Made in America — New Yorkról, őszintén

Made in America — New Yorkról, őszintén

Egy több mint 8 milliós nagyvárosban vált valósággá a sok-sok éve dédelgetett amerikai álom. A John F. Kennedy repülőtéren landolva, 9 óra repülés után párommal beállhattunk poggyászainkkal egy másik, mintegy ezer embert számláló sorba.

Háromórányi álldogálás után pedig Queens felé vettük az irányt, ahol első szálláshelyünk várt bennünket. Egy elénk kiérkező barát révén máris egy Jeep üléseiből láttuk a négysávos főutat. A miénknél szinte kizárólag nagyobb városi terepjárók száguldoztak: Lincolnok, Chevroletek és Cadillacek. A látszat viszont csal, hiszen a New York City utcáit uraló gigászi járművek jelentős része Uber autó, azaz városi fuvaros. Ezt a rendszámtáblákon látható T-betűből lehet kiszúrni — magyarázta az évek óta az Államokban élő barátnőm. A számtalan autó ellenére a levegő tiszta, és szmog sincs. Queens nem túl romantikus helyszín, de a szoba korrekt, a metróállomás pedig közel van. Ez utóbbi a legfontosabb, ha úgy döntünk, itt vakációzunk. Szinte mindegyik ikerház homlokzatán ott lobog az amerikai zászló. Az öt közül ez a legnagyobb New York-i kerület, és két repülőtere is van. Görög negyedben voltunk, ahol még főként bangladesiek, arabok, örmények és lengyelek élnek. A leggyakoribb köszönés a szálem alejkum vagy a káliszpera. A kisboltban szájmaszkos koreai hölgy fogadott kedélyesen, a legalább negyvenféle tej és vagy ötpolcnyi szeletelt kenyér bőségében pedig nehéz eligazodni.
 

 

Manhattan és Harlem

New York a turisták számára leginkább a sorban állásról, a konyhapénz gyors elveréséről vagy a sokszor ijesztő kultúrsokkokról szól. Harlemben a legteljesebb nyitottság és optimizmus ellenére is kisebbségben, enyhén szólva megilletődve éreztük magunkat. Rendőrök minden sarkon, párban — egy fehér és egy fekete — ennek így kell lennie, hogy semmilyen körülmények között ne vádolják őket rasszizmussal, amikor éppen egy gyanúsítottat vonnak kérdőre. A helyiek szerint a hosszú évtizedeken át tartó polgárjogi küzdelmek, illetve Barack Obama, az első afroamerikai elnök megválasztása ellenére nem sokat változott a helyzet. A fekete közösség nagy része, melynek oly sokat köszönhet az amerikai kultúra, akár zenéről, irodalomról vagy a szórakoztatóiparról van szó, továbbra is a kevésbé jól megfizetett munkák betöltője. A fehérek a Wall Street és az üzleti negyed, a kertes házak, West Village, valamint a fényűző Upper East Side lakói. Ami a bűnözést illeti, New York az előítéletek ellenére már hosszú ideje az egyik legbiztonságosabb város Amerikában. A helyiek segítőkészek, kedvesen igazítanak útba, ha látják, hogy tehetetlenül álldogálsz az út szélén. A Times Square fényreklámjai között bolyongó turistacsoportok zsebéből maskarás Pókemberek igyekeznek pénzt kihúzni, közös fotókért cserébe. Délelőttönként az ABC televízió Good Morning America című műsorának felvételét nézheti élőben a nagyérdemű. Az Empire State Building már jó ideje nem a város legmagasabb épülete, mégis milliók fotózzák a tetejéről New Yorkot évente. Még maga King Kong is erre mászott fel annak idején. A város 2001-beli tragédiája után épített emlékmúzeum megrendítő, a leomlott tornyok helyén levő Ground Zero pedig egyszerre kísérteties és monumentális. Az ikertornyok elleni terrortámadás mintegy 3000 halottjának emlékét sohasem hagyják feledésbe merülni: a bevésett névtáblákra naponta új fehér rózsák kerülnek. A Plaza Hotel közelében magasodik Donald Trump elnök saját magának emelt temploma, a Trump Tower. Az arannyal és márvánnyal kirakott épületbe csak szigorú biztonsági vizsgálat után léphettünk be, de ez mindegyik népszerű turistalátványosság esetében így van. Kivéve a New York-i Nyilvános Könyvtárat, ahonnan kivételesen távozáskor ellenőrzi a biztonsági őr, hogy nem lapul-e a táskánkban egy lopott könyv. A Central Park a város tüdeje, illetve a világ egyik legnagyobb parkja is. A déli része a többi közt Balto kutya, Alice és Shakespeare szobrának otthona. Meglátogattuk a híres Strawberry Fields nevű helyet, mely John Lennonnak állít emléket, akit a közeli luxusingatlan, a Dakota előtt lőttek le. A park északi részén futókat, idős házaspárokat, piknikező családokat és ebédszüneten levő helyieket láttunk leginkább. A zöldellő bokrok és fák fölé magasodó felhőkarcolók látványa abszurd, egyúttal lenyűgöző is. A filmek százaiból ismert Szabadság-szobor méltóságteljesen magasodik a Liberty Islanden. Ha elég kitartóak vagyunk, és kivárjuk az átlagosan 6-700 méteres sort, körbefényképezhetjük az eredetileg rézszínű, mára viszont az oxidáció miatt bezöldült öreg hölgyet. Az ígéret földjére érkező, emberektől roskadozó hajók utasai megváltásként élték meg, amikor megpillantották a bevándorlás szimbólumává is vált szobrot. A szomszédos Ellis Island annak a több mint 13 millió embernek állít emléket, aki itt léphetett először amerikai földre. A múzeummá alakított állomáson a beváltott pengők és dinárok mellett olyan falfirkákat is láttunk, amelyeket a várakozó európaiak véstek a falakba.

