A május vadászati szempontból első látásra talán eseménytelenek tűnik, de valójában az elkövetkezendő hónapok, főleg az őszi-téli fő vadászati szezon itt alapozódik meg. A fácánok ekkor keltik ki csibéiket, a nyulak fialása folyamatos január óta, ekkor születnek meg az őz-, dám- és gímszarvasborjak. A vaddisznókocák közül a legidősebbek már vezetik malacaikat, a fiatalabbak pedig e hónap folyamán malacoznak le. Mit tehet a vadászgazda, hogy az új generáció sikeresen felnőjön? Keményen kell dolgoznia kétkezi munkával és fegyverrel is.
Az előbbi azt takarja, hogy a sózókat fel kell újítani (ha eddig nem tették meg), szükség szerint újakat kell kialakítani, s feltölteni őket. A só lehet kősó, de ma már kaphatóak sokfajta ízesítésű, különféle ásványokkal gazdagított sótömbök is. Az elmúlt évek aszályos időszaka megtanította a vadászokat, hogy az itatás olyan nélkülözhetetlen, mint évtizedekkel ezelőtt a kemény telek alatti etetés. A meglevő itatókat rendbe kell tenni, ki kell takarítani, majd fertőtleníteni, s miután kiszáradtak, feltölteni őket vízzel, hiszen a nyár közeledtével egyre kevesebb lesz a csapadék. A kihelyezett víz pedig ebben az esetben nemcsak életmentő a vad számára, hanem oda is köti egy-egy területhez. Milyen legyen a jó itató? Ez teljesen mindegy, csak folyamatosan gondoskodjon kellő mennyiségű ivóvízről a vadnak. A drágább, de talán kényelmesebb verzió, ha kutakat fúrunk, melyek vizét régebben kézi vagy motoros pumpával hozták a felszínre, míg ma már napkollektoros vagy szélturbinás zöldenergia segítségével teszik ezt. A vizet 1-2 m3–es, sekély, enyhén meredek falú, kicserepezett vagy kibetonozott medencében kell felfogni. Így mindig lehet friss vizet adni a vadállománynak.
Olcsóbb megoldás egy 30–50 literes, félig földbe süllyesztett műanyag kád kihelyezése. Ennek hátránya, hogy a kisebb vízmennyiség miatt hetente kell ellenőrizni és feltölteni, viszont előnye, hogy akár egy „zsebkendőnyi” fás, bokros területen is kialakítható ilyen itató. Ennek köszönhetően a vadászterület sokkal jobban „behinthető” az ilyen kis méretű és olcsó megoldásokkal. Láttam olyat, hogy a kád felett egy 50-60 literes műanyag hordót akasztottak fel, melyből egy cső segítségével a vizet a kádba vezetik. A műanyag cső végére egy lepke- vagy önitató szelepet raknak, és ha a kádban csökken a vízszint, az a hordóból azonnal pótlódik. Így az ilyen itatók utántöltését nem kell hetente végezni. Szükség szerint az ilyen kis itatók arra is jók, hogy a vízzel gyógyszert is adagoljunk, hogy bizonyos betegségeket vagy fertőzéseket megelőzzünk. Érdemes elgondolkodni vadkamerák kihelyezésén a sózók és itatók közelében. Ezek segítségével értékes információkat tudunk begyűjteni a területünkön élő vadállomány számáról, egészségi állapotáról, a szaporulatról, de trófeás vad esetén egy-egy értékesebb példány megjelenéséről is.
