Krémek? Kenőcsök? Otthon?
Dudás Viktor
2020.09.16.
LXXV. évf. 37. szám

Mindannyian hallhattunk már különféle krémekről és kenőcsökről. Sokan úgy hiszik, hogy a két kategória ugyanazt fedi, de ez cseppet sincs így. A krémek sokkalta lágyabb állagúak, nagy a víztartalmuk, és könnyebben kenhetőek, a kenőcsöket ezzel szemben nehezebben tudjuk felvinni a bőrünkre, valamint zsírosabbak is. Az alkalmazás alapján is különbséget tudunk tenni a kettő között, mivel a krémeket általában reggelente és napközben, a kenőcsöket pedig este, éjszaka használjuk. Ilyen és ehhez hasonló információkat tudtam meg a topolyai Kanyó Anikótól, aki a különféle gyógy- és kozmetikai szerek előállítása mellett kémiatanárként is tevékenykedik.

Krémek? Kenőcsök? Otthon?

Legutóbb, amikor találkoztunk, jól emlékszem, felgyújtotta a kezemet. Természetesen én vállalkoztam a „feladatra”, mert tudni kell, hogy Anikó a játékos kémiatanítás egyik úttörője hazánkban. Erről viszont majd egy másik alkalommal. Az alábbiakban tehát a krémekről, a kenőcsökről és más otthoni gyógykészítményekről olvashatnak.

— A kenőcsalapok lehetnek tisztán zsírok, vagy pedig zsírolajok és víz keverékei — vág bele rögtön a lényegbe Anikó. — A vizes krémek előnye, hogy a víz segít az elegy felszívódásában, így az hamarabb bekerül a véráramba, vagyis hatékonyabb lesz a szer. A kenőcsök a zsírosságuk miatt lassabban szívódnak fel, és egy ragadós, kellemetlen érzést hagynak maguk után. Mi magunk, mint vásárlók, leginkább a krémeket szoktuk beszerezni, mert mindenki számára fontos a gyors felszívódás, a jó illat, illetve az, hogy ne maradjon semmilyen zsíros folt utána.

* Hogyan készülnek ezek?

— Akkor kezdeném a legelején. Alapanyagnak nevezzük azt az anyagot, amelybe hozzáadjuk például az illóolajokat, vagy amelyben feloldjuk a vitaminokat és az egyéb adalékokat. Ez lehet disznózsír vagy lanolin. Úgy gondolom, hogy a disznózsírra tudunk legegyszerűbben szert tenni, illetve ezt is használhatjuk a legkönnyebben. A könnyű beszerezhetősége mellett további előnye, hogy szépen oldódnak benne a lipofil típusú növényi adalékok. Hátránya, hogy nehezen szívódik be, valamint kellemetlen szagú. Tudnunk kell, hogy ha sokáig hagyjuk állni, akkor hajlamos az avasodásra. A lanolin természetben előforduló változata a gyapjúviasz. Előnye az előzővel ellentétben, hogy nem avasodik, valamint nem szívja fel a vizet, emiatt könnyen bejut a bőrbe. Hátránya, hogy mivel mesterségesen előállított anyag, allergiás reakciót képes előidézni. További alapanyagként használhatjuk még a méhviaszt. Ez természetes, így bőrbarát, de felmelegítve még emulgátornak is megfelel. Térségünkben egyre többen használják a sheavajat, mely jellegzetes szagú, sárgás-szürke, vajállagú anyag, melyet a kínai sheafa terméséből állítanak elő. A sheavaj jól hidratál, illetve a gyulladásokat is csökkenti. Szilárd anyagokkal is kiválóan társítható, de például balzsamok készítéséhez olajokkal szokták elkeverni. Amikor a krémekhez vagy a kenőcsökhöz keressük az alapanyagokat, a legjobb több dolgot összekeverni, persze az arányok figyelembevételével. Az sohasem jó, ha csak egyetlen dolgot használunk fel az otthoni szer elkészítéséhez. Most következik a bázisolaj megválasztása. Ezt adjuk a zsírhoz vagy a lanolinhoz, s utána keverjük ebbe az elegybe a megfelelő illóolajokat. Én bázisolajként olívát használok, mely a rendkívül jó bőrápoló tulajdonságáról is ismert.

* Gondolom, külön figyelmet fordítasz a kész kencék tárolására.

