Legutóbb talán az Ivana Dulić Marković — esetleg mert a termelésben tapasztalt szakember volt? — által vezetett minisztériumra lehetett azt mondani, hogy következetes, és a termelők érdekeit képviseli.

A sertéstenyésztők — és a tejtermelők is — többször figyelmeztették az illetékeseket, hogy ha nem állnak a behozatali lobbi útjába, akkor nagy veszélybe sodorják a hazai állattenyésztést. A termelők legutóbb a Bogatićon tartott tüntetésen adtak hangot elégedetlenségüknek. Akkor ultimátummal fordultak a köztársasági kormányhoz, hogy az negyvennyolc órán belül találjon megoldást a hízósertések felvásárlására, mégpedig 185 dináros áron. A tüntetésen a termelők képviselői azt követelték az illetékes vezetőktől, hogy a hazai hús-, illetve tejpiacon uralkodó viszonyok rendezése érdekében azonnal rendeljék el a hízósertések és a tej felvásárlását, ezenkívül az év végéig tiltsák meg a sertéshús és a tej importját Szerbiába. A köztársasági kormány pénteken elfogadta az állattartók három legfontosabb követelését, a többivel kapcsolatban pedig még folynak a tárgyalások.

Az első követelés a további behozatal megakadályozására vonatkozott. Ezt az illetékesek jóváhagyták, így a jövőben tilos az Európai Unióból húst és tejet, valamint belőlük készült termékeket importálni Szerbiába. A másik kérés a piaci feleslegek felvásárlására vonatkozott, és a Köztársasági Árutartalék azonnali hatállyal teljesítette is. A harmadik pedig a hazai piac biztonságát érintette. A minisztérium ennek megfelelően módosítja/szigorítja a hús- és a tejtermékek hazai forgalmazására vonatkozó szabályzatát, mely korábban lehetővé tette, hogy silány minőségű áru kerüljön a szerbiai piacra. És most következik a csavar a történetben! A hízósertésekért és a tejért nem pénzt kapnak a termelők, hanem kukoricát! Az árutartalék igazgatósága erre a célra mintegy 15 000 tonna terménykukoricát fordítana. Ez tehát magyarra fordítva annyit jelent, hogy az árutartalék a kukoricáját — melyért egykoron jó pénzt fizetett — most húsra és tejre cseréli.

Ezzel kapcsolatban Cindel Antal bajmoki sertéstenyésztő azt mondta, hogy a kukorica hízóra való váltásának arányai nincsenek meghatározva.

— Szerintem ez nem más, mint időhúzás, mert az illetékesek egy hét türelmet kértek a gazdáktól. Ez alatt az idő alatt döntik el, hogy az államnak hány kiló kukoricát ér a hízósertés. Arról nem is beszélve, hogy a tárolt kukoricát annak idején pénzért vették meg a hirtelen nagybirtokossá vált újgazdagoktól. Bajmokon sajnos kevés a hízósertés. Az állattartók a folyamatos piaci bizonytalanság miatt felszámolták az anyaállományaikat, ezért — a ritka kivételektől eltekintve — csak saját részükre tartanak sertést. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a disznóért jelenleg 100 dinárt fizetnek a felvásárlók — korábban 80 és 120 között mozgott az áruk a piacon —, akkor azt hiszem, érthető a településen kialakult helyzet. Mivel kukoricám nekem is van, úgy döntöttem, hogy nem adom el a jószágaimat az államnak, már csak azért sem, mert itt a tavaszi munkálatok ideje, és a kukoricával nem tudok fizetni az üzemanyagtöltő állomáson — mondja a tapasztalt sertéstenyésztő.

Miroslav Kiš, a szabadkai Mezőgazdasági Termelők Szövetségének elnöke kiemelte, hogy az állam hosszabb ideje nem megfelelően viszonyul az agrártermeléshez, ami immár odáig fajult, hogy veszélybe sodorta a földművesek megélhetését. Szerinte az a legszomorúbb az egészben, hogy az illetékesek a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekről a termelők megkerülésével döntenek. Az árutartalék terménnyel való fizetésének pikantériája pedig az, hogy tavaly csaknem 370 000 hízósertést importáltak, főként Magyarországról és Horvátországból, amiért a beszállítók 1,38 eurót fizettek nettóban. Felmerül tehát a kérdés, hogy akkor vajon hány kilogramm kukoricát ér az államnak a hazai disznó. A Szerbiai Gazdasági Kamara adatai szerint tavaly csaknem kétszer annyi vágósertés érkezett Szerbiába, mint egy évvel korábban, a sertéshús mennyisége pedig meghaladta a 18 000 tonnát.