Megtaláltalak, emlékezz!

Megtaláltalak, emlékezz!

Ha George nem rendel annyi levelezőlapot, akkor elkerülhettük volna a legrosszabbat. Valamennyi barátjának, sőt még azoknak is, akikkel életében csak egyszer találkozott, elküldte a levelezőlapokat. Maradt végül egy — gazdátlanul. Sokáig gondolkozott, majd előkotorta a telefonkönyvet.

— Elküldjük Madonna Wisernek. Nevetséges név, nem?

Goldie elhúzta a száját. George tovább lapozott.

— Fideliti Himmelfarb?

A visszajelzés Goldie részéről elmaradt.

— Mordehaj Prun?

Sokáig böngésztek a vastag telefonkönyvben. Végül elhatározták, a megmaradt üdvözlőlapot — csak úgy viccből — Ferd Lampionnak címzik meg. Fura név. Ferd Lampion...

— Az úriember el lesz tőlünk ragadtatva — mondta Goldie, és szemügyre vette az üdvözlőlapot. George Télapónak álcázva! Muris. Goldie vörös ruhában, aranyozott szegéllyel. A háttérben szarvasok és szánok.

— A szöveg?

— Csupa miszticizmus. Valami olyasmi: „Ne feledd el, szerdán este!” Vagy: „Megtaláltalak!” Megvan: „Emlékezz Miamira!”

— Mi ebben a titokzatos?

— Ha az úriember megkapja a lapot, órákig gondolkozik majd azon, hogy mi az értelme a mondatnak.

— Na és, ha sohasem volt Miamiban?

— Mindenki legalább egyszer az életében megfordult Miamiban.

— Meggyőztél. Írjam alá a nevünket is?

— Miért ne?

Goldie egy pillanatig tétovázott, majd a sor végére szülővárosának a címét biggyesztette: Falmuth, North End 33. Összenevetett George-dzsal, és pezsgőt bontott. Nagyszerű tréfát eszeltünk ki, gondolta.

Ferd Lampion szerdán kapta meg az üdvözlőlapot. A nevek nem mondtak neki semmit, de a szöveg! Valaki mindent tud! A Télapónak álcázott férfit sohasem látta. A nő arcának alsó része árnyékban maradt, de megállapíthatta, hogy 22-23 éves lehet. Leült, és gondolkozott. A pénztárosnő az önkiszolgálóból? Többször gyanakodva végignézte, igen, igen, de még a homokstrandon történtek előtt. Nem, nem — a pénztárosnő ártatlan. Vagy az a párocska nyugtalanítja a lappal? Velük a könyvtár előtt futott össze. A hölgy egyre azt hangoztatta, hogy maradjanak még egy napig Miamiban. „Nincs több pénzünk” — sóhajtozott a férfi. A hölgy nem vette le a szemét Ferdről. Tudott netán valamit? Megtörölte a homlokát. Miért zaklatják? Mit akarnak tőle?

*

A folyó partján Goldie hirtelen megszólalt: — Ez biztosan becézett változat. Mit gondolsz? Gondolom: Ferdből. Ferdinándból. Nem is olyan nevetséges ez a név. Olyan királyosan hangzik, nem? Valamelyik európai királyt Ferdinándnak hívták.

Másnap, két nappal újév előtt, Goldie visszatért a témára.

— Szégyellem magamat, George.

— Miért, az istenért?

— Én itt vagyok, ő pedig nyomorog valahol.

— Kicsoda?

— Ferd Lampion. Te mondtad, hogy szegénynegyedben lakik, nem?

— Igen, de...

Goldie eltolta az ananászkompótot. Osztrigát sem akart enni. Az este tükörtojást vacsoráztak teával, mint a szegény emberek. George elrévedezett. Mi történt Goldie-val? Csak nem érzi magát mellette magányosnak? Talán unatkozik is? Miért nem viszem le valahova? Mondjuk — a Hawaii szigetekre?

A fotós tanácstalanul széttárta a karjait.

— Mi van magával, ember? Ezer és ezer polgár rendel meg hasonló üdvözlőlapot.

A falmuthi csemegeárus többet tudott mondani.

— Walterék házáról van szó?

— Szóval — Walterék. Fiatalok?

