Nagy megkönnyebbülés volt számomra, amikor kedvenc hetilapomból az ölembe hullott melléklete, a nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet. A továbbiakban taglalhatnám a fordításról s a jogalkotásról kialakult véleményemet, de nem teszem. Egyetlen kérdéssel foglalkozom csupán: a közoktatással.
A tervezet előirányozza, hogy a jövőbeni Nemzeti Oktatási Tanács véleményezze a szerb mint nem anyanyelv tantárgy tantervét. Szerintem az újonnan megválasztott tanácsnak ezzel kellene kezdenie a munkáját. Ugyanis a tantárgy tanterve, tankönyvei sok kivetnivalót rejtenek. Mert milyen a tantárgy tanításának eredményessége, ha 8, illetve 12 évi nyelvtanulás után gyenge a tanulók nyelvtudása? Ez azonban tény. S ez a tény késztet sok szülőt arra, hogy szerb tannyelvű osztályba (iskolába) írassa a gyermekét. Maga a tantárgy neve is irritáló: szerb mint nem anyanyelv. Egy tucat települést sorolhatnék föl ugyanis, ahol idegen nyelv, mert nem élnek ott szerbek! És a név alakítja ki a tárgyhoz kapcsolódó pedagógiát. A középiskolában már nincs is beszédszituáció. Régi irodalmi szövegeket olvasnak (fordítanak) a tanulók, s a nyelvtan külön fejezetet képez. Mintha a nyelvtan nem egy nyelv működési rendszerét, elveit tükrözné!
A helyzet ismeretében jelentkezett egy nyelviskola, hogy felzárkóztató tanfolyamot szervez. Ez az Oxford Stúdió Kft., amely havi 1500 dinárért tanítja gyerekeinket. Már akinek van annyi pénze, s nem 2-3 gyermeke jár iskolába, mert az már jelentős kiadás. Az Oxford bizonyára eredményesen tanít, hiszen ismeri az idegen nyelvek korszerű tanítási elveit. Na, de ugyanezt miért nem ismeri a közoktatási minisztérium? Miért nem teremt feltételeket is a korszerű, kommunikatív nyelvtudás megvalósításához? Minden iskolában van komputer. Ezzel nyelvi szituációt, nyelvi kommunikációt, képességek szerinti haladást biztosíthatnának az oktatásban.
A szerb nyelvvel ellentétben azonban egy szó sem található a tervezetben a magyarnak mint idegen nyelvnek a tanításáról. Ha csökkent is az érdeklődés a nyolcvanas évekhez viszonyítva, de megmaradt. Nekünk ragaszkodnunk kell hozzá, hogy az érdeklődést korszerű szinten kielégítsük!
Sok szó esik az utóbbi időben a szórványról. Például úgy értesültem, hogy Szerémségben az anyanyelvápolást lelkészek végzik. De ki hagyja jóvá a tankönyveket, tanterveket?
S ezzel még nem merítettem ki a nemzetiségi kérdést. A nemzetiségek nem űrlények. Van anyanemzetük, anyaországuk. A Nemzeti Tanács munkáját én úgy képzelem el, hogy tantervjavaslatot nyújt be a minisztériumnak a történelmi anyagnak a magyar történelemmel való kiegészítésére. Például ehhez nagyon jó segédanyag a 24 kötetre tervezett Magyarország története című sorozat.
Ha pedig Európa földrajzát tanítjuk, néhány órával többet szenteljünk az anyaország földrajzának. Minden általános iskolás elolvassa Gárdonyi Egri csillagok című regényét. Ám sem Egerről, sem más városról fogalma sincs a legtöbb tanulónak! Küszöböljük hát ki végre ezt a hiányt (is)!
A Magyar Szó szeptember 17-i száma címoldalon tudósít arról, hogy a közoktatási miniszter fogadta Jeges Zoltánt, Pásztor Bálintot és Józsa Lászlót. Józsa kifejti többek között, hogy az egyre égetőbb tanárhiány enyhítésére kétszakos tanárképzést kellene szervezni. Az akadály az, hogy ez a pedagógusképzési rendszer nem létezik Szerbiában.
Itt megállnék. 2001 májusában egy hattagú bizottság kidolgozott egy elaborátumot a szabadkai tanítóképző kar megnyitásáról. Ezt akkor eljuttattuk a szabadkai képviselő-testület végrehajtó bizottságának, és - a Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után - Józsa Lászlónak. Az évek teltek-múltak, s egyik szerv sem reagált a javaslatra. Hat-nyolc év alatt nem lehetett volna lépni az egyre jobban észlelhető tanárhiány enyhítése érdekében? De igen! Ám amíg a rajzszög a fenekünkbe nem fúródik, addig ,,nincs hiba'...
Az interjúban Józsa kifejti, hogy valószínűleg ebben a tanévben nem lesz osztályösszevonás. Hát persze. De honnan származik - tanév közben - a racionalizáció ötlete? A kényszerhelyzet késztette a hatóságot a gondolkodásra. A tanulólétszám drasztikus csökkenése!
A magyar tanulók létszáma:
1964/65: 44 262
1977/78: 30 794
2008/09: 16 780
Az első adatunk a vendégmunkások (irigyelt) kiáramlása előtti év. Az utolsó pedig egy belháború utáni korszak. A fiatalok (a szülők) elmentek. Megfogyatkozott a fiatalabb lakosság létszáma, tehát a gyerekeké is. Ismétlem: a hatóság miért nem tartja ezt számon, miért nem tesz lépéseket a helyzet enyhítésére? Például hogy iskolabuszok indításával összegyűjtsék a szórványban élő gyermekeket. De erre fel kell készülni, s nem az iskolareform módjára.
1992-ben készült az iskolák tanterve. Azóta az ország is megszűnt! Szükség van tehát a változtatásokra. Ma a változás az általános iskolák 7. osztályát érte el...
Ha időről időre változtatunk a közoktatási rendszerünkön, akkor a céloknak megfelelő ismereteket, készségeket kell figyelembe vennünk, azaz megtervezni az iskolafokozat tanterveit. Ehelyett itt az történik, hogy hét év óta folyik a változtatás, s még mindig nem látni, mi a végcél. Természetesen az egyes tantárgyak tankönyvei sem készülnek el, még kevésbé a kisebbségiek, amelyeket még le is kell fordítani összeállításuk után.
Hát - nem hamarkodják el a dolgot!