Korenchy László helytörténész, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság tagja volt az egyik szervező, aki kivette részét a munkából, hogy harminc év után méltó helyen álljon az emlékkereszt.

– A történelmi emlékeinket kölcsönbe kaptuk őseinktől. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az örökséget megőrizzük, a saját tudásunkkal és lehetőségeinkkel kibővítve pedig rábízzuk az utánunk következő generációkra, hogy példaképül álljon: itt éltünk, alkottunk, és itt vagyunk. Ez a feladatunk. Ezt igyekeztünk elérni, és látva ezt a hatalmas érdeklődést, mely a kereszt újraállítását kíséri, el merem mondani, nem dolgoztunk hiába. Egy másik helyszínen akartuk felállítani, de oda nem kaptunk engedélyt, márpedig mi eltökéltük, hogy ezt a művészeti értékű keresztet megmentjük és felállítjuk. Ezeknek az emlékműveknek nem az a dolguk, hogy valami fészerben rejtegetve ne lássa őket senki, és ennek az emlékkeresztnek is köztéren a helye. Ellenszélben tevékenykedtünk, hiszen voltak olyanok, akik ellenezték a felállítását. Pedig ez a kereszt több szempontból is példaértékű. Először is jeles évfordulóra készült 1996-ban, a millecentenáriumi ünnepségek keretében. Szarvas Sándor fafaragónak, aki szintén közéleti személyiség volt, hiszen lelkesen vezette a fafaragó táborokat, ez az egyik legnagyobb méretű alkotása. Ő az idén lenne kilencvenéves, de sajnos nem érte meg ezt a kort, viszont a szellemiségét igyekszünk megtartani és továbbadni – nyilatkozta Korenchy László.

Az 1996-ban készült emlékkereszt

Az elmúlt években az emlékkeresztet Erdmann Ferenc, az Aracs 95 Pusztatemplom Egyesület tiszteletbeli elnöke őrizte.

– 1996-ban az akkori VMDK elnöksége méltóképpen meg akarta ünnepelni Árpád bejövetelének 1100. évfordulóját, és annak idején mi ajánlottuk, hogy ez itt legyen az aracsi pusztatemplomnál. Ágoston Andrásék megszervezték, hogy a Szarvas Sándor szobrászművész által készített emlékkeresztet felszenteljük a helyszínen. De a tervezett napon az időjárás miatt a rendezvényt sajnos nem lehetett kint megtartani. Ennek ellenére mi a keresztet fölállítottuk, de a megszentelése nem történt meg. A megemlékezést Törökbecsén, a belvárosban, a templomban tartottuk meg, a kereszt pedig még egy ideig a pusztatemplomnál maradt, majd Ágoston András kérésére behoztuk Törökbecsére. Tudjuk, hogy 1996-ban háborús időket éltünk, és félő volt, hogy esetleg megrongálják. Nagyon sokáig nálam volt, bent az udvarban, védett helyen. Időnként, amikor a pusztatemplomnál szerveztünk megemlékezést, kivittük magunkkal, de soha nem lett fölszentelve. Végül úgy döntöttünk, jó volna, ha harminc év után valahol helyet találnánk a keresztnek. A pusztatemplomnál ugyanis már nem lehet, mert védett hely lett. Ezért itt a templomudvarban lett most fölszentelve, és itt is fog maradni. Nemcsak az 1100. évfordulóra, hanem mindazok emlékére álljon itt, akik valamilyen módon a délvidéki magyarság ártatlan áldozatai voltak. Ezekre a történelmi személyekre emlékeztessen bennünket ez a kereszt – mondta Erdmann Ferenc.

Szentmise a törökbecsei Szent Klára Szűz-templomban

Msgr. Mellár József atya, általános helynök, törökbecsei plébános szerint sokan jönnek majd az emlékkereszthez.

– A törökbecsei közösség meg a hívek számára ez örömteli fejlemény. Megtapasztaltam, hogy tisztelik a szent keresztet, gondozzák. Van néhány utcai kereszteződésben is kereszt, és annak is megadják a tiszteletet. Akik látták még a szentelés előtt, fölállítva, meglepődtek, hogy ez ennyire domináns, és vonzza az ember tekintetét. Ha valaki benéz a templom és a plébánia udvarába, bizonyára feltűnik neki. Én hiszem, hogy jönni fognak az emberek, és ahogyan gondozzák a többi törökbecsei keresztet, úgy adják majd jelét a szeretetüknek itt is a szent kereszt, vagyis Jézus iránt – hallottuk Mellár atyától.

Az emlékkereszt felszentelésének ünnepsége koszorúzással, majd agapéval ért véget.

Mellár József atya felszentelte a keresztet

A jelenlévők csodálják Szarvas Sándor alkotását