Örülök, hogy az Európa-bajnokságot az idény elején rendezték meg, jól fel tudtam rá készülni. A korábbi években később tartották meg ezeket a világversenyeket, én pedig kiégtem addigra, edzeni sem volt kedvem. A hosszú edzőtáborok után az év második felére általában elfáradtam, fejben nehéz volt olyan sokáig kitartanom. Nekem megfelelt, hogy márciusban rendezték meg az Eb-t, az pedig még inkább, hogy Újvidék volt a házigazda.

* Mikor kezdtétek a kontinenstornára való felkészülést?

— Januárban a bulgáriai Belmekenbe utaztunk, majd néhány hét itthon tartózkodás után magyarországi edzőtáborban folytattuk a munkát. Bulgáriában megnyertem egy 23 éven aluli erős tornát, ami pluszlendületet adott az Eb előtt. A kontinenstornára úgy mentem ki, hogy én vagyok a legjobb, tehát esélyesnek számítottam, és annak is tartottam magam. Nagyon szerettem volna a döntőbe kerülni, hiszen korábban már öt alkalommal az elődöntőben kaptam ki.

* A rajton a bolgár Nestarovot győzted le. Nem egy leányálom bolgárral kezdeni egy Eb-t.

— Az előző napon a Rekecki Rudolffal, a Potisje Birkózóklub elnökével való beszélgetésem során a teremben tartózkodott a bolgár fiú is, akivel minden évben együtt edzünk, jól ismerjük egymást. Bíztunk benne, hogy a bolgár nem az én ágamra kerül. Egy kicsit tartottam tőle. A bulgáriai versenyen kikapott Balatoni Bencétől, én viszont legyőztem a magyarországi birkózót. Tudtuk, hogy a bolgár parterre-ból jól emel, és jól is védi a parterre-t. Úgy terveztem, hogy állásból csinálok rajta pontot, majd valahogy kihúzom a meccs végéig hátralevő időt. Ez sikerült is, úgyhogy győzelemmel kezdtem a tornát.

* Következett a korábbi junior-Európa-bajnok, a fehérorosz Liavoncsuk.

— Ellene is nagyon nehéz meccset vívtam. Legutóbb két éve, a dortmundi Eb-n mérkőztem meg vele, akkor sikeres válldobást hajtottam végre rajta. Gondoltam, most is megpróbálkozom ezzel a dobással, de nagyon figyelt rá, ahogyan a mögé kerülésekre is. Parterre-ból felemelt, majd nekem valahogy sikerült megkontráznom az emelését. A mai napig nem tudom, hogyan csináltam, mivel azt a fogást sehol sem tanítják, amelyet én bemutattam ellene. Talán vele vívtam a legnehezebb mérkőzésemet, fizikailag egy kicsivel jobb állapotban volt nálam.

* Az elődöntőben a román Solomon várt rád.

— Nagyon ügyes gyerek, a bulgáriai tornán a házigazda versenyzőtől szenvedett vereséget. Ha edzésen találkozunk, akkor biztosan technikai tussal verem, de azért egy elődöntő más. Főleg úgy, hogy az első két napon nekem nem ment a parterre, így muszáj volt dobást végrehajtanom rajta. Az első menetben végig kínálta a jobb kezét. Eleinte azt hittem, hogy az ellentámadást várja, de amikor az első menet vége felé parterre-ból nem tudtam pontot csinálni, akkor eldöntöttem, hogy muszáj lesz elkapni azt a kínálkozó jobb kezet. Belementem, elkaptam a kezét, és a román ellenfelem repült is egy jó nagyot.

Büszkén (jobbról) az ezüstéremmel

* A döntőben a címvédő orosz Mirzojan következett. A mérkőzés mindössze másfél percig tartott.

— Az edzőkkel megbeszéltük, hogy én menjek le előbb, és próbáljam meg kivédeni a támadást, így a második menetben Mirzojant fogják leküldeni. Tudtuk, hogyan emel, milyen kombinációkat alkalmaz. Emelni próbált, én előreugrottam, és a kezem hozzáért a lábához. Az orosz a lábával leblokkolta a kezem, és nem tudtam megfelelően védekezni. Stojan Dobrev szövetségi kapitány challenge-et kért, de a bírók az orosznak adtak igazat. Ekkor fejben egy kissé elvesztettem a fonalat. Újra leküldtek a szőnyegre, az orosz kiemelt, és négy pontot érő akciót hajtott végre rajtam. Mire elkezdtem volna birkózni, vége lett a meccsnek. Aznap még bennem volt, hogy kikaptam ugyan, de legalább birkóztam volna végig a mérkőzést, haltam volna meg a szőnyegen, fáradtam volna ki rendesen. A jövőben többet dolgozunk a parterre-on. A magyarkanizsai edzőkkel, Fábián Ákossal és Újhelyi Sándorral is megbeszéljük a történteket, ugyanezt tesszük a válogatott edzőtáboraiban Stojan Dobrevvel és Sreten Damjanovićtyal is. A parterre-t több módon lehet kivédeni. Biztosan van olyan védekezési mód, amely jobban fekszik nekem annál, mint amellyel most védekeztem.

