Ludasi-tavi emlékeim (5.)

Ludasi-tavi emlékeim (5.)

Sötét felhők a Ludasi-tó felett — A hetvenes évek végétől a Ludasi-tó nemzetközileg is támogatott természetvédelmi terület volt. Ez mind szép és jó, de ha jobban belegondolunk, a csodálatos növényvilág, a zöldellő nád, sás, káka, mint megannyi vízinövény, a madarak, a víziállatok az év jó részében — télen — nem figyelhetőek meg.

A parti növények levetik nyári ruhájukat, visszavonulnak. A víziállatok búvóhelyet keresnek, a madarak melegebb vidékre költöznek, de mi van a halakkal?! Vajon azok is biztonságos helyre tudnak vonulni? Egy bizonyos: az élőhelyüket nem tudják elhagyni. Így hát a víz legmélyebb részeibe húzódva várják a szebb időket. De vajon biztonságban érezhetik-e magukat ott a legzordabb télidőben is?

A zsilip, ahol elfolyik a víz a Kapitányrét felé

Ami a horgászatot illeti, a Ludasi-tavon azok a jó fogások sem tartottak a végtelenségig. Néhány aszályos év — és nem csak az — már a 80-as évek derekán megtizedelte a halállományt. A tó sorsa nem éppen úgy alakult, ahogy az rangos címéhez illő lett volna. Igaz, a csodálatos madárvilág, a hatalmas nádrengeteg, a környezet ritka növényei mit sem sejthetnek a víz felszíne alatt lejátszódó drámáról… Vajon az, hogy a terület nemzetközi rezervátum, már önmagában mindent megold, mindentől megvéd? Nézzük csak, milyen irányt vettek a dolgok, valójában mi is történt a Ludasi-tóval akkor. Beszéltünk emberi felelőtlenségről, természeti csapásról. Vagy esetleg mindkettő közrejátszhatott?!

Kezdjük ott, hogy az eredeti tervektől (melyek szerint a csatorna majd elkerüli a Ludasi—tavat) eltérően a palicsi árapasztó csatornán keresztül lúgos iszap kezdte feltölteni a tó északi részét.

A déli rész a nagy kiterjedésű nád miatt kevésbé lett volna érintve, viszont éppen itt üzemeltek azok a nagy kapacitású pumpák, amelyek a környező földek öntözéséért feleltek. Ezek a szivattyúk nemcsak apasztották a már egyébként is alacsony, mondhatni, kritikus vízszintet, hanem a szívóhatásuk által ebbe a tórészbe is átáramoltatták a gyenge minőségű vizet. A bajt pedig csak tetőzte, hogy a noszai zsilipet valakik újra meg újra megnyitották, nem törődve a Ludasi-tó sorsával, mert a kapitányréti halastavat állítólag csak innen tudták utánatölteni! A nyári nagy aszályra és a vízminőség rohamos romlására aztán 1986/87 zord telén egy hosszan tartó szendvicsjég tett pontot, katasztrofális halpusztulást előidézve a Ludasi-tóban. Bizonyos becslések szerint hétvagonnyi hal veszett oda, a tó állományának legnagyobb része.

Árapasztó csatorna a Palicsi és a Ludasi tó között

Bizony, hosszú évekbe tellett, mire a tóban valamennyire helyreállt az élet. Igaz, hogy számottevő halasításra nem került sor, de a természet igyekezett helyrehozni az egyensúlyt, pótolni a tó halfaunáját. A vadmadarak lábán megérkeztek a vadponty, a csuka, a compó, az ezüstkárász és még számtalan más életrevaló hal ikrái. A legnemesebb halfajtáink, a süllő és a harcsa, sajnos mindmáig nem tudtak felszaporodni a régi szintjükre, habár voltak kísérletek süllőfészkek kihelyezésére is. A ponty, a csuka meg a kárász viszonylag gyorsan elszaporodott, úgyhogy a 90-es években már ismét sikeresen lehetett horgászni a tóban. A pontyhorgászat módjában azonban gyökeres változás állt be. Erről majd legközelebb.

(Folytatjuk)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ludasi-tavi emlékeim (5.)
Villantó
  • MTI
  • 2017.01.02.
  • LXXI. évfolyam 52. szám
Ludasi-tavi emlékeim (5.)
Villantó
  • Huzsvár József
  • 2016.09.11.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink