Szabó Attila fotója

,,Lement a nap nyugaton,
Följött a nap keleten.
Egyszerű ez.
Él az, aki eleven.”
Ha nem is mindenki, de a rajongói - akiknek a tábora nem kicsi - minden bizonnyal tudják, hogy Koncz Zsuzsa valamikor a hatvanas évek elején tűnt fel, az első Ki mit tud? vetélkedőn, melyet a Magyar Televízió hirdetett meg. Osztálytársnőjével, Gergely Ágival mint a Két Gézengúz arattak sikert és lettek ismertek. A szereplés után keresik meg Koncz Zsuzsát az akkori amatőr sztárbandák, először az Omega, majd az Illés, végül a Metro is, melyekkel pályája a későbbi években összefonódik. Csakúgy, mint a Fonográffal, de ez már szinte történelem. A korszak az utóbbi együttes megszűnésével zárul le a művésznő életében, mert ezután már a lemezei nem egy-egy zenekar alkotói műhelyében készülnek, bővül a közreműködő szerzők, muzsikusok névsora. A megzenésített versek, a tematikus, társadalomkritikus szövegek jelenléte már a kezdetektől tapasztalható nála, és ez nemegyszer problémát is okoz. Az Illés zenekarral rögzített öt lemezéből az 1973-as Jelbeszédet betiltják, de az addigi felvételeinek nagyjából a felét a Magyar Rádióban különböző okokra hivatkozva sohasem játszották le. Hatalmas kihívást jelent ez a cenzúra mind Koncz Zsuzsának, mind a szövegíró Bródy Jánosnak.
Kivételes előadói képessége lehetővé teszi, hogy az intim hangulatú fellépésektől kezdve a sokezres nézősereget mozgósító koncertekig mindenhol otthonosan mozogjon. Ha megszólal, bárki tévedhetetlenül tudja, ez ő. Jelenleg 36 albumot - közöttük öt német nyelvűt, arany-, platina-, gyémántlemezeket, hazai és nemzetközi elismeréseket, díjakat, több száz rádiófelvételt, tévéfellépéseket, filmszerepeket tudhat maga mögött. Egyszerű ez címmel az idén jelent meg Koncz Zsuzsa immár negyedik verslemeze, amely válogatás a magyar irodalom klasszikusainak és az új generációnak a költeményeiből. Saját bevallása szerint sokáig érlelte az anyagot, mielőtt az év elején stúdióba vonult volna vele. A címadó verset József Attila írta, de helyet kapott Babits Mihály, Heltai Jenő, Karafiáth Orsolya, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Radnóti Miklós, Tóth Krisztina, Vörös István, Weöres Sándor egy-egy gyöngyszeme is. A zeneszerzők Bódi László (Cipő), Bródy János, Gerendás Péter, Lerch István, Tolcsvay László, Závodi Gábor. Október 2-án Keszthelyen indult Koncz Zsuzsa nagy őszi turnéja, melyen egyrészt ezt a korongot mutatta be, másrészt szubjektív pályakép-összefoglalónak szánta a sorozatot, hiszen mindenhol azokat a dalokat adta elő, amelyeket ő és a közönség egyaránt fontosnak tart. A program, melynek fő támogatója a Raiffeisen bank, december 2-án a Budapest Arénában ért véget - hivatalosan. A valóságban viszont december 18-án Baján, mert az ottani koncert betegség miatt kitolódott. Erre jutottunk el mi is a szerkesztőség képviseletében.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink - ezzel a dalrészlettel lépett a színpadra Koncz Zsuzsa, kedvesen és egyszerűen, vagyis a maga módján. Azonnal éneklésre buzdította a jelenlévőket, de erről a fellépéséről el kell mondani, hogy amolyan nyugis, családias volt. A bajai színház nézőterén helyet foglaló közönség nem tombolt, halkan dúdolta a dalokat, és sokat, nagyon sokat tapsolt. Csodálatos bensőséges élmény volt, igazi ünnep előtti. Nem akarok minden szerzeményt felsorolni, de elhangzott többek között a Fordul a világ, az åszinte bohóc, a Miszter Alkohol, a Valahol egy lány, a Hej tulipán, tulipán, a Ne vágj ki minden fát..., majd a ráadásban a Ha én rózsa volnék és a Miért hagytuk, hogy így legyen? című. Az új verslemezről pedig a címadó mellett elénekelte Kányádi Sándor Nekem az ég, Karafiáth Orsolya Olvadás és Heltai Jenő Szabadság című költeményének részletét.
A művésznővel a bajai est másnapján sikerült telefoninterjút készíteni. Az volt a kérése, fogjuk rövidebbre a beszélgetést, mert éppen a sportcsarnoki koncertfelvétel utómunkálatain dolgozott (december 25-én és 26-án mutatta be a Duna Televízió), majd még az ünnepek előtt hathetes pihenőre utazott.
,,Rongyos mindegyik zsebünk,
Rossz a magyar zsebe rég,
Egyszerű ez -
Elveszett az ezerév.”
A dalok magukért beszélnek
* Mivel a lezajlott koncertsorozat nemcsak egy új lemez bemutatója volt, hanem egyfajta összegzés is, megkezdődtek a visszavonulásra vagy annak előkészítésére vonatkozó találgatások a sajtóban.