* Csalódott voltál az elveszített döntő után?

— Úgy érzem, semmit sem vesztettem. Először birkóztam egy világverseny döntőjében. Ahogy közeledett a finálé, úgy fokozódott bennem egyre jobban a nyomás, hogy induljunk a szőnyegre, legyünk már túl rajta. A döntő után bennem volt egy darabig a vereség, de tiszta fejjel átgondolva a történteket, azt mondhatom, nagyon jó érzés tölt el az ezüstérem kapcsán. Ennyi ötödik hely után végre sikerült érmet szereznem. Az pedig csak hab a tortán, hogy mindez Újvidéken, abban a teremben történt, ahol már sokat edzettem.

* Rengeteg szurkoló biztatott a versenyen. Mit nyújtott számodra a közönség támogatása?

— Legalább plusz 200%-ot. Két éve ott voltam a felnőtt-Eb-n, és a versenyzőtársak bevonulásánál már akkor úgy éreztem, hogy de jó lenne nekem is szőnyegre lépnem. Nagyszerű élmény volt, amikor indultam a szőnyegre, és hallottam a magyarkanizsaiak, zentaiak, szabadkaiak, újvidékiek biztatását. A döntő alatt felfigyeltem arra, hogy az egész csarnok nekem szurkol, ami nagyon jó érzéssel töltött el.

Nagy Szebasztián (balról) a dobogó második fokán

* 67 kilóban indultál az Eb-n. Meddig tartható ez a súly?

— A bukaresti felnőtt-Európa-bajnokságon 72 kg-ban indulok, a budapesti korosztályos világbajnokságon újra 67 kilóban, az Európa Játékokon pedig még meglátjuk. A következő évben 72 kilóban indulnék. Majd kiderül, Tokió után hogyan alakulnak a súlycsoportok, lesz-e valamilyen változás. Bízom benne, hogy igen, mert fogyasztani nem könnyű, igencsak meg kell szenvedni ezért a 67 kilóért.

* Hogyan értékelnéd a többi szerbiai birkózó szereplését?

— Az 55 kilóban indult Kolompár Szebasztián régóta a szobatársam, nagyon szorítottam neki. Róla tudni kell, hogy a felnőttmezőnyben induló legjobb oroszt már kétszer is eldobta, viszont ki is tud kapni nála gyengébb birkózóktól, ahogyan ez a vigaszágon a moldáv Deleanuval mérkőzve meg is történt. A negyeddöntőben a román Titával birkózott. Úgy voltam vele, ha a románt megveri, akkor biztosan bejut a döntőbe. Ez sajnos nem sikerült neki, és a vereség után a moldávval már mintha önbizalom nélkül birkózott volna, az utolsó 40 másodpercben szenvedett vereséget. Megérdemelte volna, hogy éremért küzdjön. A 130 kilóban indult Boban Živanović nagyon okos és technikás, szereti eldobni az ellenfeleit. Nem tudom, mi történhetett vele, de az egyik mérkőzését 7:0-s, a másikat pedig 4:0-s vezetésről veszítette el. Három perc után kidőlt. Az edzőtáborokban szorgalmasan dolgozott, egész évben készült, tehát fizikailag nem kellett volna, hogy gondjai adódjanak. Úgy hiszem, inkább fejben nem volt a helyzet magaslatán.

* Mi vár rád az év további részében?

— Kéthetes magyarországi edzőtáborba utazunk, majd tíz napot itthon készülünk a bukaresti Eb-ig. Júniusban az Európa Játékok következnek, majd a felnőtt-, utána pedig az U23-as világbajnokság. Bulgáriai edzőtáborba is utazunk, valószínűleg két alkalommal. Az érem után számomra valamelyest könnyebb lesz az év, nem érzek majd magamon akkora nyomást. Bízom benne, hogy a világbajnokságon is sikerül érmet nyernem.

* A Spartacusban birkózol. A csapat minden évben a bajnoki cím megszerzését tűzi ki célul. Feltételezem, hogy ez az idén is így lesz.

— A nagybecskereki Proleter kerek évfordulót ünnepel, ezért érthető, hogy a klub szeretné megvédeni a bajnoki címét, mi azonban vissza szeretnénk hódítani a bajnoki serleget. Kettőnk közül kerül ki majd a végső győztes, a Partizan egyikünket sem tudja megszorongatni. Sok minden attól függ, hogy melyik edző hogyan állítja össze a csapatot, kit melyik súlycsoportban indít. Két súlycsoportban 50-50% az esély, tehát a mérleg nyelve ide is, oda is billenhet. Ezekben a kategóriákban dőlhet el a bajnoki cím. Nem lesz unalmas a liga, ez biztos.