Szalai Attila karikatúrája

A szegénység sajnos világszerte egyre nagyobb méreteket ölt. Több millióan éheznek, főként a fekete kontinens, Afrika őslakói. De a nélkülözés begyűrűzött már a fejlett európai országokba is, ahol a kormányok különféle szociális programokkal igyekeznek enyhíteni a szegények sorsán.
A legborzasztóbb, amikor gyermeket látunk éhezni. Sok kisgyermek tízórai nélkül kénytelen mindennap iskolába, óvodába menni, a szülei pedig ahelyett, hogy segítséget kérnének, elhallgatják a nyomorukat. Pedig a tanintézmények szociális programja lehetővé teszi, hogy a szegény sorsú gyermekek ingyen étkezhessenek. Nagyon sok kisgyermek számára ez az egyetlen étkezés egész nap...
Az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése 1992 decemberében a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17-ét. A közgyűlés felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos tevékenységek bemutatásának. Az ENSZ közgyűlése a kormányközi és civilszervezetek figyelmét arra irányította, hogy nyújtsanak segítséget a szegénység elleni küzdelem megszervezéséhez a nemzeti kormányoknak.
Október 16-a a kenyér világnapja. Talán nem véletlen, hogy e két jeles nap egymást követi a naptárban. A világnapot a svájci székhelyű Pékek Világszövetsége kiáltotta ki a 2001. évi kongresszusán. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének, a kenyérnek a jelentőségét.
A kenyér az új, modern korban is megmaradt az emberiség alaptáplálékának. Az évek során több fajtája is ismertté vált a hagyományos házi kenyértől kezdve a különböző magvakkal készítetten át a legkülönfélébb módon ízesítettig. Ezek mind megtalálhatóak a pékségek és üzletek polcain, a kérdés már csak, az hogy meg tudja-e vásárolni mindenki ezt az alapvető és igen közkedvelt élelmiszercikket. Mert a szegénység egyre nagyobb méreteket ölt, egy-egy ország gazdasági mutatója pedig éppen a kenyér, vagyis ára, ami kizárólag kormánydöntés alapján határozható meg. Minél szegényebb egy ország, annál drágább a kenyér, annál nehezebben jut el a szegénység peremére sodródott emberek asztalára...
Megvan-e a betevő falatja? - kérdeztük olvasóinktól.
PELLER Elvira szabadkai kereskedő:
- Éppen csak a betevő falatunk van meg. Egyedülálló szülőként nevelem két kiskorú gyermekemet. Alkalmi munkákból tartom el a családomat, és őszintén szólva nagyon nehéz úgy beosztani azt a kevéske jövedelmet, hogy minden szükséges dologra jusson. Sajnos, mindhármunk számára már megszokottá vált ez az állapot, a gyermekeim is pontosan tudják, hogy az édesanyjuknak napról napra nagyon sokat kell dolgoznia a betevő falatért. Azt is megtanulták már, hogy általában csak másnaponként kerül friss kenyér az asztalra, mivel a fiam iskoláztatása, a kislányom óvodai költségei és a számlák kifizetése felemésztik azt a kevéske jövedelmet is, amelyet a munkámmal megkeresek. De mi nem siránkozunk, hiszen talán éppen ez a nélkülözés az, ami összetartja és szeretettel övezi a mi kis csonka családunkat...
FERENC István bajmoki nyugdíjas:
- A betevőre még jut, de ki tudja, meddig. A nyugdíjam éppen csak arra elég, hogy a legalapvetőbb élelmiszert megvásárolhassam, meg hogy a számlákat kifizessem. Még tüzelőt se vettem, pedig már itt van a nyakunkon a tél. Tíz éve élek egyedül, özvegy vagyok, gyermekeim nincsenek. Sokat nélkülözök, de nem panaszkodom. Tudom, hogy nálam sokkal rosszabb helyzetben is élnek emberek. Mindennap megveszem a fél vekni kenyeret, s ha futja rá, egy kis csirkeszárnyat, néhány szem krumplit. Ebből aztán kétnapi ebédem van. Egyébként nagyon kevés húst fogyasztok, mert egyszerűen nem telik rá. Már nem is emlékszem rá, mikor ettem sült húst vagy egy jó füstölt csülköt. Egyre nagyobb a szegénység, és hogy ezt meddig tudjuk még elviselni, nem tudom.
SZABÓ Aranka nagykikindai kereskedő:
- Szerencsére a betevő falatra megvan, sőt azt mondhatom, hogy egy kicsivel többre is. Ez persze nem azt jelenti, hogy dúskálunk a jóban, csak azt, hogy a legszükségesebb dolgokra költhetünk. Két gyermeket nevelünk, az ő iskoláztatásuk is nagyon sok pénzbe kerül. Ráadásul itt a villanyáram, a fűtés, az ivóvíz, a házadó... Ezt mind ki kell fizetnünk, különben megbüntetnek bennünket. A férjem három évvel ezelőtt megszűnt a munkaviszonya, és most alkalmi munkákat vállal, hogy fedezni tudjuk a kiadásokat. Nem könnyű az élet manapság, de valahogy nekünk eddig még sikerült megoldanunk a tornyosuló problémákat. Számomra a legfontosabb, hogy a gyermekeim ne szenvedjenek hiányt semmiben sem. Ha kell, én is vállalok pótállást, csakhogy nekik meglegyen minden, amire szükségük van.
TIKVICKI Lajos mérgesi földműves:
- A földből megvan a betevő falatra, de szinte csak arra. Mire kifizetjük az adót megy az egyéb számlákat, alig marad valamicske. Szerencsére télirevalót sikerült bekészítenünk, és tűzifából is van épp elég. Én inkább a fiatalokat sajnálom, akik munka és jövedelem nélkül tengődnek, s alig tudnak megélni, nemhogy félretenni. Van itt a faluban egy nagyon nagy szegénységben élő ötgyermekes család - nekik szoktunk juttatni egy kis krumplit, káposztát. Mi már idősek vagyunk, és mivel mi is szegénységben nőttünk fel, számunkra nem olyan szörnyű a nélkülözés. De azok az apró gyermekek nem értik, miért kell mindennek így történnie. Egyértelműen a kormányt és a politikusokat okolom azért, hogy ilyen helyzetbe került az ország. Adjanak munkát a fiataloknak, hogy dolgozhassanak és legyen jövedelmük! Mi mindig szegények voltunk, de soha nem volt ennyire kilátástalan a helyzetünk, mint a mai fiataloké.