Ezek mellett egy látszólag hétköznapi, ám jelentős egészségügyi kockázatokat hordozó tényező is központi szerephez jut: az iskolatáska súlya és hordozásának módja.

— Úgy gondolom, ezzel a témával többet kellene foglalkozni, hiszen nem kis kockázatokkal járhat az iskolatáska helytelen viselése, illetve túl nagy súlya is — vallja Süli Mónika, a zentai Medica Netter rehabilitációs központ alapító-tulajdonosa, MSc fokozatot szerzett sportorvos, az Újvidéki Egyetem doktorandusza.

Süli Mónika (Árpási Erika felvétele)

* Milyen káros következményei vannak a hátgerincre nézve, ha túl nagy
a súly, melyet vinni kell?

— Számos hazai és nemzetközi kutatás kimutatta, hogy az általános iskolások táskájának súlya gyakran meghaladja az ajánlott értéket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), gyermekortopédok és rehabilitációs szakemberek szerint a gyermekek iskolatáskája nem haladhatja meg a testtömegük 10%-át. A gyakorlatban azonban ez az arány sok esetben jóval magasabb. Több tanulmány megállapította, hogy a gyermekek — különösen a hétévesek — esetében a hátukon hordott több mint 4 kg-os táska már jelentős mértékben zavarhatja a frontális síkban történő testtartást, megváltoztatja az egyensúlyt, megnövelve ezzel a hátfájás és az esések kockázatát. A gyermekek szervezete fejlődésben van, különösen a gerinc, a vállöv és az alsó végtagi ízületek érzékenyek a túlzott és helytelen terhelésre. A túlterhelt iskolatáska a következő problémákhoz vezethet: tartáshibák kialakulása, vállak előreesése, gerincferdülés kialakulása, hát- és derékfájdalom már fiatalkorban, az izomzat egyoldalú túlterhelése, a mozgásszervi fejlődés zavara hosszabb távon, rossz egyensúlyérzék. A szülők körében gyakori aggodalom, hogy gyermekük egészségét veszélyezteti a mindennapos súlycipelés. Ez indokolt, hiszen a gyermekek gerince és izomzata még fejlődésben van. Emellett a szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, mert az iskolai tananyag mennyisége, a kötelező felszerelések listája nem az ő döntésüktől függ.

* Milyen egy jó iskolatáska?

— Az iskolatáska kiválasztása előtt célszerű egy funkcionális diagnosztikai vizsgálatra vinni a gyermeket, és feltérképezni az adottságait, időben észrevenni az esetleges gerinc- vagy egyéb ízületi deformitást. A vizsgálat után, ha a gyereknek nincs semmi tartáshibája, az előírt szabványoknak megfelelő táskát kell beszerezni: legyen ergonomikus kialakítású, merev hátlappal, széles, párnázott vállpántokkal, mellkaspánttal és derékövvel, melyek segítik a súly eloszlását. Mindig két vállon kell hordani a táskát — az egyoldali viselés gerincferdüléshez vezethet. A táska felső része a lapockákhoz simuljon, alsó széle pedig ne lógjon a csípő alá. A nehezebb tárgyak mindig a táska hátsó rekeszébe kerüljenek. Ha a gyermeknél már van tartáshiba, esetleg gerincferdülés, abban az esetben is ergonomikus iskolatáskára van szükség, viszont létfontosságú a mihamarabbi gyógytorna megkezdése, mert a táska és az ezzel járó súly cipelése fokozni fogja a gerincferdülést.

* Mi a helyzet a gurulós táskával?

— Előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az előnyök közé tartozik, hogy tehermentesíti a gerincet és a vállakat, hiszen a hátizsákhoz képest sokkal kevésbé terheli a gyermek izomzatát és gerincét, mert a súly a földön van. Nagyobb súlyt is elbír. Kutatások szerint ilyen táska esetén akár a testtömeg 15-20%-ának megfelelő terhelés is megengedhető, mert nem a test viseli a súlyt, hanem a kerekek. Világszerte ajánlják ortopéd és rehabilitációs szakorvosok a tartáshibás vagy a hátfájós gyermekeknél. Vannak hátrányai, kockázatai is. Lépcsőzésnél, egyenetlen terepen visszatér a cipelési probléma: ha a gyereknek rendszeresen kell lépcsőznie az iskolában, akkor ugyanúgy kell cipelnie a táskát, ami nehéz lehet. Az aszimmetrikus terhelést is meg kell említeni: a gurulós táska húzása egy kézzel történik, ami hosszabb távon aszimmetrikus mozgásmintát okozhat (pl. az egyik váll jobban terhelődik). Gond még, hogy zsúfolt folyosón, szűk iskolai helyeken vagy buszon nehézkesebb mozgatni az ilyen táskát, illetve általában nehezebb és nagyobb a hátizsákoknál. Ha gurulós táskát választ a szülő, érdemes olyat keresni, amelynek vállpántjai is vannak — így szükség esetén hátizsákként is hordható. Fontos megtanítani a gyermeket arra, hogy mindkét kézzel, váltogatva húzza, így elkerülhető az egyoldalú terhelés.

