Kommunizmus – Fítyó és Goli otok

Kommunizmus – Fítyó és Goli otok

A Pannon Televízió Rekontra című adásában a kommunizmus áldozataira emlékeztek. Mint ismeretes, Magyarországon február 25-én tartották meg a kommunizmus áldozatainak emléknapját. A televíziós műsor arra kereste a választ, hogy vajon mi volt a jó, illetve mi volt a rossz a kommunista rendszerben.

Az adás vendégei dr. Mészáros Zoltán történész, levéltáros, Weiss Rudolf, a Német Népi Szövetség elnöke, Olajos Nagy Miklós, a Jugoszláv Kommunista Szövetség szabadkai szervezetének vezetőségi tagja és Berkes Béla, a Szabadkai Nyugdíjas-egyesület alelnöke voltak.
Kétségbevonhatatlan tény, hogy a kommunizmusnak mint társadalmi rendszernek megszámlálhatatlan áldozata volt világszerte a múlt évszázadban. Városokat, falvakat, családokat fosztottak ki, tettek földönfutóvá vagy éppen áldoztak fel a „tökéletesnek, illetve kizárólagosnak” vélt politikai eszme oltárán. Megszállott követőkből, rendszerépítőkből, besúgókból és hóhérokból is akadt szép számmal, csakúgy, mint áldozatokból. A volt Jugoszláviában a kommunizmus kegyetlen oldalának egyik szinonimájává vált Goli otok neve. A műsorban a vendégek ezt a témát próbálták körüljárni.

— Szabadság, egyenlőség, testvériség. Mi a gond a kommunizmussal?
— A kommunizmus nem más, mint látszólag a nép nevében a népet pusztítani.

Mészáros Zoltán szerint a kommunizmus ideológiai alapjai tulajdonképpen determinálták a bekövetkező sötét korszakot, azaz várható volt, hogy tragédiához vezet a rendszer. Hiszen Marx alapművében az erőszakot nevezte meg lehetséges eszköznek a termelőerők kapcsán. Weiss Rudolf sajnálatosnak vélte, hogy a hosszú-hosszú évtizedekig tartó „kommunista mese” hátterében manapság világszerte tömegsírokat találni. Olajos Nagy Miklós viszont úgy gondolta, hogy a kommunizmus eszméje még nem valósult meg, azaz az eddigi szocialista rendszerek még nem érték el a megfelelő szintet. Berkes Béla is úgy gondolta, hogy a rendszer nem fejlődött ki teljes egészében, ennek ellenére az emberek nagyobb biztonságban éltek a kommunizmus idején. Mészáros Zoltán rövid történelmi kitekintésében vázolta, hogy a kommunizmus eszméjét a XIX. század folyamán dolgozták ki mint a közösség fontosságát hangsúlyozó rendszert. Marx egykor tudományos szocialista rendszerként definiálta a kommunizmust. Olajos Nagy Miklós pedig arra tért ki, hogy a volt Jugoszláviában a valódi szocialista önigazgatás a nyolcvanas évek végéig tartott, azt követően nemzeti szocializmus alakult ki a térségben. Mészáros Zoltán szerint a Magyarországon tapasztalt kommunizmus és a volt Jugoszláviában tapasztalt között akkor alakult ki különbség, amikor Tito szakított Sztálinnal, a magyar kommunisták viszont tovább haladtak a sztálini úton.

— A kommunizmusnak nincsenek áldozatai. Voltak esetleg a „kommunizmus nevében elkövetett” bűnök.
— A kommunisták legnagyobb bűne az, hogy szétzilálták a társadalom értékteremtő közösségeit.

Weiss Rudolf a kommunizmus borzalmait ecsetelte. Véleménye szerint ez a rendszer haláltáborok építésével kezdődött, és haláltáborokkal is végződött. Felidézte, hogyan söpörték le a padlásokat, hogyan éheztették és kínozták a népet. Hogyan végezték ki a papokat, rombolták le az egyházi intézményeket, vagy hogyan égették fel a könyvtárakat. Hangsúlyozta: nincs elsőrendű és másodrendű áldozat. Minden önkényuralmi rendszer áldozatairól azonos módon kell megemlékezni. Mészáros Zoltán és Olajos Nagy Miklós arról vitatkozott, hogy részben mikor szakított a jugoszláv vezetőség Sztálinnal. Vajon a második világháború után, vagy már előtte? Vajon Tito „sztálinabb” volt Sztálinnál is, vagy a saját útját járta? Berkes Béla az egyéni felelősségre hívta fel a figyelmet, azaz szerinte nem a rendszerrel volt gond, hanem egyes elöljáróival.

— Fítyó, biztos munkahely, nyaralás. Szép idők voltak.
— Goli otok, besúgás, kizárás, megbélyegzés. A fítyó ezt feledteti?

Mészáros Zoltán szerint a fítyó sok esetben feledtette a sötét korszakot. Mint mondta, az emberek sajnos hajlamosak az érzéketlenségre mások szenvedése kapcsán. Berkes Béla ezzel szemben arról beszélt, hogy manapság száz emberből jó, ha öt megengedheti magának a nyaralást, egykor viszont másképpen volt. Weiss Rudolf felhívta a figyelmet arra, hogy mindezt, azaz az olcsó nyaralásokat, olcsó autókat, egykor 70 milliárdos nyugati segélyből finanszírozták, ennek pedig még ma is fizetjük az árát. Olajos Nagy Miklós végül azzal a meglepő hozzászólással állt elő, hogy szerinte Goli otok szükségszerű volt. Habár a kínzásokat és a pszichikai terrort elítélte, véleménye szerint manapság is „elkelne” egy-két Goli otok.

— Kommunizmus. Posztkommunizmus. Az emberek itt vannak. Elszámoltatást!
— Nem volt kommunizmus, csak szocializmus. Visszasírom minden hibájával együtt. Most jobb?

Weiss Rudolf szerint a kommunista rendszer sohasem volt paradicsomi állapot. Hiszen miközben egyesek nyaraltak, több mint másfél millió ember a Nyugatra menekült, mert éhezett. Pozitív példaként hozta fel a skandináv államokat, azaz azt a térséget, ahol soha nem volt kommunizmus, és az emberek pontosan ezért mindig jól éltek. Olajos Nagy Miklós a nacionalista elitet okolta, elmondta, hogy a kommunizmust követően ez az elit gazdagodott meg, tehát benne kellene keresni a hibát. Mészáros Zoltán annak adott hangot, hogy a mai politikai és gazdasági helyzetet nem lehet összehasonlítani az egykorival. Felhívta a figyelmet az egykor felvett óriási kölcsönökre, és feltette a kérdést: vajon Tito mit kezdene a jelenlegi gazdasági válsággal? Berkes Béla végül azt javasolta, hogy felejtsük el a múltat, és próbáljuk megváltoztatni a jelenlegi politikai rendszert, mivel az sem tökéletes.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kommunizmus – Fítyó és Goli otok
Szabadkai Napló
  • (jz)
  • 2014.01.15.
  • LXIX. évfolyam 3. szám
Facebook

Támogatóink