home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Marina Abramović és Ulay — androgün identitás két testben
Salvai Ramona
2018.07.12.
LXXIII. évf. 27. szám
Marina Abramović és Ulay — androgün identitás két testben

Marina Abramović a modern és a kortárs művészet egyik legismertebb, legsokoldalúbb egyénisége.

Szerb származású, jelenleg Amerikában él, és folyton a világot járja vagy önmaga keresése, vagy az életről levont következtetéseinek továbbadása céljából. Korlátokat nem ismerő művész, korát meghaladó gondolkodó, egy élő ikon és egy olyan női alak, aki egy, a nőket megcélzó ágazat, a divatipar számára is inspiráló egyéniség. Az alábbiakban a legendássá vált szerelmi története által mutatjuk be egy kicsit jobban az egyéniségét és az alkotói tevékenységét.

Marina Abramović An Artist’s Life című manifesztumában háromszor is megismétli a szerelemmel kapcsolatos elvét, mely szerint: „An artist should avoid falling in love with another artist.” Csak azért, hogy erősítse a szabályt, saját életében természetesen megtapasztalta a szabályt megszegő kivételt, háromszor is. Legendás kapcsolata azonban a nyugatnémet művésszel, Ulayjal nemcsak azt bizonyítja, hogy néha talán nem is akkora baj, ha az élet felülírja az elképzeléseinket, hanem annak is gyönyörű példája, hogy milyen kivételes produkciók születhetnek abból, ha két művész a munkában és a szerelemben is egymásra talál.

Abramović és Ulay (Frank Uwe Laysiepen) kapcsolata, együttműködése 1976-ban kezdődött el Amszterdamban, ezzel pedig egy tizenkét éven át tartó, direkt vagy indirekt módon kapcsolódó performance-sorozatot hoztak létre. Elmondásuk szerint a véletlennek köszönhető találkozásuk első pillanatától kölcsönösen kötődtek egymáshoz. Magukra androgün identitásként tekintettek, előadásaikban pedig gyakran a társadalmi nemi szerepek megkérdőjelezésére, a testiségre és a feltétel nélküli bizalom határainak feszegetésére helyezték a hangsúlyt, a nézőket pedig a gondolatmenetben való részvételre biztatták.

Ők maguk így definiálták a művészetüket: „Art Vital — nincs konkrét élőhely, örökös mozgás, direkt kontaktus, helyi viszonylatok, kiválasztódás, a korlátok áthágása, kockázatvállalás, változékony energiák, nincs próba, nincs előrelátható kimenetel, nincs ismétlés.”

Az alábbiakban alkotómunkásságuk közös időszakának legjavát gyűjtöttük össze.

 

Relation in Space (1976)

A Relation in Space című performance-ot Abramović és Ulay egy díszlet nélküli, leegyszerűsített környezetben, meztelenül adta elő. A koncepció szerint egyre növekvő tempóban, újra és újra egymásnak szaladtak. Ezt nagyjából másfél óráig csinálták, végül pedig olyan erős ütést mértek egymásra, hogy Abramović elesett, a földre került.

 

Relation in Time (1977)

A bolognai Studio G7 nevű galériában mutatták be a produkciót, mely során a páros tizenhat órán át ült háttal egymásnak. Elmozdulásukat az összefonott hajuk gátolta. Az érdeklődő közönséget a tizenhatodik óra után engedték be a galériába — a művészek ezzel feszegették tovább türelmük, kitartásuk és állóképességük határait.

 

 


Imponderabilia (1977)

Az Imponderabilia talán az egyik legemlegetettebb és többször is reprodukált performance-uk. A helyszínül választott múzeum élő kapuját, pontosabban az egyik terem bejáratának „ajtófélfáját” alkották meg. Egymással szemben helyezkedtek el az egyébként is szűk bejárat két szélén, amivel arra késztették a látogatókat, hogy valamelyikükkel szembefordulva préseljék át magukat a nyíláson. Ezzel az akcióval szándékuk szerint nem a meztelenséget hangsúlyozták, inkább az emberek reakcióira voltak kíváncsiak.

 

Breathing in/Breathing out (1977)

Részben a közös, androgün lényüket reprezentálandó került sor a belgrádi produkcióra, mely csupán tizenkilenc — feltehetően örökkévalóságnak tűnő — percig tartott. Az orrukba dugott egy-egy cigarettafilter segítségével gátolták meg az orron át való lélegzést — ehelyett szájukat összetapasztva juttatták egymást levegőhöz egészen addig, amíg össze nem estek.

 

AAA AAA (1978)

Ez a performance — a korábbiakhoz hasonlóan — ugyancsak a kitartásukat, fizikai erőnlétüket tette próbára. Ezúttal szemben állva, nagyjából tizenöt percig üvöltöttek egymásra. Folyamatosan, egészen addig közelítettek a másik felé, mígnem végül csak néhány centire zsugorodott közöttük a távolság. A konstans kiabálás addig tartott, amíg teljesen el nem ment a hangjuk.

 

Rest Energy (1980)

Az Amszterdamban rögzített produkció különlegessége, hogy egyúttal saját kapcsolatuk kölcsönös és feltétel nélküli bizalmon alapuló lényegét is reprezentálja. Egymás között egy hatalmas íjat és nyílvesszőt feszítettek ki, mely pontosan Abramović szívére mutatott. A ruháikra felcsatolt mikorofonok a felgyorsuló szívdobogásukat és a rendszertelen légzésüket is rögzítették, ami csak tovább fokozta a veszély valódiságát és a performance mondanivalójának komolyságát.
 

 


Nightsea Crossing (1981—1987)

A hat éven át tartó sorozat huszonkét eseményt foglalt magában. A helyszín, az időpont és az öltözékük változott, ám mindig ugyanazt a mahagóniasztalt és a hozzá tartozó székeket használták. A produkció során a páros napi hét órán át ült egymással szemben — teljesen szótlanul és mozdulatlanul. Céljuk annak hangsúlyozása volt, hogy a külső mozdulatlanság ellenére a belső gondolkodás, a tudat elevensége folyamatos.

 



The Lovers — Great Wall Walk (1988)

A legkevésbé sem hétköznapi kapcsolatuk természetesen ehhez méltó módon is ért véget. A The Lovers címet kapta utolsó, nagyszabású közös alkotásuk. A kínai nagy fal két ellentétes pontjáról indultak el egymás felé, és három hónapon át sétáltak. Találkozásukkal pedig szimbolikusan is búcsút vettek egymástól, és lezárták a közösen felépített alkotói korszakukat.

 

The Artist Is Present (2010)

Több mint két évtizeddel később különleges körülmények között újból találkoztak, amikor Ulay a MoMA-ban látogatta meg Abramovićot. A művésznő a The Artist Is Present című performance-a során egy kiállítótérben elhelyezett asztal mellett ülve várta a nézőket, akik vele szemben foglaltak helyet. A koncepció szerint a két ismeretlen hosszú percekig egymás szemébe nézve távolodott el a külvilág zajától. A tömegben Abramović számára egészen váratlanul jelent meg Ulay is, aki ezzel saját maga és a művésznő számára is különleges pillanatokat szerzett.

 

 


(Forrás: Pomeranz-collection.com, Rookiemag.com, Blogs.uoregon.edu, M-abramovic.tumblr.com)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..