A fegyverrel történő védelem, mint már korábban említettem, olyan, mint a kertész kezében a metszőolló. Az oda nem illő vagy túlszaporodott egyedeket ki kell emelni. Ez a tollas és szőrmés ragadozók ritkításáról szól. Itt szeretném megjegyezni, hogy míg Európa nagy részében a csapdázás különböző formái engedélyezettek, addig Szerbiában bármiféle csapda alkalmazása szigorúan tilos és büntetendő. Pedig sokkal hatékonyabban lehetne védeni a hasznos vadakat… Így nálunk a vadgazda számára nincs más megoldás, mint a puska. A szürke varjak és a szarkák költési időszaka csak egy kicsivel előzi meg a nemes vad szaporodási időszakát. Így utódaik számára kellő mennyiségű élelemről tudnak gondoskodni. Ekkor sok tojás, újszülött utód lesz a szarkák és dolmányos varjak áldozata. Fiókáik májusra már röpképesek, de még nem kelhetnek versenyre szüleikkel. Kevésbé éberek, a veszélyt sem ismerik még annyira, így könnyebben elejthetők. Ha kora tavasszal kifigyeltük a fészkek helyét, ott megtaláljuk az utódokat is, melyek még legalább egy hónapig a közelben tartózkodnak. Az ugyanazon fészekalj madarai kirepülésük után egy ideig még összetartanak, így ha egyet elejtünk, érdemes meghúzódni. Nemegyszer testvérei kíváncsiságból hamarosan odarepülnek, így ők is rajtaveszthetnek. Ha kellő apasztást viszünk végbe, akkor két-három év alatt látványosan megfogyatkozik ezen tollas kártevők száma a terepen. Ha tojásaikat vagy fiókáikat elveszítik, a szarka és a szürke varjú is képes újra kelteni. Ezért érdemes a fészkeket is tönkretenni, de vigyázat (!), azokat baglyok és vörös vércsék szívesen veszik birtokba. Ha kellő odafigyelés nélkül lőjük ki az ilyen fészkeket, akkor védett madarakat is elpusztíthatunk!
A szőrmés ragadozók esetében főleg a rókák gyérítésére kell gondolnunk. Habár idetartozik a sakál és a borz is, ezek ritkítása mégsem elterjedt. A borz vadászata csak július 1-jétől indul. Mivel ez az állat főleg éjjel mozog, és nagyon óvatos, kevesen vadásznak rá, pedig húsa is fogyasztható, koponyája pedig szép és mutatós vadásztrófea. A sakál vidékünkön annyira új és ismeretlen faj, hogy számának apasztásában vadászainknak még nincs kellő tapasztalatuk. Vadászata főleg lessel, csalisípok alkalmazásával történik. Nem mellékesen megjegyzendő, hogy a ragadozók sorában a sakál a legéberebb, legtalálékonyabb, nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a fennálló helyzetekhez. Érzékszervei a legkifinomultabbak, falkában él, ami megnehezíti elejtését. A szőrmés kártevők közé sorolható még a nyest és nyuszt is, de mivel életterük erdőkhöz köthető, melyek nagysága Vajdaságban kicsi, így ezen kisragadozók száma is alacsony, ezért a tartomány egész területén folyamatos védelmet élvez. A görény egész évben vadászható, de alacsony száma miatt kártétele és vadászata elhanyagolható. A vadászok többsége élete során soha nem ejtett el egyet sem ebből az óvatos kisragadozóból.
A rókák gyérítésében valaha nagyon népszerű volt a kotorékozás és az ugrasztás. Az előbbi a rókavárak megásását takarta, amikor a rókacsaládot szó szerint kiásták a föld alól. Az utóbbi viszont abból állt, hogy jagd vagy foxterrierek segítségével megzavarták a kotorékban meghúzódott rókát, mely hamarosan ott ugrott ki, ahol puskások vártak rá. Ma már e vadászati módok eltűntek a jogi tiltások vagy egyszerűen az elkényelmesedő vadászok miatt. Újabban a lesvadászat dominál. A májusban a kotorékból előbújó rókafikat puskával gyérítik, és ha a rókaszukát is sikerül elejteni, az már csak hab a tortán. Ez a vadászati forma szüli a legtöbb ellenszenvet a kívülállókban. Nekik azonban érdemes tudniuk, hogy a kölykeiket nevelő rókák fácánok, nyulak garmadáját, sőt őzgidákat is lefojtanak, hogy ellássák utódaikat. Ha a közelben lakott ház van, ott a lábasjószág súlyos károkat szenvedhet el. Tudok esetről, amikor a rókapár beszabadulva egy tyúkudvarba, a gazda nagy bánatára, kölykeit a baromfin tanította a lefojtásra. Reggelre több tucat szárnyas feküdt szerteszét.
Tisztelt vadásztársak, egy szó, mint száz, májusban a vadászterületünkön akad bőven munka, mellyel ha sikeresen végeztük, megalapozhatunk egy eredményes és zsákmányban gazdag októberi-januári évadot.
