Ludasi-tavi emlékeim (3. rész)

Ludasi-tavi emlékeim (3. rész)

Halat mindenhol lehet fogni — Amikor horgászatról volt szó, akkor a nyári szünet is kevésnek bizonyult. Ha csak egy kicsit is kibújt a nap a felhők mögül, az már horgászidőnek számított. Barátomat sem kellett sokáig győzögetni, kocsiba vágtuk magunkat, és irány a sárga part.

Bérelt teknőnkből sietve dobáltuk ki a vizet, és nem volt az az erő, amely akkor megállíthatott volna bennünket. Kezdetben nem volt állandó helyünk, az ott-tartózkodásunk fele keresgéléssel telt el. Az is megtörtént, hogy közben elromlott az idő, cseperegni kezdett az eső. Ilyenkor nagyon gyorsan kellett cselekednünk, mert ha elázik az út, ott rekedünk.

Érdekes, hogy képesek voltunk kilométereket bolyongani a nádrengetegben, míg meg nem találtuk a szerintünk legmegfelelőbb horgászhelyet. Először látni szerettük volna a zsákmányt, és csak akkor maradtunk ott horgászni, ha meggyőződtünk róla, hogy van hal. Mert akkoriban még látni lehetett a halat! Gyönyörű, nagy aranysárga pikkelyesek fordultak át piros farkukkal integetve a vízfelszínen, de a szélrózsa minden irányába haladó buborékcsíkok is a pontyok jelenlétéről tanúskodtak. Számtalanszor megtörtént, hogy a távoli kikötőnkből, a keleti partról, a Josza-tanyától majdnem egészen a Szúnyog csárdáig csónakáztunk a zsákmány után. Pedig akkortájt mindenhol lehetett halat fogni a Ludasi-tóban, igaz, egy kis türelemmel, mely nekünk, fiatal horgászoknak akkor még nem volt. Később, amikor megtanultuk, hogy etetés nélkül nincs jó horgászhely, már nem kellett messzire csónakáznunk a jó fogás reményében.

Volt azonban az akkori ludasi horgászatnak egy kuriózuma is. Ha nem evett az egyikféle hal, evett a másik. Vagyis: ha nem evett a ponty, evett a sügér. Most valaki megkérdezhetné, hogyan lehet az apró, megpucolhatatlan bandárt a ponttyal egy napon említeni. Igen ám, de azok a régi sügérek fél kilónál kezdődtek, és nem volt ritka a másfél kilós példány sem! Ezenkívül minden mennyiségben megtalálhatóak voltak az akkori Ludasi-tóban. Elég volt csak csalit cserélni, gombóc helyett egy haldarabot szúrni a horogra, és máris foghattuk a szebbnél szebb sügéreket. Ezekkel a színpompás, zöld-fekete csíkos halakkal csak egy gond volt: valóban nehezen lehetett őket megtisztítani. A nagyon apró, erős pikkelyüket csak leforrázás után tudtuk eltávolítani. Hófehér húsuk viszont rendkívül ízletes volt, igazi ínyencségnek számított. Így talán már érthetőbb, hogyan lehetett a pontyhoz hasonlítani.
Ludasnak azonban voltak más szép halai is. A kora reggeli és az esti órákban gyakran akadt a gilisztával csalizott horgunkra cigányhal. Ez a gyönyörű, sárga, zöld vagy éppen lilás színekben pompázó állat nem adta meg magát egykönnyen, a kifogása külön élmény volt. Az érdes tapintású sügérrel ellentétben a compónak rendkívül csúszós, fényes pikkelyei vannak. Népszerűségén ugyancsak a nagyon apró, nehezen eltávolítható pikkelyei rontottak egy kicsit. A húsa szálkás ugyan, de rendkívül ízletes. A sárga kárásszal viszont már nem volt semmiféle gond. Mindig horgászható volt, minden mennyiségben. Persze a mérete miatt sokat kellett belőle fogni, hogy jóllakhassunk a csemegének számító, jól átsült húsából.
Csak sokkal később fedeztük fel, hogy a tónak milyen jelentős ragadozóhal-állománya is volt akkoriban. Érdekes, hogy néhány évig csukát lehetett fogni, utána pedig süllőt. Ez is csak a régi szabályt támasztja alá, nevezetesen: vagy az egyik fajta ragadozóhal, vagy a másik kerül fölénybe, de egy helyen egyszerre nemigen lehet őket kifogni. El kell mondani még azt is, hogy a 80-as években egy harmadik ragadozóhal is elszaporodott a tóban, a harcsa. A Ludasi-tónak talán akkor volt a leggazdagabb halállománya! Ennek az állapotnak sajnos egy nagy halpusztulás vetett véget. Addig azonban a ludasi horgászat még nagyon sok szép élményt nyújtott.

(Folytatjuk)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Villantó rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ludasi-tavi emlékeim (3. rész)
Villantó
  • MTI
  • 2017.01.02.
  • LXXI. évfolyam 52. szám
Ludasi-tavi emlékeim (3. rész)
Villantó
  • Huzsvár József
  • 2016.09.11.
  • LXXI. évfolyam 36. szám
Facebook

Támogatóink