Köszönöm a bizalmat és a megbecsülést!

Köszönöm a bizalmat és a megbecsülést!

Beszélgetés Gazdag Veronika oromhegyesi doktornővel, Az év praxisa a Kárpát-medencében elismerés nyertesével

Február közepén Budapesten, az Emberi Erőforrás Minisztériumában adták át tíz határon túli és tíz hazai háziorvosnak Az év praxisa a Kárpát-medencében 2012. évi elismeréseit, és a vele járó ajándékokat. Az ünnepeltek között volt az oromhegyesi dr. Gazdag Veronika is, akit az egyik betegének a hozzátartozója terjesztett fel a kitüntetésre. Hogy elnyerhette, ahhoz szavazataikkal nemcsak a falujabeliek, hanem a környékbeliek is nagyszámban hozzájárultak, sőt az elszármazottak és a testvértelepüléseken élők is. A díjazás ugyanis oly módon történik, hogy a páciensek küldik be történeteiket, és ők voksolhatnak két héten át, naponta többször az internetes portálon. Az illetékesek remélik, a mozgalom, amelyben a polgármesterek és a közösségek együtt szurkoltak az orvosukért, a jövőben tovább terebélyesedik. A két első helyezett, a magyarországi Mosolygó Gábor és a vajdasági Gazdag Veronika csaknem tíz-tízezer szavazatot kapott a hálás betegektől. Ami az 1800 lakosú Oromhegyes esetében igen szép teljesítménynek számít.

— Az ügyet a polgármesterünk, Balla Lajos-Laci, Oromhegyes helyi közösségének az elnöke karolta fel, ő buzdított mindenkit a szavazásra. Bízott benne, hogy elég erősek és összetartóak vagyunk, ha akarjuk, ezt a célt is meg tudjuk valósítani. Az oromhegyesiek mindig az én betegeim voltak, most már természetesen a választott orvosuk is én vagyok, de a szomszédos falvakból is járnak hozzám. A törvény értelmében a kicsinyeket hétéves korig gyermekorvoshoz kell vinni, de én nem csinálok kérdést abból sem, ha hozzám hozzák őket. Előfordulhat, hogy a szülő nem tudja bevinni a gyermekét Magyarkanizsára, és a kis betegnek is jobb, ha nem várakoznak vele órákon át hidegben, kánikulában, a rendelőben vagy az autóbusz-állomáson. A gond csak az, hogy ilyen esetben nem írhatok ki térítésmentes receptet — mesélte a doktornő, akit az otthonában kerestünk fel. Dr. Gazdag Veronika tősgyökeres oromhegyesi, csak azt az időt nem töltötte a szülőfalujában, amikor középiskolába Szabadkára, egyetemre pedig Újvidékre járt. — Soha nem gondoltam arra, hogy a tanulmányaim befejezése után ne jöjjek haza, sőt, kimondottan jó dolognak tartottam, amikor az első szolgálati évem után itt, helyben adódott munkalehetőség. Boldogan elfogadtam, nem is vágytam másra.

* Pedig bizonyára tudta, hogy a helyben lakó orvosnak nincs magánélete, hiszen a hivatását nemcsak a nyolcórás munkaidőben kell gyakorolnia.
— A falusi orvosnak mindig 24 órás készenlétben kell lennie. A betegeim azonban annyira belátóak és megbecsülnek engem, hogy csak indokolt esetben jönnek munkaidő után vagy éjszaka, olyankor viszont fogadni kell őket. Sajnos, a falvakból továbbra is menekülnek a szakemberek, előttem egyetlen orvos sem maradt itt huzamosabb ideig. Nekem sokkal könnyebb ezekkel az emberekkel dolgozni, hiszen mindenkit ismerek, tudom, milyenek a körülményeik, milyen betegségek fordulnak elő a családban, milyen gyógyszereket szednek… Huszonnyolc év hosszú idő, egy-egy családban most már több generációt látok el. A betegeim száma 1700-1800 között van.

* Lesz-e utánpótlás a faluban?
— Én buzdítom a fiatalokat, hogy orvosi egyetemre iratkozzanak, hiszen a magyarkanizsai egészségházban mindig keresnek orvost, sőt egész Vajdaságban is hiányoznak a magyar ajkú orvosok. A magyar gyerekek nem szívesen vállalják a szerb nyelvű tanulást, ha viszont elmennek Magyarországra, onnan nemigen jönnek vissza. Próbáltam a saját gyerekeimet is az egészségügy felé irányítani, de nem sikerült, hallani sem akartak róla. Mindketten az ELTE-n végeztek, kommunikáció, illetve angol szakon. A nagyobbik lányom a médiában dolgozik Magyarországon, a kisebbik, aki most diplomázott, azt emlegeti, hazajön.

* Az eredményhirdetés után azt nyilatkozta, azért is örül az elismerésnek, mert ráirányítja a figyelmet a falusi orvosokra. Úgy érzi, hogy Önök a városi kollégáikkal szemben kissé háttérbe szorulnak?
— Tudásban nem maradunk le a városi orvosoktól, viszont tekintélyben annál inkább. Úgy érzem, fölöttünk állónak tartják magukat, pedig mi vagyunk azok, akiknek mindent meg kell oldanunk, akiknek nincs kivel konzultálnunk. Sokszor kerülünk döntéshelyzetbe, a falusi orvos hivatása nagyfokú határozottságot követel meg. Ha munkaidőben nem látom el megfelelően a beteget, akkor hozzám jön vissza délután, este vagy másnap. Vannak olyan emberek, akik nehezebben nyílnak meg, velük többet kell foglalkozni, egyesek arra kérnek, ingyenes gyógyszert írjak fel, mert nem tudják kifizetni. Én is kérdezgetem őket a családról, a gyerekekről, az unokákról, a fiatalabbakat a tanulmányaikról. Fontos, hogy a beteg érezze, meghallgatják, mert ezzel is nyugodtabb lesz.

* Milyen a rendelő felszereltsége, szükség volt-e az elismerés mellé ajándékba kapott EKG-készülékre?
— Jól jött az új, modern készülék, habár mindenünk megvan, ami egy falusi rendelőben, a napi 50-60 beteg ellátásához szükséges. Eddig három nővér volt mellettem, most kettő van, de aggaszt, hogy a legújabb törvény alapján a minisztérium 2000 lakosra egy orvost és egy nővért irányoz elő. Nem tudom elképzelni, egyetlen nővér hogyan láthatná el a kartoték gondozását, a kötözőt és a házi ápolást. A faluban ugyanis egyre több az idős személy, sok beteghez házhoz kell menni.
Egyébként azt sem szabad elhallgatni, hogy nemcsak engem, hanem a praxist jutalmazták, amibe a nővér is beletartozik. A faluban kis ünnepséget rendeztek számunkra, nagyon megható volt, száraz szemmel nem lehetett kibírni. Még egyszer köszönöm a szavazatokat és a bizalmat, mert számomra az ajándéknál sokkal többet ér a betegek megbecsülése, és az, hogy érdemesnek tartottak erre az elismerésre.
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink