Lenke nőfélynél jártunk
Kónya-Kovács Otília
2014.03.05.
LXIX. évf. 10. szám
Lenke nőfélynél jártunk

Először is gondolkodjon el a kedves Olvasó, ki lehet a nőfély. Persze: vőfély. Csak nőben. Egy olyan hölgy találta ki ezt a szót, aki vőfélységgel foglalkozik. Közép-Bánátban, sőt egész Vajdaságban sem számít még hagyományosnak, hogy nő legyen a lakodalom ceremóniamestere.

A nőnap közeledtével meglátogattuk Telek Lenke vőfélyt (vagy nőfélyt), aki Tordán él a családjával. Elmondta, hogy martonosi származású, és ott esett meg először — mintegy tizennégy éve —, hogy a plébános ezüstmiséjének ünnepén — az atya engedelmével — ő köszöntötte be a vacsorát.

A vőfélység útját a bátyja taposta ki előtte. Az édesanyja is támogatta benne, hogy ezt a hivatást válassza. Eleinte többen találgatták, fogadtak rá, hogy bele mer-e vágni, vagy sem. Végül döntött.

— Akkor 14-15 éves lehettem. Megtanultam a szövegeket, és azt gondoltam, hogy ennyi elég. De hamar rájöttem: nem így van. Szükség van bátorságra és kitartásra, oda kell figyelni az emberekre, főleg az ifjú párra. Minden róluk szól, és mindent az ő kívánságuk szerint kell alakítani. Meg kell találni az összhangot a pár, a szülők, a vendégek, valamint a zenészek, a pincérek és a szakács között is. A vőfély egyfajta biztonságot nyújt. Az a dolga, hogy mindig a megfelelő helyen legyen, és mindenre figyeljen. Hogy a lakodalom a hagyományokat tisztelő vagy újító jellegű lesz-e, az a fiataloktól függ.

A vőféllyel kellemes és kellemetlen élmények egyaránt történhetnek. Ilyenkor résen kell lennie, és talpraesetten meg kell oldania a helyzetet.

— Előfordult például, hogy ellopták a menyasszonyt, mi a keresésére indultunk, de nem találtuk. Végül kiderült, hogy egy magyarországi szokásról van szó, és a hölgy később elő is került. Az is megesett, hogy az ifjú pár összeveszett, vagy az újdonsült anyós méltatlankodott, és olyan is volt, hogy hirtelen vihar kerekedett, amely megszaggatta a sátrat vacsora előtt. Ilyenkor mindenáron meg kell őrizni a lakodalom hangulatát, ami nem könnyű feladat.

Lenke elmondása szerint az emberek manapság mind kevésbé tudnak mulatozni a lakodalmakban, mintha elhidegültek volna egymástól. A menyecsketánc után a vendégsereg szétszéled, holott pályája kezdetén a mulatság másnap, a reggeli órákig tartott. Vannak olyan lakodalmak, amelyeken a zenészek panaszkodnak, hogy bármilyen nótát húznak is, nem tudják táncra bírni a vendégeket.

Vajdaságban jelenleg csak ketten nőfélykednek, ám régebben többen is próbálkoztak vele — a párválasztás, a családalapítás, a gyermekvállalás után viszont abbahagyták. Lenke évente mintegy tíz lakodalmat vezet le, eddig összesen százharmincszor látta el ezt a feladatot. Tevékenységét a szűkebb családja most is támogatja, a férje átvállalja az otthoni feladatokat abban az időben, amikor ő a lakodalomban dolgozik. Az idősebbik fiát, aki első osztályba jár, érdekli a vőfélykedés, néhányszor már elkísérte őt, hogy megérezze ennek a munkának a varázsát. A másfél éves pici fia pedig még csak annyit tapasztal, hogy azon a bizonyos napon az édesanya hiányzik.

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..