A francia nőkhöz társított sztereotípia fő meghatározója a könnyed elegancia, a kifinomult nőiesség és a hihetetlen vonzerejű karakteresség. Éppen emiatt nem is meglepő, hogy nem egy cikk, szöveg vagy könyv foglalkozott már ennek megragadásával. A Legyél te is párizsi nő című kötet írónői — Audrey Diwan forgatókönyvíró, Anne Berest író, szerző, Caroline de Maigret modell és Sophie Mas filmproducer — mind különböző pályán tevékenykednek, ám önálló karrierjük mellett családdal is büszkélkedhetnek.

Írnak szerelemről, szeretőkről, öltözködésről, stílusról, hétköznapokról — lényegében mindenről, ami hozzátartozik egy nő életéhez, és segítenek bemutatni a híres könnyed elegancia titkát, azt, amiért mindannyian egy picit irigyek vagyunk francia nőtársainkra. Íme tehát néhány tanács a könyvből, hogy hogyan és mit érdemes ellesni, ha saját stílusunkba is belecsempésznénk egy-két trükköt.

A szépségről…

Hajlamosak lehetünk abba a hibába esni, hogy azt hisszük, a megjelenésünkbe fektetett idő és az, hogy ez látható is, egyenes út a sikerhez. A francia nő titka a könnyed elegancia, vagyis az, hogy úgy tűnik vonzónak, mintha semmit sem tenne ennek érdekében. A párizsi nő egyik legjellegzetesebb természetes kiegészítője a haja, mely soha sincs tökéletesen beállítva. A könyv írónői azt tanácsolják, hogy ne használjunk hajszárítót, csakis természetesen szárítsunk. Sőt, külön ajánlott este hajat mosni, és nedves hajjal ágyba bújni. A francia nők a hajfestésből sem csinálnak nagy ügyet. Itt is a természetesség a fő elv. Véleményük, hogy egyáltalán ne fesd a hajad. De ha mégis így döntenél, akkor ne távolodj el nagyon az eredetitől, és legfeljebb két színre korlátozódj. Az ősz haj szintén nem ellenség, ha büszkeséggel viseljük. Diwan például ezt írja: „Ne félj az öregedéstől! Mindannyian megöregszünk egy nap, szóval csak igyekezz a legtöbbet kihozni a megjelenésedből és magadból. Ne vesztegesd az időt azzal, hogy ezen aggódsz.”

Az írónők a híres francia manikűrre az egyik legnagyobb tévedésként tekintenek — már ami a szépségápolást illeti. Szerintük ugyanis a körömnek rövidnek, tisztának és ápoltnak kell lennie. A körömlakk az egyetlen, mely módosíthat a természetességen.

A parfüm a francia nő egyik legfontosabb kiegészítője. Fontos, hogy megtaláld a saját illatod, és semmiképp se indulj el otthonról nélküle. Választott illataink életszakaszonként változhatnak ugyan, de aki van olyan szerencsés, hogy hamar rátalál az igazira, az akár évtizedeken át is használhatja.

Összességében: a párizsi nő nem jön zavarba a tökéletlenségétől és az apró hibáitól. Ehelyett megpróbálja a legjobbat kihozni magából. Az olyan apróságok, mint a szabálytalan fogsor vagy a karakteres orr hangsúlyozzák személyiségének erősségét, ez pedig a valódi gyönyörűség megélését eredményezi.

Az étkezésről, életmódról…

A párizsi nő lazaságát és könnyedségét a következő idézet különösen jól szemlélteti: „Este vodkát iszik, reggel pedig zöld teát. Négysajtos pizzát eszik, de a kávéjába édesítőt tesz.”

A bőrünk viszont megőrzi az elhamarkodott döntéseink és a tudatos lazaságunk, nemtörődömségünk nyomait. Emiatt érdemes megfogadni néhány tanácsot, például azt, hogy elalvás előtt mindenképp igyunk rengeteg vizet — ez segíthet a másnaposság elkerülésében. Vagy az is követendő szabály, hogy hetente egyszer szódabikarbónával mossunk fogat, hiszen az a legtermészetesebb fehérítő.

A francia nők az edzés kapcsán sem ragaszkodnak az elvárásokhoz vagy az ideális testkép által sugallt életvitelhez. Ha jólesik nekik, csinálják, de egyébként igyekeznek „jóban lenni” a testükkel és a természetes adottságaikkal.

A modern élettel járó stresszről, feszültségről…

Diwan így beszél a félelmekről: „Ami a párizsi nőt aggasztja, az az, ha nem csinálhatja azt, amit igazán akar. Aggódunk, hogyan fogunk mindent egy napba sűríteni. Gyereknevelés, háztartás, kapcsolataink ápolása, időt eltölteni a barátainkkal, befejezni a munkánkat — ezek mind fontosak számunkra. Emiatt gondoljuk azt, hogy a lapos talpú cipők a legjobbak a világon. Így egész nap szaladgálhatunk. Párizsban jóval nyugodtabb életünk van, mint, mondjuk, egy csomó brit városban, ahol sokkal keményebben és nagyobb tempóban kell dolgoznod. Szóval például a brit nőknek egyáltalán nem olyan könnyű lazítaniuk.”

Diwan a kikapcsolódás fontosságáról és annak tudatosításáról is szólt: „Egy barátom nemrég eldöntötte, hogy mindennap legalább két órára kikapcsolja a telefonját, mert amikor a telefonod be van kapcsolva, lényegében dolgozol. A párizsi nők foglalkoznak azzal, hogy megtanuljanak tudatosan bánni a technológiával, és arra is igyekeznek időt szakítani, hogy tisztán anyaként, szeretőként, barátként, lányként vagy csak önmagunkként tudjanak lenni. Ez egy szükséglet. Akár párizsiak vagyunk, akár nem, szükségünk van ezekre az életszerű, tiszta pillanatokra.”

(Vége)