Megszólítva!

Megszólítva!

Sárcsevity Bea közleménye

Az utóbbi hetekben a vajdasági magyar médiában több cikk, tudósítás foglalkozott a Magyar Nemzeti Tanács megszűnt gyermekmegőrző-programjával. Mint az MNT Népesedési Akcióterv 2013—2017 időszakra szóló dokumentumot kidolgozó munkatestület tagja, majd a stratégia megvalósításáért felelős személy megszólítva érzem magam, bár az új MNT megalakulása óta senki sem kérte ki a véleményem a Népesedési Akcióterv keretében megvalósult programok eredményességéről vagy egyáltalán egy-egy program céljáról.

Kezdetek: az MNT Népesedési Akcióterv egyik fontos eleme volt a családbarát munkahelyek meghonosítása Vajdaságban. Az MNT előző elnöke, dr. Korhecz Tamás a többi közt úgy kívánta ösztönözni a vajdasági intézményeket és vállalatokat, hogy az általa vezetett intézménnyel is példát mutat. Így jött létre a családbarát gyermekmegőrző, melyet éppen Várkonyi Zsolt, a Közigazgatási Hivatal elnöke támogatott leginkább kétkedve. Itt emlékeztetnék, hogy Várkonyi Zsolt volt az a személy, akitől a későbbiekben elvárták volna, hogy a gyermekmegőrzőt jogtalanul szüntesse meg.

Mitől lesz egy intézmény családbarát? Attól, hogy felelősséget vállal a társadalmi gondok megoldásáért, hogy az intézményvezető fontosnak tartja az alkalmazottjai jólétét, hiszen ez elengedhetetlen a fejlődéshez, az eredményes munkavégzéshez. A családbarát intézményeknél az alkalmazottat megbecsülik, tiszteletben tartják családi kötelezettségeit, és munkáját lehetőség szerint igyekeznek összeegyeztetni a magánéletével. Így megteremtődnek az atipikus, „nem hagyományos” munkahelyek és megszületnek bizonyos családsegítő programok, melyek támogatják a munkavállalót, csökkentve a stresszfaktorokat és növelve a munkára való motivációt, kreativitását. A családbarát szemléletű intézmények intézkedései nem merülnek ki a szülői szabadsággal, a rugalmas munkaidővel, a távmunkával, hanem komplex támogató szolgálatról is gondoskodnak, mely keretében a legtöbb esetben a gyermekek felügyeletét is megoldják.

Azt gondolom, hogy a negatív demográfiai tendenciákra csak úgy tudunk ténylegesen hatni, ha olyan megoldásokat találunk, amelyek reflektálnak a társadalom problémáira. Manapság egy édesanya számára nagy feszültségekkel jár a karrierje és a gyermekvállalás közötti ellentét összeegyeztetése. A családbarát szemlélet elsajátítása és az olyan típusú programok, mint a munkahelyi gyermekmegőrző megszervezése, segíthetnek feloldani ezeket az ellentmondásokat.

A gyermekmegőrzőre való igényt a Magyar Házban székelő Pannon RTV jelezte először, hiszen alkalmazottjai igen specifikus munkaidőben dolgoznak, és az elmúlt két évben egy kisebb „baby boom” volt a szerkesztőségben. A gyermekmegőrző beüzemelése előtt kérdőíves felmérést készítettünk, melyből kiderült, hogy a Magyar Házban dolgozók igényt tartanának egy ilyen szolgáltatásra, és fizetnének is érte. Az alapkoncepció szerint a Magyar Ház épületében szerveztük volna meg a gyermekmegőrzést, ezzel is követve a már jól bevált nemzetközi példákat, hiszen az ilyen típusú munkahelyi gyermekmegőrzők egyik jellemző tulajdonsága, hogy a szülő bármikor meglátogathatja gyermekét, és akár együtt is töltheti vele az ebéd- vagy a kávészünetet. A Magyar Ház ehhez sajnos nem tudott megfelelő infrastruktúráról gondoskodni, ezért esett a választás a Népkör MMK Aranykapu Játszóházára.

Az igényfelmérés után a Közigazgatási Hivatal azon dolgozott, hogy hogyan lehetne egy, a jogi kereteknek megfelelő szolgáltatást kialakítani, illetve anyagi forrásokat rendelni a projektumhoz. Az MNT a saját forrásaiból pótolta azt az összeget, amely szükséges volt az infrastruktúra kibővítéséhez és a gyermekmegőrző működési költségeihez a Népkör MMK-n belül. Maga a szolgáltatás nem volt ingyenes, hiszen a szülők 5000 dináros havidíjat fizettek, illetve ha csak alkalmanként vagy havonta legfeljebb tízszer kívánták igénybe venni a gyerekmegőrző szolgáltatásait, kedvezményt kaptak. A gyermekmegőrző — melyben két hivatásos óvónő foglalkozott a kicsikkel — a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatói számára is gyakornoki lehetőséget nyújtott.

Meggyőzősédem, hogy a gyermekmegőrző működésének idején javult a kollégák közötti viszony, hiszen együtt hozták-vitték gyermekeiket, több volt az oviban átélt „közös élmény”. Sajnálom, hogy éppen ezt a programot fogadták meg nem értéssel, bár hiszem, hogy bárki, aki elolvassa az írásom, megérti, miért és mennyire fontos a szülői lét megélésének támogatása egy-egy ilyen szolgáltatás által. A Népkörben működtetett gyermekmegőrző kísérleti jelleggel alakult meg, és még csak lehetőséget sem kapott rá, hogy igazán beinduljon. Mire a szülők és a gyermekeik megszokták, megszerették, addigra sajnos meg is szűnt. Megszűnésekor pedig éppen azok jártak a legrosszabbul, akik bizalommal voltak a munkaadójuk iránt, és rendszeresen igénybe vették ezt a szolgáltatást.

Tisztelettel,

Sárcsevity Bea, az előző összetételű MNT Népesedési Akciótervének koordinátora, az ELTE Szociológiai Doktori Iskola Szociálpolitikai programjának doktorandusza

 

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Közlemény rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Megszólítva!
Közlemény
  • Prosperitati Sajtóközlemény
  • 2019.07.22.
  • LXXIII. évfolyam 30. szám
Facebook

Támogatóink