— Igen, természetesen. A készítmények legtöbbjét sötét üvegben kell tárolni, hűvös, száraz helyen. A nem áttetsző üveg szerepe azért fontos, mert némely alapanyagok fény hatására megváltoztatják az összetételüket. Külön kiemelném a műanyag üvegcsék elkerülésének jelentőségét, ezekből ugyanis toxikus anyagok oldódhatnak ki. Krémek és kenőcsök készítésekor érdemes kisebb mennyiséget előállítani, s ezt hűtőszekrényben tárolni.

* Milyen tulajdonságokkal bírnak az illóolajok?

— Például antibakteriális és antimikrobiális hatású illóolaj a kakukkfű, a szurokfű, a levendula, a citrom és a rozmaring. C-vitamin hozzáadásával késleltethetjük a krémek oxidációját, ezért erősen ajánlott egy kis mennyiség hozzáadása a keverékek készítésekor.

* Korábban említetted, hogy a körömvirággal szeretsz leginkább foglalkozni. Miért van ez?

— Azért, mert a környezetünkben rendkívül elterjedt. A fecskefészkes virágzatú növények közé tartozik. Ami a színét illeti, lehet erősen vagy mérsékelten narancssárga, ami pedig a virágzatát, lehet szimpla vagy dupla. Vadon ritkán fordul elő, de ha a kertünkbe ültetünk belőle, akkor folyamatosan tudjuk szedni májustól egészen decemberig, feltéve, ha megfelelőek az időjárási viszonyok. A hatóanyag, melyet belőle kapunk, a virág szirmaiban található, s emiatt a felhasználáskor ettől a részétől fosztjuk meg a növényt. A körömvirág egyébként poliszacharidot, E-vitamint és színezőanyagokat tartalmaz, például karotint, emellett még flavonoidot is, mely a növényvilágban egy közismerten gyógyhatású vegyületcsoport. A körömvirágot a felmenőink is használták bőrirritáció esetén, tehát a hámosító és a sebgyógyulást elősegítő tulajdonsága miatt. Érdemes tudni, hogy emésztő- és légzőszervi megbetegedések kezelésére is jó, de a legtöbbször mégis a bőrt és a nyálkahártyát érintő problémák során alkalmazzák. A körömvirágkúra előtt mindenképp kérjük ki a háziorvosunk véleményét, de a krémek kipróbálásához erre nincs szükségünk. A virág sokoldalúsága abban is megnyilvánul, hogy teaként is alkalmazható, de tinktúraként, olajként, kenőcsként vagy krémként is tökéletesen kifejti gyógyító képességét. A teához csak ki kell szárítanunk a növény virágait, majd forró vízzel felöntenünk. A tinktúra készítéséhez az ugyancsak kiszárított virágokat alkoholba kell helyeznünk, és néhány héten át a napon kell hagynunk. A napfénynek köszönhetően a virágocskák kiadják magukból az értékesebbnél értékesebb anyagokat. Érdemes figyelembe venni, hogy mivel az elegy erős alkohol hozzáadásával készült, nem ajánlatos vízzel történő hígítás nélkül, azaz közvetlenül felvinnünk a bőrünkre. A legjobb, ha 1:3 vagy 1:5 arányban adunk hozzá vizet. A tinktúra ellentéte a macerátum, amikor is a virágszirmokat nem alkoholba, hanem zsírba helyezzük. Van, aki ezt magában használja mint krémet, főként, amikor disznózsírral dolgozunk. A zsíros körömvirág-kivonatot fel kell melegíteni, le kell szűrni az apró szirmokat, s a készítményünk idővel be fog sűrűsödni. A macerátum borogatásként, lemosásként és bedörzsölésként is alkalmazható.

* Úgy tudom, hogy a körömvirágkenőcseid rendkívül jól szoktak sikerülni. Esetleg meg tudnál osztani az olvasókkal egy receptet?

— Ó, igazán szívesen! Egy kisebb edényre lesz szükségünk, melyben fel kell olvasztanunk 10 gramm méhviaszt és 50 gramm gyapjúviaszt, mindezt vízfürdőn keresztül. Amikor átlátszó, aranysárga folyadékká áll össze, akkor hagyjuk, hogy kihűljön. Ha friss vagy szárított körömvirágot használunk, az alap felhevítése után adjunk hozzá 10 grammot. Ezután hagyjuk néhány napig letakarva pihenni, míg az egész elegy át nem veszi a szép sárgás színt. Amikor ez megtörtént, újra fel kell melegíteni, illetve vászon segítségével átszűrni. Ekkor hozzáadhatunk 100 ml vizet vagy rózsavizet, fokozatosan, kis mennyiségben, állandó kevergetés közben.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Róna rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..