* A Medica Netter terepmunkája során az iskolákat járva gerincvizsgálatot végez. Milyen állapotban vannak a gyerekek?

— Lassan már három éve végzünk ingyenes felméréseket környékünk iskoláiban és óvodáiban. Minden évben meglepődünk azon, hogy mennyi gyermek szenved különféle tartáshibáktól, ilyen például a gerincferdülés — legtöbb esetben scoliosis vagy kyphosis —, illetve nagyon gyakori a lúdtalp. A probléma jellemzően hat—tíz évesen kerül előtérbe, amikor a gyerekek gerince fokozott terhelésnek van kitéve, és a gyors növekedés miatt sérülékenyebb. Viszont a felmérések során azt tapasztaltuk, hogy már az óvodások körében is nagy számban előfordul a gerincferdülés. Lányoknál gyakoribb, mint a fiúk körében. Ezek persze a mi adataink, de több kutatás is azt állítja, hogy a kislányok fogékonyabbak a gerincferdülés kialakulására. Úgy gondolom, ez a tény arra figyelmeztet bennünket, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a prevencióra, főleg az öt—nyolc éves gyermekek körében. Az egyik fontos tényező a gerincferdülés kialakulásában a mozgásszegény életmód. A gyermekek nem járnak a szabadba, nem játszanak, mozognak eleget. Sok a mozgáskoordinációs és egyensúlyzavaros fiatal is, éppen azért, mert sokat vannak tv előtt, számítógépeznek, túl korán kezdik használni a mobiltelefont — tehát a virtuális szférában sok inger éri a kognitív funkciójukat, de a mozgásfejlődésük lelassul, lemarad.

* Milyen módszerekkel lehetne segíteni a növésben és fejlődésben levő gerincnek?

— Elsősorban mozgással és izomerősítéssel. A törzsizom-erősítő gyakorlatok nélkülözhetetlenek egy fejlődőképes gyermeknél, hiszen segítik a gerinc megtartását és a helyes testtartás kialakítását (pl. úszás, jóga, pilates, tartásjavító gyakorlatok). Mindennap legalább 45—60 perc aktív mozgás ajánlott, mely erősíti a hát-, has- és csípőizmokat. A nyújtó és mobilizáló gyakorlatok megelőzik az izomrövidülést és szinten tartják a gerinc mobilitását. Fontos hangsúlyozni, hogy a szülőknek edukálniuk kell a gyermeküket, az első preventív „elbeszélgetésnek” már otthon meg kellene történnie, amikor is a szülő elmagyarázza a gyermeknek, miért fontos a helyes testtartás, miért hasznos a mindennapi testmozgás, a szabadban való játék, a kevesebb virtuális világ, és ezt azzal tudja legjobban elérni, ha ő maga mutat példát. Egy saját tapasztalatot hoznék fel: Van egy ötéves kislányom, akivel együtt járunk el edzeni, teniszezni. Ez egy közös program, mely anya-lánya kapcsolatot teremt, de ezenfelül meg is tanítja őt arra, hogy a sport igenis fontos az egészséges élethez. Nagyon jólesett, amikor hallottam, ahogy a kisbarátnőjének arról mesélt, miért fontos a sport, és hogy ő már alig várja a szerdai napot, hogy mehessen edzeni. Mi, szülők vagyunk a legjobb példa gyermekünk részére, és nem szabad azt elvárni, hogy majd a pedagógus fogja megtanítani őt a helyes mozgási szokásokra. Az alapokat otthonról hozzák a gyermekek, és ezekre lehet a későbbiekben az oktatási intézményekben építeni. Az iskolákban is fontos lenne, hogy a gyerekek helyesen használják a padokat, székeket. Szerintem nélkülözhetetlen a megfelelő magasságú pad és szék, hogy a gyermek ülés közben egyenes hátat tartson, hiszen van, hogy több mint 8 órát is ülő helyzetben tölt. Fontos lenne a szekrényhasználat is. Ne kelljen mindennap az összes könyvet cipelni, így a táska súlya csökkenthető. Ezt nagyon sok külföldi iskolában már bevezették, itthon is hasznos lenne az egészségmegőrzés szempontjából. A prevencióhoz hozzátartoznak a szűrővizsgálatok és a korai felismerés is. A növekedés során a rendszeres ellenőrzés évente legalább egyszer javallott. Amit pedig még szeretnék kiemelni a beszélgetésünk végén: az iskolatáska súlya nem csupán logisztikai kérdés, hanem jelentős közegészségügyi és pedagógiai kihívás is. A megelőzés kulcsa a szülők, pedagógusok és intézmények együttműködésében rejlik. Az ergonomikus megoldások, a tudatos szervezés és a gyermekek megfelelő edukációja hosszú távon nemcsak a mozgásszervi problémák kockázatát csökkenti, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a tanévkezdés kevesebb stresszel és szorongással járjon mind a gyermekek, mind a szülők számára.