Mítosz és valóság: magyar—német kölcsönhatások címmel tartott előadást a Mathias Corvinus Collegium szabadkai képzési központjában Bauer Bence, az MCC Magyar—Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója és dr. Frank-Lothar Kroll. A történészprofesszort arról kérdeztük, mekkorát fordult a világ a németekkel az elmúlt évtizedekben, illetve hogy hogyan látnak ma minket, magyarokat. 

* Ön szerint mely történelmi korszakokban volt a legszorosabb a magyar—német kapcsolatrendszer, és a két nép mikor távolodott el egymástól leginkább?

— 1526-tól kezdve a magyarok és az osztrák Habsburgok kapcsolata szorosabbá vált, a mohácsi vereség után ugyanis a Habsburgok szerezték meg a magyar trónt. A Habsburg uralkodók révén Magyarország fokozatosan a német kultúrkör része lett, és erősödtek a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok a német nyelvterületekkel is. A kiegyezés után a két nép viszonya rendeződött, és az Osztrák—Magyar Monarchia idején stabil, virágzó korszak kezdődött. Szerintem ez volt a legjobb kor annak idején. Mindig meglep, amikor Magyarországon német nyelvű könyveket találok, főleg, amikor beléjük van írva, hogy Bécsben adták ki őket. Úgy gondolom, hogy a legjobb viszony a két ország között a kiegyezés és 1914—18 között volt. Ezután jött a katasztrófa, Versailles és Trianon. A magyarok elvesztették területük kétharmadát, illetve a németek is a háborút. Akkoriban egy csónakban evezett a két ország, és egymáshoz közel érezhették magukat. Sokszor látjuk a képeket, ahol Horthy és Hitler egymás mellett állnak. Hitler tette tönkre Magyarországot, mert általa sodródott bele az ország a II. világháborúba. Aztán persze volt még egy érdekes kapcsolat Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság között — a magyarok kinyitották a határokat, ami ugyan nem tetszett az NDK-nak, de a nép körében szimpátiát keltett. A keletnémetek úgy látták, hogy Magyarország egy kis Nyugat a Keletben. Sok barátság, sőt házasság is kötődött. Magyarország képe sokáig pozitív volt a németek szemében, mindez a páneurópai piknik és a határok megnyitása után volt jellemző. Az elmúlt tíz évben ez eléggé megváltozott, főként amiatt, ahogyan a német média láttatja Magyarországot.

* Sokat emlegetett tétel, hogy a „magyarok az utolsó poroszok”. Ez egy olyan Németország-ideál iránti rajongásra utal, amelyben már maguk a németek sem hisznek, és főként a német gazdasági csodából táplálkozott. Tapasztalatai szerint hogyan látják ma a németek Magyarországot, illetve a magyarok a németeket?

— A magyarok a németeket túlságosan pozitívan szemlélik. Sokat járok Magyarországra, és általában az a tapasztalatom, hogy amit a magyarok gondolnak a németekről, az már nem helytálló. Sokan még mindig azt hiszik, hogy tiszták a városok, és rend van, jó az ellátás, ez azonban húsz-harminc éve volt így. Ha valaki ma ellátogat Stuttgartba, Hamburgba vagy Berlinbe, már egyáltalán nem ezt látja — ez pedig az elmúlt tizenöt évben változott meg drasztikusan. Ami a németek képét illeti a magyarokról, mint mondtam, ezt rendkívüli módon befolyásolja a média. Hogy egy személyes példával is éljek: amikor bejelentettem, hogy vendégkutató és előadó leszek az MCC-nél, a dékánom először gratulált, majd miután megnézte a német állami híradásokat, ellenezni kezdte, hogy Magyarországra menjek, illetve előadni ide. Szerinte mindez Orbán Viktor kezében van. Azt mondtam neki, hogy nem szeretnék ideköltözni, kizárólag tudósítani akarok arról, amit valójában látok. A médiából azt tapasztaljuk, mintha mindenáron rossz fényben szeretnék feltüntetni Magyarországot. Ezen intenzíven, nap mint nap munkálkodnak. Én azonban azt tapasztalom, hogy a vélemények, melyeket az állami médiából hallunk Magyarországról, egyáltalán nem helytállóak. A német híradások szerint Magyarországon nagyon erős az antiszemitizmus, miközben Németországban naponta átlagosan 24 antiszemita támadás történik a leköpéstől a fizikai erőszakig — Magyarországról ezt szerintem nem lehet elmondani.

* Milyen érzés ma Németországban élni — milyen légkör, értékek és társadalmi hangulat határozzák meg a mindennapokat?

— Az országra rendkívüli megosztottság jellemző. Persze minden államról elmondható, hogy szemben áll egymással a konzervatív és a liberális oldal, de Németországban a Zöldek politikája által egy jelentős törésvonal jött létre. Látványos volt a legutóbbi választásokon is, hogy az AfD, egy szélsőjobboldali párt, illetve a CDU/CSU, a jobbközép-kereszténydemokrata pártszövetség is 20-20 százalékot ért el. Ebből az látszik, hogy a német társadalom majdnem fele nem szeretné folytatni ezt a zöld-, baloldali politikát. A németek reformokat szeretnének látni, ezek viszont nem történnek meg. A vasúti közlekedés leromlott, a vonatok késnek vagy egyáltalán nem jönnek, az utcák tele vannak szeméttel, nem takarítják őket. Sőt, már a német munkamorál sem ugyanolyan. Sokan egyáltalán nem dolgoznak. Bevezették a Bürgergeldet, az ún. polgári juttatást — azaz minden migráns, aki Németországba jön, 650 eurót kap havonta, ezért a pénzért pedig semmit sem kell csinálni. Akár otthon is ülhetsz egész nap. Ha házas vagy, akkor ennek a dupláját kapod. Ha pedig gyerekeid vannak, akkor ennél is többet. Vannak családok, melyek 2000 eurót kapnak az államtól anélkül, hogy bármit is tennének érte, ez pedig sok németet zavar, főként azokat, akik naponta járnak dolgozni, hogy pénzt keressenek. Mindig azt szoktam mondani, hogy a társadalmunk ma már két csoportból tevődik össze: akik támogatásból élnek, és akik dolgoznak.

* Mi osztja meg leginkább a német társadalmat manapság — a migráció, a gazdasági válság, a kulturális kérdések vagy inkább a politikai identitások közötti szembenállás?

— Ez világosan látszik a közvélemény-kutatásokból is. Az emberek 45 százaléka — beleértve magamat is — a migrációt látja a legnagyobb problémának. Ez pedig egyre több gondot hoz magával. A legtöbb városban szinte megfizethetetlen lett a lakbér, bár úgy gondolom, hogy ez mára a legtöbb nagyvárosra jellemző, Budapestre is. Az adók mértéke is egyre magasabb, simán leadózod a kereseted 47—50 százalékát abban az esetben, ha jól keresel — idetartozom én is. Mindeközben újabb adóemeléseket jelentenek be, hogy legyen miből pénzelni a migrációt és minden egyebet.

* Zajlanak-e olyan vallási vagy kulturális jellegű változások, amelyek hatással vannak a német identitás átalakulására?

— Szabad vallásgyakorlás természetesen továbbra is létezik Németországban, de kijelenthető, hogy a kereszténység jelentős mértékben háttérbe szorult. Kevésbé is gyakorolják a vallásukat az emberek, Németország keleti részén pedig csak nagyon kevesen. Bajorországban a katolicizmus még meglehetősen erősen van jelen, ott van azonban az iszlám is, mely egyre nagyobb teret nyer — ebből adódóan a Németországban élő zsidók is egyre kevésbé érzik biztonságban magukat.

* Hogyan látja a távoli jövőt Németországban? Kijelenthetjük, hogy kulturális fordulóponthoz érkezett az ország? Pesszimista vagy optimista ebben a kérdésben?

— Bár történész vagyok, és nem próféta, mégis úgy gondolom, nincs okunk optimizmusra. Ezzel a véleményemmel pedig a német társadalom nagy része is egyetért.