A früstök ideje

Huszonkettedik alkalommal rendezte meg Muzslyán a helyi tanács a aratóversenyt 13 csapat részvételével. Vajdaság több településéről érkeztek a versenyzők. A gyülekező a Petőfi Sándor MME előtti téren volt. Az egybegyűlteket Smit Ferenc tanácselnök üdvözölte s hangsúlyozta: habár vetélkedésről van szó, mégis a hagyomány megőrzése a fontos ebben a rendezvényben. A versenyt Dušanka Trifunov, a községi képviselő-testület elnök asszonya nyitotta meg, jó munkát kívánva a versenyzőknek.
Az egyesület tagjai művelődési műsort adtak elő, amelynek keretében fellépett a legkisebbek énekkara, a citerazenekar és a vegyes kórus, valamint a tavaly megalakult majorette-csoport. Az alkalmi program után a résztvevők kivonultak a verseny színhelyére, s Varga Zoltán atya megáldotta a búzaföldet és a versenyzőket. A hagyományos aratás bemutatása előtt annak rendje-módja szerint ,,früstökölt' mindenki. A zsűri tagjai már ekkor megkezdték a munkát, hiszen a hagyományos reggelit is értékelték. Mint a szentmihályi asszonyok elmondták: a reggelit a régi időkben az aludttej, a ,,meggykeszőcske', a kubikos szárma, a főtt tojás, a Péter-Pál napi alma, az ,,aranyos' parasztkenyér, a sonka, szalonna, gurábli, kovászos uborka, fokhagyma, vöröshagyma alkotta. A muzslyai versenyzők még pirított tarhonyát is felszolgáltak, egy néni visszaemlékezése szerint régen még túrós tésztát is vittek pörccel, kenyérpótlónak meg jó volt a rácpalacsinta is. A korsóban ott a jó hideg víz, de pálinka is került a kaszásnak. Egyébként a 70 éves asszonyok térdepelve fogyasztották el a früstököt, meg mezítláb voltak, a hagyományok szerint, mert ők a régi időkben is így csinálták. A reggeli után hozzáláttak a kaszások a munkához, a kötélteregetőknek és marokszedőknek is volt bőven dolguk.
Mári Pero, a zsűri elnöke a következőképpen értékelte az idei rendezvényt:
- Az a fontos, hogy az idő ,,rászolgált', és megtarthattuk az aratóversenyt. Mi nagyon odafigyeltünk a reggeli felszolgálására, ugyanakkor a viseletre is. Ami a kaszásokat illeti, a szerszámokat is végignéztük, meg azt, hogyan volt kikalapálva a kasza, mert ettől függ a munka minősége. Tekintetbe vettük a tarló tisztaságát, a marokszedők munkáját, a kévék összekötését, a keresztek összeállítását, majd átlagosan is értékeltük a látottakat. A bírálóbizottság végül úgy döntött, hogy a harmadik helyre a muzslyai Csordás György, a másodikra a szabadkai Marinko Kujundžiæ, az elsőre pedig az ugyancsak muzslyai Selymesi Ferenc kaszás és csapata került. A díj 5, 4, és 3 ezer dinár volt, de minden csapat kapott 25 kg búzát is. Mivel sok helységből érkeznek a versenyzők, bizonyos különbségeket észlelünk a hagyományok megőrzésében, amit a pontszámok is tükröznek. Én azonban úgy gondolom, hogy a részvétel a legfontosabb, és az, hogy ápoljuk a régi aratási szokásainkat. A hagyományos reggelinél a pontszámokon a műanyag tányérok, meg a hasonló dolgok ronthattak, tehát azokat az eszközöket értékeltük (különféle cserépedényeket, köcsögöt, korsót stb.) amelyeket valóban használtak az őseink. Véleményünk szerint korábban kellene kezdeni a versenyt, amikor még nedvesebb a kalász, mert így kevésbé zúzódna össze. Természetesen ezt nem lehet alkalmazni, hiszen távolabbról is érkeznek versenyzők. A másik észrevételünk pedig a viseletet érinti, ugyanis az aratás munka, és régen is volt munkaruha meg ünneplő.
Csordás György kaszás, neje Mária, két kis unokájuk Dávid és Denisz, meg a szomszéd kislány, Martin Klementina alkották a harmadik díjas csapatot. Csordásék már 10 éve versenyeznek. György elmondta, azt szeretné, ha a fiatalokat jobban bevonnák a munkába, fiatalítani kellene, hogy mindenki megérezze azt a régi ,,izzadást'. Azt hiányolja, hogy nem kapnak elég támogatást, amikor más helységbe mennek képviselni a falut. Ők egyébként eddig 11 alkalommal voltak Szabadkán, Felsőhegyen, Szajánban. Mária viszont hozzátette, hogy náluk megvan az utánpótlás, a két kis unoka szereti az aratást, ők pedig valójában nem a díj miatt versenyeznek, hanem szeretnek társalogni, barátkozni. Ez nekik ünnep.
Selymesi Ferenc és Ágnes már nem először vitték el az első díjat. Ferenc szerint nagyon fontos szerepet tölt be a nézőközönség is, hiszen mindig vannak közöttük idősebb emberek, akik régen kaszáltak, és bizony elmondják a véleményüket, ha valamit nem jól csinálnak a versenyzők. Ő már gyerekkora óta kaszál, az édesapjától tanulta meg az aratás fortélyait is. Az, hogy miként kell kikalapálni a kaszát, és utána fenés nélkül csak kaszálni, ez családi titok. Régen mintegy 24 tagú csapatban a füvet kaszálták, Ferenc második kaszás volt, és iparkodni kellett, nehogy levágják az ember ,,sarkát'. Természetesen a füvet egészen másként kell kaszálni, mint a búzát.
- Láttam, hogy itt a versenyen kaszáltak erővel is, meg erő nélkül is. Ki hogyan tudta, úgy végezte el a munkát. Bizony, elég nagy baj van, ami a búza betakarítását illeti, nedvesek, dagadtak a búzaszemek. Én nem vagyok paraszt, de nagyon érint az ilyesmi. Mindig munkásember voltam, de mellette műveltünk egy kis földet is. Most áttértem a cirokseprő készítésére. Ezzel pótoljuk a nyugdíjunkat. Ismernek bennünket a környező falvakban is.
Selymes Ágnes nagyon örült a díjnak, és büszke is arra, hogy a legjobbaknak bizonyultak. Azt szeretné, ha még jó néhány évig versenyezhetnének, hogy a szép hagyományaink nehogy kivesszenek.
Az aratóversenyen jelen volt a nyugdíjas-egyesület zenekara is, akik a jó muzsikát szolgáltatták. Ki tudja, lehet, hogy éppen ezért ment olyan kiválóan a munka.
(