Alapjait még az ókori Görögországban rakták le, ám csak az olimpiai játékok újraélesztése után, a XIX. században kezdte el rohamos fejlődését, melynek eredménye manapság egy összetett, nehéz és elszánt sportág.

Az újvidéki Mikes Géza jelenleg a Vajdasági Tornaszövetség főtitkára és a Szerb Tornaszövetség nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa, viszont korábban tíz évig aktív versenyző volt.

— Férfitornával 2001-től 2011-ig foglalkoztam, előtte pedig úsztam, asztaliteniszeztem és dzsúdóztam. Aki komolyan veszi ezt a sportágat, annak eleget kell aludnia, illetve változatosan és egészségesen táplálkoznia. Ami az edzéseket illeti — ebben különbözik leginkább a torna a többi sportágtól —, hogy valaki top, versenyképes formában legyen, ahhoz naponta legalább 5-6 órát kell edzenie. Igen, naponta! Heti egyetlen nap szünetre van lehetőségünk, szóval körülbelül heti 25-30 óra edzésről beszélünk. Ennél kevesebb nem elég ahhoz, hogy fejlődjön az ember.

A tornászok az edzések alatt az új elemek elsajátítására törekszenek, illetve felkészülnek a versenyekre.

— A versenyfelkészítő edzések körülbelül egy-két hónappal a megmérettetés előtt kezdődnek. A férfitornában hat szám van: talaj, lólengés, gyűrűk, bakugrás, korlát és nyújtó. Vagy az összes szeren, vagy egy részükön végezzük a teljes gyakorlatokat, vagyis az edzéseken megpróbáljuk imitálni a verseny körülményeit.

Géza kitartó és lendületes edzéseinek egy sérülés vetett véget. Saját hibájából okulva most arra buzdítja a fiatal sportolókat, hogy bízzanak az edzőjükben.

— Az óvatlan edzés sajnos sérüléssel jár. Velem is ez történt, van egy kisebb gerincsérülésem, mely nem életveszélyes ugyan, de nem is engedi az élsport űzését. Ez valójában annak a következménye, hogy nem fogadtam szót az edzőmnek. A tanulság tehát az, hogy a tornában az edző létfontosságú személy, nemcsak mint kondizó (rád parancsol, hogy hány fekvőtámaszt kell megcsinálnod), hanem mint pedagógus, pszichológus, orvos és egyúttal második szülő is. Minden tornász mellé kell egy megbízható, megértő, viszont nyaklevest lekeverni is merő edző, aki őrangyalként vigyáz rád, illetve segít neked saját magad fejlesztésében.

A vajdasági fiatalok körében szerencsére minden évben akadnak olyanok, akik belevágnak a szertornába.

— Noha a sport nehéz, szerencsére mindig akadnak fiúk, akiknek megtetszenek az edzések. Népszerűségről nem nagyon beszélhetek, sokan még mindig azt gondolják, hogy a torna nem fiúknak való, vagy hogy az edzésektől alacsony marad az ember. Ezek persze mind tévhitek. A tornászklubokban évente 5-10 fiú akad, akit komolyan érdekel ez a sport, és bekapcsolódik a versenyprogramba. A sportág egy specifikus fizikumot igényel, ezért sajnos nem mindenki tudja űzni. Az alacsonyabb növésű, zömök fiúk élveznek előnyt, mert nekik lejjebb van a súlypontjuk, így nehezebben esnek hasra. A magasabbakat meleg szívvel küldjük tovább az úszó vagy kosárlabdázó kollégákhoz.

A nyitókép illusztráció: www.pixabay.com