Bár a legújabb hírek arról szólnak, hogy a szerb kormány nagy valószínűséggel eláll az új jövedelmi adó széleskörű bevezetésétől, a polgárok többségén mégis úrrá lett az aggodalom. E szerint a javaslat szerint ugyanis a 12 ezer dinárnyinál nagyobb személyi jövedelemmel rendelkezők 6 százalékos adót lennének kötelesek fizetni az államnak. Ennek az intézkedésnek az érintett háztartások családi költségvetése látná a kárát.
Szerbia a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) jelenleg 100 milliárd dinárral tartozik. Ezt a hiányt pótlandó több olyan javaslat is felmerült, amely útján a szerb kormány kiegyenlíthetné az adósságát. Erre májusig van ideje, hacsak némi haladékot nem kap az IMF-től.
A javaslatok között szerepelt a 6 százalékos jövedelmi adó bevezetése, amely a Szerbiában élő nyugdíjasoknak mintegy a 85 százalékát érintené, összességében pedig csaknem 4 millió polgár amúgy is alacsony személyi jövedelmét csonkítaná meg.
Megsarcolnak-e bennünket? - kérdeztük a héten.
SZECSEI Mihály szabadkai közgazdász:
- Nem hiszem, hogy a szerb kormány elfogadja ezt a javaslatot, már csak azért sem, mert ezzel nagyon sok polgár helyzetét nehezítené meg, ezzel egyidejűleg pedig a hazai termelők termékei értékesítésének a lehetőségét is csökkentené. Ha kevesebb pénzünk van, kevesebbet vásárolunk. Ilyen egyszerű. A kormány egyébiránt más javaslatokkal is előállt, amelyek szintén az ország adósságának a törlesztését segítenék elő. Ilyen például a hozzáadott értékadónak (PDV-nek) az eddigi 18 százalékról 19 százalékra való emelése. Ezzel 15 milliárd dinár többletpénz kerülhetne az államkasszába, ugyanakkor a nyugati árucikkeket olcsóbban meg lehetne vásárolni a hazaiaknál. A saját piacunkat tennénk tönkre ezzel. A harmadik lehetőség, hogy csak a közszolgálati szférában dolgozók jövedelmére vetnének ki terhet, illetve a nagyjövedelemmel rendelkezőkre 10 százalékos adót. Mindemellett új jövedéki adót rendelnének el az üzemanyagra, illetve a mobiltelefonokra. Ez utóbbi óriási többletpénzt hozna az államkasszába, hiszen rengeteg a maroktelefon az országban, sok családban több is van a kelleténél. Véleményem szerint a legésszerűbb lenne a községek költségeinek lefaragása. Szerbiában 165 község van, közöttük pedig találunk olyat, amelynek csupán 4,5 ezer lakosa van, és olyat is, amelynek 224 ezer. A kiadások viszont egyformán terhelik őket. Itt kellene ésszerűsíteni, mégpedig oly módon, hogy a lakosok számához mérni a kiadásokat. Jelentős összegeket lehetne így megtakarítani. A körzeteket viszont - mind a 29-et - fel kellene számolni, hiszen semmi fejlesztési funkciójuk nincs. Az így megtakarított pénz is jelentős tétel volna az állami költségvetésben.
VISNYEI Gizella szabadkai kereskedő:
- Én már mindent elhiszek, amivel ijesztgetnek bennünket. Szerintem kivetik az adót anélkül, hogy belegondolnának, hány embertől vonnak el ily módon még több pénzt az amúgy is kevéske jövedelméből. Mindig a kiskeresetűek jártak a legrosszabbul, miért lenne ez most másképp? Szégyen, hogy egyáltalán a kormány elé kerülhetett ilyen javaslat. Az emberek többségének a jövedelme még arra sem elég, hogy a legalapvetőbb cikkeket megvásárolhassa, a politikusok meg még ebből is le akarnak faragni. Miért nem a képviselők fizetését adóztatják meg? Próbálnának csak ők megélni havi 18 ezer dinárból két gyerekkel...
APRÓ Zoltán nagykikindai magánvállalkozó:
- Biztos vagyok benne, hogy a javaslatot jóváhagyják. Ebben az országban minden arról szól, hogy az átlagpolgárokat ,,büntetik'', ahogyan csak tudják. Ez a legújabb ,,büntetésünk'' azért, mert már így is szegények vagyunk. Mi birkák pedig csak tűrünk, lecsapott fejjel, és tétlenül várjuk, hátha végre szebb nap virrad ránk. Hihetetlen, hogy mi mindent ki nem találnak, csak hogy még mélyebbre taszítsanak bennünket. Talán még azt is elvárják, hogy örüljünk, amiért ,,csak'' hatszázalékos adót rónak ki ránk. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezt a rendeletet rövidesen újabb követi, amely szintén a jövedelmünk megcsapolását irányozza elő. A közmondás is úgy tartja: azt a lovat ütik, amelyik húz. Hát, itt most mi vagyunk azok, akiknek a hátán csattan az ostor!
MÓRIC Borbála moholi nyugdíjas:
- A 14 ezer dináros nyugdíjamból vonják majd le azt a bizonyos hat százalékot. Ez pár száz dinár, ami másnak talán nem tűnik nagy összegnek, de nekem nagyon hiányozna. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha elfogadják ezt a javaslatot. Tudok olyan családot, amely három gyereket nevelnek húszezer dinárból. Nekik ki segít majd, ha a gyerekeknek nem jut uzsonnára vagy tankönyvekre? Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíj emelését vártuk, most meg tessék, itt az új rendelet, hogy ezentúl még kevesebbet kapunk, mint eddig. Kifordult a világ a sarkából, a szegényekkel senki sem törődik. A gazdagok meg utazgatnak, palotákat építenek, szórják a pénzt haszontalan dolgokra. Miért nem őket adóztatják meg és hagyják a kiskeresetűeket békében élni?
TORMA Sándor szabadkai munkanélküli:
- Tőlem nincs mit elvenni, hiszen jövedelmem sincs. Ez az állam ellehetetlenítette a magam és a családom megélhetését. Alkalmi munkákból tartom el a családomat, a feleségem 22 ezer dináros fizetésével kiegészítve. Két gyermekünk van, nekik enni, öltözködni és tanulni kell. Azt azonban senki sem kérdezi meg, hogy miből. Nyaralni eddig még nem jutottunk el, folyton csak a létért való küzdelemmel vagyunk elfoglalva. Ebbe betegszünk bele fiatalon, a gyermekeink meg így maradnak majd idejekorán egyedül. Ezt hozta magával a háborúskodás, a nem megfelelő államvezetés és a világválság. Én már olyannyira el vagyok keseredve, hogy tévét se nézek, és rádiót se hallgatok. Egyszerűen csak létezek, a családomért. Magamra, a saját igényeimre már gondolni sem merek. Természetes, hogy megsarcolnak bennünket, hiszen ez a szerb kormány számára a legkevésbé fájó. åk, a bársonyszékekben helyet foglaló államférfiak bizonyára a saját jövedelmüket nem terhelik majd adóval, pedig abból csinos kis összeg kerekedne ki...