- åszintén szólva erre konkrétan nem gondoltam, csak azt érzem, hogy ezt meg kellett csinálnom. Harminc-egynéhány lemez után arra az elhatározásra jutottam, hogy valamilyen módon megpróbálom összefoglalni mindazt, ami eddig történt. Úgy vélem, ha az ember sokáig húzza-halasztja, akkor az összegzés lehetetlenné válik. Most láttam elérkezettnek az időt, és tartoztam is ezzel az eddigi pályafutásomnak. Kétségtelenül egyfajta lezárása ez mindannak, ami volt, de engem nem kötelez sem arra, hogy visszavonulót fújjak, sem arra, hogy feltétlenül folytassam. Ezt majd az idő dönti el, meg a közönség érdeklődése. Nagyon jólesik az a szeretet, ami most megnyilvánult irántam, de nem szokásom az ígérgetés. Ezt mindenki annak gondolja, aminek akarja, én - még egyszer hangsúlyozom - összefoglalásnak szántam, mert úgy éreztem, itt van az ideje, de ez nem azt jelenti, hogy be akarnám fejezni a pályafutásomat, hogy nem akarnék tovább énekelni.
* Nagyon régen járt nálunk, a Vajdaságban. Tervez-e esetleg határon túli koncerteket?
- Én nagyon szeretnék ott is koncertezni, sőt, egy erdélyi látogatás kilátásban van a jövő év tavaszán. A Vajdasággal egy kicsit lazább a kapcsolata az anyaországnak. Hogy ez pontosan miből adódik, nem tudom. Ez nem tőlem függ, én nagyon szívesen megyek, ha hívnak, és megvannak azok a körülmények, amelyek szükségesek.
* Ön sohasem a botrányokkal hívta fel magára a figyelmet, csak tette a dolgát - tisztán, lélekkel, szeretettel. Hogyan sikerült ez?
- Engem nem befolyásolnak ezek a trendek. Most az a divat, hogy mindenki ,,őszintén” kitárulkozik a közönsége előtt. Nekem ebből a pályából mindig a dalok voltak a legfontosabbak, hiszen annak idején azért hagytam ott a jogi tanulmányaimat, mert úgy gondoltam, az énekléssel sokkal inkább a szolgálatára lehetek a környezetemnek. Hosszú idő után azért döntöttem így, mert azok a dalok, amelyeket szerencsém volt rögtön a pályám elején is énekelni - itt konkrétan a Bródy-szövegekre gondolok -, olyasmikről szóltak, amelyek engem is megérintettek. Ha úgy tetszik, mint magánembert is. Úgy éreztem, ha ezeket a szerzeményeket továbbadom a közönségnek, akkor segítek nekik valamiben, kinek miben. Az, hogy közben az embert megismerik, csilloghat, híres lehet, egyáltalán nem volt érdekes, inkább kicsit zavart, semmint az örömömre szolgált. Ebből a megfontolásból engem teljesen érintetlenül hagyott az a bulvárverseny, amely - különösen az utóbbi években - kibontakozni látszik Magyarországon is. Nekem semmiféle fogékonyságom sincs ezekre a dolgokra, és nagyon álságosnak tartom az egészet. Ilyenformán nem esett nehezemre kimaradni belőle. Sőt, szerencsém volt, mert az elzárkózásomat a bulvársajtó is tudomásul vette, és békén hagyott.
* A világ, vagy szűkítsük le, az ország jelenlegi helyzete mennyire befolyásolja? Jól sejtem, hogy a koncertek programja egyfajta véleménynyilvánítás is volt?
- Ezek a dalok nagyon különböző korokból származnak. Némelyik évtizedekkel ezelőtt született, esetleg tíz éve, de volt közöttük olyan is, amelyik ennek az évnek az elején keletkezett. Az, hogy a környezet közben mit produkál, és a közélet éppen merre fordul Magyarországon, érdekes lehet a közönség számára, de engem kevésbé befolyásol. A dalok jelentése az én számomra időtől és környezettől független, ha úgy tetszik, örökös és fontos gondolatokat közvetítenek, ilyen értékekről beszélnek. Az már egy más kérdés, amit természetesen tudomásul kell venni, hogy bizonyos szövegeknek az akusztikája felerősödik, vagy éppen gyengül, erre vagy arra fordul, aszerint is, hogy a közönség hogyan értékeli, milyen hangulatban van, milyen benyomások érték aznap vagy az elmúlt napokban. Én ezt pontosan tudom, de azt gondolom, hagyni kell a dalokat magukért beszélni.
* Most egy hosszabb pihenő következik?
- Igen, igen, igen - mondta szinte lelkesedve a telefonba beszélgetésünk végén Koncz Zsuzsa, és hozzátette: nagyon rám fér, úgy gondolom, megdolgoztam érte. Ha visszajöttem, akkor majd beszélhetünk arról, hogy mi lesz jövőre.
,,Nem vagyunk mi bölcs urak
S nem is vagyunk szamarak.
Új ezerév
Új magyaroknak marad.”
(Részletek József Attila Egyszerű ez című verséből, amelyet 1924-ben írt.)