— Mrs. Walter özvegyasszony, akinek a leánya, Goldie nemrég ment férjhez valami George-hoz.

— Hol találhatom meg a lányt?

— New Yorkban él. Mesélik, hallottam. Mr. Walter halála után a ház üresen maradt. Goldie beiratkozott az egyetemre. Mrs. Walter elhurcolkodott San Franciscóba vagy Los Angelesbe.

Ferd Lampion az első autóbusszal visszatért New Yorkba. Sokáig céltalanul csavargott a Central Parkban. Végül elcsigázva leült egy padra. Egy pad a parkban... sanyarú életem története, ah! Egy párocska közeledett a sétányon, a leány nevetett. Mindig ugyanaz. A párok elsétálnak mellette, ő pedig... Egyedül bóklászott az éjszakában Miamiban is... és mindenki nevetett. A boltban festéket vásárolt, és elbeszélgetett a tulajdonossal, majd lesietett a homokstrandra, ahol találkozott velük... Ó, igen, velük. Elbeszélgettek. Miért volt szüksége elbeszélgeti ismeretlen emberekkel? Mit akart bebizonyítani? Nem nehéz barátokra lelni? Vagy talán nem is találkozott velük? Mindaz, ami azután történt — rémálom, semmi más? Nem, nem. Történ, ami történt, és azok ketten, Goldie és George az üdvözlőlapról — mindent láttak, és most a nyakát akarják törni. Emlékezz Miamira — milyen vészjósló szöveg. Megtalálni, minél előbb megtalálni őket, ez most a legfontosabb.

*

Újév után George megemlítette az utazást.

— Hawaii szigetek, George? Meglátogathatnánk a mamát is Los Angelesben... Az út azonban rettenetesen drága, ugye?

— Az irodában azt mondták, hogy 2000 dollárból megússzuk. Japánnal 3000...

— Hol találsz annyi pénzt? A mamára ne számíts.

*

— Mount Halloki? Talán Redcliff South Laurence? Melyik egyetemre iratkozott be a lány?

— Miért olyan türelmetlen, uram? — csodálkozott a csemegeárus. — Nyáron biztosan összetalálkozik velük, júniusban vagy júliusban. Nemrég telefonáltak a cserepesnek, hogy javítsa meg a tetőzetet, mert beázik a Walter-ház.

— A cserepesnek?

— Igen, Benjamin Bingsnek.

Ferd Lampion végre elindulhatott egy biztos nyomon.

*

Goldie megkérdezte George-tól:

— És ha esik az eső?

— Ennél szebbet el sem tudok képzelni, drágám. Az edények a padlón, a bútorok letakarva, te meg én és az esőcseppek. Gyönyörű, romantikus lesz, meglátod. Falmuth júliusban olyan vonzó...

*

Sötétedés után közelítette meg őket. A férfi krumplit sütött a forró parázsban, a nő az ételmaradékokat takarította el. Mintegy kilométernyire voltak a háztól. Ferd több mint egy óráig várakozott. Azok ketten halkan, meghitten beszélgettek.

— Odanézz — mondta a nő hirtelen —, a hold sárga.

Goldie az óceán irányába futott.

— Gyere, George, fürödjünk meg...

— Ó, Goldie, a te ötleteid!

Ferd mélyen beszívta a levegőt a tüdejébe. Ugyanúgy, mint akkor... óceán, homokstrand, csönd... előszedte a revolverét. Csak egy pillanat, és megszűnik a veszélyérzet. Ezentúl senki sem fogja megírni neki egy üdvözlőlapon: „Emlékezz Miamira...”


November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. 
Mel Chase: Megásta a sírját
3. 
William Webb: A szerelem vak
4. 
David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. 
Elmer Morrion: Dolores
7. 
Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. 
Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. 
Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. 
Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. 
Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. 
Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. 
Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. 
Sohasem dohányoztam
15. 
Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. 
Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. 
George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. 
Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!

 

Címkék: hetnapkrimi
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadpolc rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Megtaláltalak, emlékezz!
Szabadpolc
  • Elmer Carpenter
  • 2015.01.23.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Megtaláltalak, emlékezz!
Szabadpolc
  • Ernest Wallace
  • 2015.01.22.
  • LXX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink