Pressburger Csaba megnyitja Molnár Edvárd fotókiállítását - Szabó Attila felvétele

Az elmúlt szombaton, a sziváci művelődési otthonban, igen gazdag műsorral emlékeztünk meg a Szenteky Napok keretében tájunk jeles írójáról, irodalomszervezőjéről s az ő szellemi útmutatását követő dr. Bori Imre akadémikusunkról születésének 80. és halálának 5. évfordulóján.
Molnár Edvárd megkapó lírát, derűt és emberi kíváncsiságot tükröző színpompás fotókiállításának megnyitójával kezdődött az ünnepi műsor, majd a Szenteleky Napok tanácsának a díszülésével folytatódott.
Toldi Éva elnök asszony köszöntője után Bányai János méltatta a Tanár úr sokrétű tevékenységét, a köztiszteletben álló tudós emberét, akinek neve összeforrt a vajdasági magyar irodalommal, s aki maga is évtizedeken át részt vett a Szenteleky-intézmény fenntartásában, ,,gondolván, hogy ezáltal létrehozható egy, a mi irodalmunkból igencsak hiányzó kultusz, a Szenteleky-kultusz”. Bori Imrét egész élete során foglalkoztatta és vonzotta Szenteleky alakja és munkássága, nem véletlen, hogy róla beszélt a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglalójában is. A példamutató elődöt ismerte meg benne, irodalmi és közéleti szempontból egyaránt. Miként Szenteleky, Bori Imre is mindvégig elsősorban a kisebbségen tartotta a figyelmét, kitartóan küzdött a vajdasági magyar irodalomért és kultúráért, megalkotva az erről szóló első irodalomtörténetet is. Kivételes írói érzékenységgel tudott különbséget tenni esztétikai értékek között, de tudta azt is, hogy a számon tartás még nem értékítélet. Ebben a munkában is mintha Szenteleky útmutatását követte volna: senkit nem hagyott említetlenül, nem söpört le az asztalról. Egyetlen dologban nem értett egyet Bori Imre Szentelekyvel: abban, hogy a vajdasági magyar irodalomnak nincsenek hagyományai. Ezt a nézetet megcáfolandó született meg az Ezredéve itt c. testes délvidéki olvasókönyve s a kritikák, írások, szöveggyűjtemények egész sora. Akárcsak Szenteleky, Bori is azért harcolt, hogy a vajdasági magyar műveltség ne kerüljön a kulturális gyarmat helyzetébe. Mindvégig azt vallotta, hogy létezik vajdasági irodalom mint a magyar irodalom szerves része, viszonylagos önállósággal és értékrenddel.
Bori Imre egész élete során rajta tartotta a kezét a vajdasági magyarság ütőerén, magáról azonban ritkán és keveset beszélt, nem az önreprezentálás volt a műfaja. A kolozsvári Korunk felkérésére írja első önvallomását szellemi életének alakulástörténetéről, ebben olvashatók az alábbiak: ,,Inkább éltem és kevésbé gondoltam a nemzeti identitást. Magyar vagyok, de nem várom, hogy megállás nélkül kérdezzék, és nem akarom szüntelenül közhírré tenni magyar mivoltomat, nem dicsekszem vele, nem tűzöm kokárdaként fel, és nem csodálkozom azon, hogy magyarnak születtem, azon sem csodálkozom, hogy lélegzem, hogy családom van, egyáltalán, hogy vagyok... Megfellebbezhetetlen ténynek tartom, hogy magyar vagyok. Magyarként is jugoszláviai magyar vagyok.” Más írásaiban is első helyen a vajdaságiságot említi, csak utána a jugoszlávságot, ellentétben az akkori politikai struktúra parancsával, amivel az akkori közélet elevenébe vág. Kilencvennégyben jelent meg ez az önvallomása, éppen akkor, mondta Bányai, amikor sokaknak az önazonossággal volt tele a szája. Arra figyelmeztet, hogy a magyar közösség fellazult, ,,a nemzeti tudattöbblet” elvész. Ilyen körülmények között pedig: ,,Jaj nekünk!”
,,Olvasnunk kell őt, hogy kivezessen a kisebbrendűségi tapasztalatvilágból és hogy erősítse bennünk a kisebbségi identitástudatot' -- zárta előadását Bányai János.(Dr. Bányai János egyébként november 20-án lesz hetvenéves, ebből az alkalommal felköszöntötte a Szenteleky Napok tanácsa, s köszönetet mondott neki az intézmény töretlen lendülettel való támogatásáért.)
Az Irodalmi pódiumon ezúttal Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva c., az idei könyvhétre megjelent verseskötetét mutatta be a szerző Toldi Éva és az újvidéki Magyar Tanszék hallgatóinak közreműködésével, majd az Élő antológia keretében a mintegy fél éve létező Híd Kör mutatkozott be, egy most induló nemzedék tagjai: Barlog Károly, Berényi Emőke, Drozdik-Popović Teodóra és Patócs László. Ezután következett a díjak átadása.
A bírálóbizottság elnöke, Faragó Kornélia a többi között ezekkel a szavakkal indokolta Ózer Ágnes Szenteleky Kornél Irodalmi Díját: Ózer Ágnes mintegy harminc éve az újvidéki Városi Múzeum főtanácsosa, történésze, aki most a 18. kiállításán dolgozik éppen: a közönségszolgálatát, az új típusú térbeli és vizuális kiállítás-építési tevékenységét értékelték elsősorban, valamint a Szenteleky-emlékszoba újrarendezését. A díjazott megköszönve az elismerést megjegyezte: az édesapja, Bori Imre szellemi hagyatékával felvértezve mindvégig tisztességgel igyekezett s igyekszik helytállni ebben a ,,kisebbségi kettősségben”, a Szenteleky-emlékszobát pedig önazonosságunk emlékhelyének nevezte.
A Bazsalikom Műfordítói Díjat Csordás Gábor vehette át, a Jelenkor kiadó ügyvezető igazgatója, költő, műfordító, aki kiadóként is támogatója az élő irodalomnak, s aki 2007-ben a Szerb Pen 2006-ra szóló fordítói nagydíját is kiérdemelte, október 27-én pedig Belgrádban a Dositelj Obradović Díjat is átveheti majd. Csordás Gábor köszönetet mondva a megtiszteltetésért, megjegyezte, hogy a vajdasági magyar kultúrában hihetetlen erő van, ő ezen át jutott el a számára rendkívül izgalmas balkáni kultúrákhoz.
Az ünnepi záróműsorban fellépett még a kúlai Népkör asszonykórusa, a veprődi Kossuth Lajos Művelődési Egyesület és a sziváci Szenteleky Kornél Művelődési egyesület kórusa, majd Szenteleky emléktáblájának és sírjának a megkoszorúzásával és finom közös ebéddel zárult a nap.