Az eseménynek Székelykeve volt a házigazdája, és mint mindig, ezúttal is nagyon jól „teljesítettek” a szervezők és együttműködő partnereik: az Ürményházai Közművelődés Egyesület, a Dél-bánsági Szórványközpont, a helyi Szalmaszál Művelődési Egyesület, a Žarko Zrenjanin Általános Iskola, továbbá a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.

A tábori énekkar fellépése

A rangos szakmai díjakkal kitüntetett, a szórványmagyarság szolgálata iránt elkötelezett kiváló szakemberek több korcsoportban foglalkoznak a résztvevőkkel. A néptánc, a népi ének, a citera és a hegedű oktatása mellett anyanyelvápoló órákat tartottak, kézműveskedtek, ismerkedtek a különféle hangszerekkel, és természetesen sokat játszottak. A táncházban a Csörömpölő zenekar húzta a talpalávalót. A tábor oktatói Csonka Ferenc Halmos Béla-vándordíjjal és Bonis Bona pedagógusdíjjal kitüntetett prímás, Flaman István Bodor Anikó-díjas citerás, citeraoktató, Szabó Annamária népdalénekes, népiének-tanár, Kálmán Erdélyi Lenke és Lukács Imre temerini néptáncpedagógusok, Kosnás Andrea és Árpád bonyhádi táncoktatók, illetve az egy napra kilátogató Micsik Béla hangszerkészítő és -oktató, valamint Torjai Zita voltak.   

Csonka Ferenc és a kis hegedűsök

A közösségépítő jellegű, az összetartozást és összefogást szorgalmazó dél-bánáti esemény a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű gyermek- és ifjúsági tábora, a szervezők a támogatásért köszönetet mondanak Magyarország Kormányának, a Bethlen Gábor Alapnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Csoóri Sándor Alapnak, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárságnak, valamint a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárságnak.

A citeraoktatás is népszerű volt

A szervezők közül talán Györfi Horváth Gizella fogalmazta meg a legjobban, mekkora jelentőséggel bír ez a rendezvény a dél-bánáti közösség számára. Ő családostul volt jelen, négy kisgyermeke közül hárman aktívan részt vettek a foglalkozásokban, a legkisebb csemete viszont csak két hónapos.

– Sikeres volt a táborunk. Sok mindenbe belekóstolhattak a gyerekek, és a gálaműsoron is látható volt, hány csoportban dolgoztak. A kicsiknél derült ki, hogy náluk két csoportot kell kialakítani, mert voltak egészen kis gyermekek is. Velük másképp kell dolgozni, mert a három-négy éves nem képes arra, amire a tízéves, és Lenke ezt annyira jól levezényelte velük, hogy a gyerekek haza sem akartak menni. Gondolom, hogy igazán a következő hetekben derül ki, mi mindent sajátítottak el, mert nem csak a színpadi fellépésre készültek. Ami a szervezést illeti, mivel az idén többen voltunk, könnyebb volt, mert felosztottuk a feladatokat. Azt hiszem, hogy például a két évvel ezelőttihez képest sokkal gördülékenyebb volt a munkafolyamat. Nagyon jó hangulatban teltek a napok, de ezt csak így lehet. Ha kiskorukban megszokják a gyerekek, akkor valószínűleg felnőttként is kitartanak mellette. Az a cél, hogy a népzene, a tánc és a népművészet mindig az életük természetes része legyen – mondta Györfi Horváth Gizella.

Oktatók és előadók csoportképe

A gálaműsor végén Sutus Áron, a VMMSZ elnöke zárta le a csodálatos táborozást.

– A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség vállalta a koordinátori szerepet, amennyiben szükség volt erre. Több egyesület, intézmény és magánszemély munkája által valósult meg a program. Fontos, hogy a szervezőcsapat minként kovácsolódik össze, de az is, hogy a gyermekek mit kapnak az öt nap alatt: tanulnivalót, közösségi erőt, generációs kapcsolatok kialakulását. Tudva azt, hogy egész Dél-Bánátban csak két településen zajlik magyar tannyelvű általános iskolai oktatás, az ilyen alkalmakra nagy szükség van. A foglalkozásokba anyanyelvápoló tartalmakat is beépítettek, de voltak beszéltetések, Ki mit tud? verseny, hangszerbemutató, táncház is. Kiemelten ügyeltek arra, hogy minden kommunikáció magyar nyelven folyjék, hogy gyakorolhassák, megélhessék az anyanyelvüket, gazdagítsák a szókincsüket, gyarapítsák azt az értékbatyut, amelyet az idén megannyi oktató rakott össze számukra – alázattal, illetve olyan lélekemelő és -építő módon, amelyre a mai világnak szüksége van. Ezért van tele az ember szíve, vagy éppen érzékenyül el, hogy mekkora gazdagság van ezekben az oktatókban és micsoda tisztaság van ezekben a gyermekekben. Reméljük, hogy az alkotás és az együttlét iránti vágyat, ami itt alakult ki, nem felejtik el soha. Megmaradnak ennek a tájnak, és ezekből az élményekből építik fel azt az érzést, hogy jó itt lenni és jó megmaradni itt magyarnak – mondta Sutus Áron.

A táborban 38 állandó résztvevő volt, a legkisebb helybeliek pedig naponta kétszer „ugrottak be” egy kis foglalkozásra. A korosztály a két-három évesekkel kezdődött és a tizennyolc éves fiatalokkal zárult. 

Kálmán Erdélyi Lenke és a legkisebbek

Gyakorolnak a néptáncosok

Szabó Annamária éneket tanít

A szerző és a tábor szervezőinek a felvételei