 

 

Brooklyn

A legnépesebb, legegyedibb karakterű kerület, melyet nem csak a Brooklyn híd miatt érdemes megnézni. Williamsburgben nagy számban élnek haszid zsidók, akik szigorúan ápolják hagyományaikat, Bushwick pedig a lenyűgöző street art csodáiról ismert. Nem csak a másfél dolláros, egyébként isteni krémsajtos bagelek végett kell eljönni ide. Második szálláshelyünket éppen itt, Flatbush környékén béreltük ki. Manhattan közepére innen már legalább egy-másfél órányi út vezet metróval, több átszállással. A déli Coney Island, Brighton Beach és Manhattan Beach partjait az óceán mossa, a sirályrajok viszont tavasszal még óvatosan szemlélik az utazókat. A vidámpark sem tart nyitva mindennap, ottjártunkkor az óriáskerék egy amerikai film díszletére emlékeztetve állt magányosan. Itt, Coney Islanden él a legnagyobb orosz kisebbség. A táblák oroszul vannak kiírva, a szuvenírüzletek pedig kis vodkásüvegekkel vannak tele.

 

A város, mely sohasem alszik

New York hihetetlen pörgésével elsőre nem könnyű felvenni a ritmust. A kezdeti értetlenség után hamarosan rájöttünk, mi vagyunk az egyetlenek, akik megállnak a piros lámpánál egy gyalogátkelőn. Ahogyan arra is, hogy teljesen természetes, ha kiabálva, a filmekből ismert módon intenek le egy-egy sárga taxit a helyiek. No és persze arra, hogy New York még az amerikai életszínvonalhoz képest is rendkívül drága. A karrierépítéshez, a sikerekhez és a bulizáshoz viszont tökéletes. A Nagy Alma minden igényt képes kielégíteni, viszont az óriási adók, bérleti díjak miatt a nyugodtabb családi élet akár már egy szomszédos államban is jóval olcsóbb. Ami pedig a sztereotípiákat illeti, több dolog is bebizonyosodott. New York a legkevésbé sem tükrözi az USA valódi arcát, rendkívül változatos népessége miatt, a helyiek pedig egyáltalán nem elhízottak vagy buták. A közismert gyorséttermek helyett mexikói, vietnámi, japán, kínai, olasz és egyéb nagyszerű családi éttermek és kifőzdék uralják a placcot. És persze a steak, melyet közepesen átsülve, véresen kell kérni. Ami ebben a városban nem kapható, az nem is létezik.


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Made in America — New Yorkról, őszintén
Barangoló
Made in America — New Yorkról, őszintén
Barangoló
Facebook

Támogatóink