Vajda Gábor évtizedek óta arra törekedett, hogy a délvidéki magyarság kulturális ismeretanyagát összegyűjtse, elemezze és publikálja. Évről évre újabbnál újabb, értékes ismeretanyagot tárt fel, vont be a kutatásba, s a magyarság szempontjából is új eredményeket mutatott fel. Hogy publikálhatta a könyveit, az egyrészt egy kitűnő tudósgárdának, másrészt a lelkes tudományszervezők tevékenységnek volt köszönhető. Vajda úgy foglalkozott a vajdasági magyarság művelődéstörténetével, hogy azt a kor tudományos igényének és követelményének a rendszerébe állította, és újraértékelte az elért eredményeit.
A Magyarságkutató Tudományos Társaság fennállása óta támogatja az átfogó munkák megszületését az időszerű magatartásvizsgálat vonatkozásában, s a kutatások a délvidéki magyarságnak a művelődéstörténetét is feldolgozzák. Ilyen értelemben kell értékelni Vajda Gábornak A magyarság eszmei, irodalom- és kultúrtörténete a Délvidéken (1945--1973) című és Az autonómia illúziója -- A délvidéki magyarság eszme- és irodalomtörténete (1972--1989) című könyvét. A munka eddig elkészült, több mint ezer oldal terjedelmű része visszanyúl a jelzett időszakon túl Trianonig, s az uralkodó filozófiai, politikai és erkölcsi eszmerendszerek történetét tárja fel a szépirodalom és részben a sajtó területén, egészen a Milošević-korszak kezdetéig. Vajda Gábor munkája végre elindíthatott a művelődéstörténet terén egy szervezettebb, szélesebb alapokon nyugvó, csoportban történő, feltáró kutatást.
A szerző maga vallja: ,,Igyekeztem érvényesíteni a gondolatot, mely szerint a szorongató politikai körülmények között a művelődés szűk területén többnyire nem a jó és a rossz, hanem csupán a rossz és a kevésbé rossz között lehetett választani.' Amit pedig magam a könyvében felfedeztem: az értelmiségi magatartás legkülönbözőbb megnyilvánulásai, keserű hontalanság, makacs kiútkeresés, árulások, megalkuvások, bátor felismerések, kisebbségi túlélési stratégiák...
Régiónknak van kutatáshagyománya. Az utóbbi másfél évtizedben a művelődés egyes területein olyan művek megjelentetésére volt példa, amilyenek a délvidéki tájon korábban nem jelentek meg. Nincs év, hogy ne szolgálnánk értékes meglepetéssel a sajtó-, oktatás-, művelődés- és az eszmetörténet területén. Mégis azt kell mondanom, hogy van még teendő. A délvidéki magyar kisebbség múltjának sikeres és átfogó kutatását minden területen folytatni kell, így a művelődés terén is. Az itteni magyar tudományos életnek a kapacitások összefogását kell elérnie. A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság mint tudományszervező testület támogatta a Vajda-kézirat harmadik kötetének a megjelentetését, kereste a lehetőséget a kiadására. Ezt akadályozta meg az író hirtelen halála. Vajda Gábor éppen e záró kötet kéziratán dolgozott.