húsz év folyamán nem alakult gyár, üzem vagy akár csak termelőműhely e római jelek alatt. Az azonban szinte természetesnek számít, hogy ez a név egymás után jelent meg alapító vagy társalapítóként olyan off-shor (adócsaló, eltitkoló, attól felmentő) paradicsomokban, amilyen kezdetben Ciprus volt, legújabban pedig a közép-amerikai Belize - újra csak banki, kereskedelmi, biztosító- és ingatlanokkal rendelkező cégek vásárlása kapcsán. Ezekben tényfeltáró és kutató kollégák szerint keményen működött a Delta Real Estade vállalat menedzsercsapata.
Most már tudni lehet, hiszen az ünnepségen maga Mišković dicsekedett el vele, hogy holdingjába, a fentebb említett ''alapítókon” kívül még négy gazdag és nagy cégcsoport tartozik, s hogy vagy maga, vagy munkatársai-ügynökei révén legalább egy tucat vállalatot vásárolt fel a magánosítások folyamán. Sajnos, ezek közé három olyan vajdasági nagybirtok tartozik, amely valaha jól gazdálkodott, s mindenekelőtt környezetük mezőgazdasági termelőit karolta fel, nem volt szüksége jövevény ''vezető struktúrákra”, ahogyan a dogok manapság állnak.
És itt következik az igazi aggodalmam. A Delta-vezér díszbeszédében bejelentette, hogy eddigi tevékenységi területeit megtartja ugyan, de a legnagyobb figyelmét az agrárbiznisznek szenteli a jövőben. Ezt én úgy értem, hogy arra a gazdasági ágra igyekszik majd a lehető legjobban rátenyerelni, amely még sohasem okozott veszteséget az országnak, amelyet ez a mi tartományunk igyekezne megszabadítani az amúgy is már több ezer hektárokat birtokló új földesuraktól! Nem kell ide egy új spekuláns, aki minden bizonnyal újabb ötletekkel állna elő arról, hogyan lehet egyszerű termelőink elől elhalászni a bennük reményeket keltő bérelhető földeket...