Budapesten, távol szülőfalujától, a baranyai Darázstól, távol szeretett Vajdaságától, mindössze 69 évesen elhunyt Bosnyák István, mindenki ,,Pistája', az irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, pedagógus, aki évtizedeken át, határtalan szenvedéllyel, hittel és áldozatkészséggel, erkölcsi és szellemi elhivatottsággal mindig azon munkálkodott, hogy adalékokkal gazdagítsa egyre szegényedő művelődési életünket. ,,Aprómunkái' is arról tanúskodnak, hogy a teljesség igénye érvényesült minden szavában, sorában.
Bosnyák István publicistaként indult, ő volt az Új Symposion első szerkesztője. Első könyve, A laskói esték egy újságíró vallomása: egy fiatalember gondosan megírt naplóját olvashattuk 1968-ban. Publicisztikai jellegű A Theatrum mundi a la Joszif Visszarionovics Sztálin című füzet (1970). Önvallomása szerint alkotói tevékenységéhez szervesen kötődik az irodalmi, művelődési és tudományos közéletben való részvállalása. A szabadkai Népszínház magyar társulata 1978-ban színre vitte -- ősbemutatóként -- Nehéz honfoglalás című, Sinkó Ervin életpályájáról írt dokumentumdrámáját.
Az újvidéki Magyar Tanszéken diplomázott. Gyakran publikált a 7 Napban, a Magyar Szóban, a Dolgozókban, Új Symposionban és a többi folyóiratban. 1974-ban megszerezte az irodalom doktora címet. Számos díjat kapott (Tribün-díj, Szenteleky-díj, a Szerbiai Közművelődési Közösség aranyjelvénye stb.), 1987-től egyetemi rendes tanár volt, a Hungarológiai Intézet titkára, a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetének igazgatója, a Jugoszláviai magyar Művelődési Társaság alapító elnöke stb. Műveit felsorolni a teljesség igényével szinte lehetetlen vállalkozás. Legutóbb Vallani mindent? című kötetét vehettük a kezünkbe.
2006 óta a Baranyai vezetéknevet használja neve előtt, megjelölve ezzel ragaszkodását a szülőföldjéhez.
Hiánya, tudásszomja pótolhatatlan.